Berlász Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Berlász Jenő (Budapest, 1911. augusztus 28. –) történész, könyvtáros, levéltáros. Berlász Piroska (1940) könyvtáros és Berlász Melinda (1942) zenetörténész apja.

Tartalomjegyzék

Életútja [szerkesztés]

Berlász János és Berényi Rozália gyermekeként született. Felsőfokú tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem–földrajz szakán folytatta. A mesterének vallott Domanovszky Sándoron kívül Szekfű Gyula, Mályusz Elemér, Szentpétery Imre és Lukinich Imre is tanította. Bölcsészdoktori oklevelét 1936-ban vehette kézhez.

1936–1937-ben a bécsi Magyar Történetkutató Intézet ösztöndíjasaként kutatott. 1937–1938-ban és 1940–1941-ben a Magyar Országos Levéltár, 1938 és 1940 között az Országos Széchényi Könyvtár gyakornoka volt. Itt részt vett az Egyetemes Tizedes Osztályozás bevezetésében. 1942-től 1947-ig a Teleki Pál Tudományos Intézet Magyar Történettudományi Intézetének tisztviselőjeként működött. 1943 és 1948 között előbb magántanárként, majd 1947-től professzorként újkori magyar gazdaságtörténetet adott elő a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán. (Közben 1943–1944 folyamán a Századok helyettes szerkesztője, 1945 és 1947 között szerkesztője volt, és ő szerkesztette az 1948-as betiltott kötetet is.) Eltávolítása után 1948-tól 1957-ig a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárát vezette. Mivel az 1956-os forradalom idején az intézmény forradalmi bizottságának tagjaként leállíttatta a káderanyagok megsemmisítését, innen is elbocsátották. Ezután 1976-os nyugalomba vonulásáig a Széchényi Könyvtár kézirattárosaként, tudományos főmunkatársaként, 1969-től történészreferenseként tevékenykedett.

1986-ban megkapta a történettudományok doktora fokozatot.

Munkássága [szerkesztés]

Történészként elsősorban újkori magyar gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányokat publikált, de nemzetiségtörténeti munkái is megjelentek. Részt vett a nemzeti könyvtár latin nyelvű kéziratainak katalogizálásában. Könyvtártörténeti tárgyú írásai is jelentősek; feldolgozta az OSZK történetét.

Díjai, elismerései [szerkesztés]

1993-ban Szinnyei József-díjat kapott. 1999-ben Magyar Örökség díjjal, 2000-ben Bibliothecarius Emeritus címmel, 2001-ben Eötvös József-koszorúval ismerték el munkásságát. 2007-ben Ferencváros díszpolgárává választották.

Kilencvenedik születésnapja alkalmából tisztelői a Gazdaságtörténet – könyvtártörténet (Győr, 2001) című emlékkötet kiadásával köszöntötték.

Főbb művei [szerkesztés]

  • A Thurzó-birtokok a XVII. sz. első harmadában különös tekintettel a jobbágyság gazdasági helyzetére (Budapest, 1936)
  • Az erdélyi úrbérrendezés problémái (1770–1780) (Budapest, 1942)
  • A magyar jobbágykérdés és a bécsi udvar az 1790-es években (Budapest, 1942)
  • A magyar gazdaság- és társadalomtörténetírás kialakulása (Budapest, 1944)
  • Az Akadémiai Könyvtár múltja és jelene (Sz. Németh Máriával; Budapest, 1957)
  • Az Akadémiai Könyvtár kézirattárának átalakulása (Budapest, 1957)
  • Az erdélyi jobbágyság gazdasági helyzete a XVIII. században (Budapest, 1958)
  • Kéziratok katalogizálása (Budapest, 1959)
  • Dernschwam János könyvtára (Budapest, 1964)
  • A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás (Budapest, 1967)
  • Könyvtári kultúránk a XVIII. században (Budapest, 1974)
  • Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa (Budapest, 1975)
  • Tájékoztató a kézirattári gyűjtőkörről, rendszerezésről és a kézirat-katalógusok sajtó alá rendezéséről (Budapest, 1975)
  • A történettudományi tájékoztatás segédkönyvei (Budapest, 1975)
  • Az Országos Széchényi Könyvtár története 1802–1867 (Budapest, 1981)
  • Pavao Ritter-Viezović az illírizmus szülőatyja. Magyar-horvát viszony a XVII–XVIII. század fordulóján (Budapest, 1986)
  • Erdélyi jobbágyság, magyar gazdaság. Válogatott tanulmányok (szerk. Buza János, Meyer Dietmar; Budapest, 2010)

Források [szerkesztés]

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Berlász_Jenő&oldid=11275807”