Benkő István (lelkész, 1854–1920)
| Benkő István | |
| Született | 1854. január 24. Papolc |
| Elhunyt | 1920. december 2. (66 évesen) Budapest |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Benkő István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Benkő István (Papolc, 1854. január 24. – Budapest, 1920. december 2.)[1] református lelkész, tanító, Benkő István esperes édesapja.
Élete[szerkesztés]
Benkő István és Barabás Rebeka fia. Papolcon és 1865-ben Zágonban végezte az elemi iskolát, gimnáziumba Sepsiszentgyörgyön és 1874-ben Székelyudvarhelyen járt. A teológiát Budapesten tanult, 1878-ban végzett. Ezután Székelyudvarhelyre ment köztanítónak, majd 1880 őszétől külföldi tanulmányokat folytatott, két tanévet Edinburghban, majd egy félévet Bázelben töltött 1882 tavaszától. Előbb vallástanító, majd 1883 végén budapesti segédlelkész lett, s 1885 februárjában került Rákospalotára. 1906-ban a dunamelléki egyházkerület aljegyzőjévé, 1914-ben tanácsbíróvá nevezte ki. Póttagként vett részt a budapesti II. és III. zsinaton. Neje Szászy Etelka volt.
Művei[szerkesztés]
- Az énekek éneke (Protestáns Közlöny, 1882.)
- Jób könyve (Uo. 1883–4.)
- Az Úr követése (Beköszöntő). (Budapest, 1885.)
- Hallelujah (Czelder Figyelője, 1886.)
- Keresztény imádságok. (Budapest, 1890.) (V. kiadás 1912.)
- Agenda, azaz: Szertartási beszédek és imák. (Budapest, 1906.)
- Perczel Pálné Magyary Kossa Ludovika felett tártott gyászbeszéde (1901.)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- Buza Péter: Palotai tegnapok. Tallózás egy várossá lett palóc falu múltjában. Rákospalota, Rákospalotai Múzeum, 1995.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
