Benoschofsky Imre
| Benoschofsky Imre | |
 | |
| 1964-ben | |
| Született | 1903. február 6. Budapest |
| Elhunyt | 1970. július 5. (67 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | főrabbi |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1926) |
| Sírhelye | Farkasréti temető[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Benoschofsky Imre témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Benoschofsky Imre (Budapest, 1903. február 6. – Budapest, 1970. július 5.) országos vezető főrabbi.
Élete
A budapesti tudományegyegytemen bölcsészdoktorátust (1926), majd rabbioklevelet (1928) szerzett. 1926-tól lágymányosi, 1928-tól budai rabbi, 1936-tól főrabbi, 1960-tól országos vezető főrabbi volt. 1945-től haláláig az Országos Rabbiképző Intézet homiletikai és vallásfilozófiai professzoraként is működött. Cikkeit közölték az IMIT Évkönyvei, a Budai Hitközség Értesítője, az Új Élet, a Heller Bernát- (1941), a Lőw Immánuel- (1947) és a Pfeiffer Izsák-emlékkönyv (1950).
Művei
- Majmuni arisztotelizmusa (doktori értekezés, Bp., 1926);
- Zsidóságunk tanításai (összefoglaló teológiai és vallástörténeti tanulmány, 1941);
- Maradék-zsidóság (teológiai írások, Bp., 1946);
- Harminc év után (beszédek, Bp., 1958).
Jegyzetek
Források
Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
|
Ez a zsidósággal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |