Ben Lomond (hegy)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a skót hegyről szól. Hasonló címmel lásd még: Ben Lomond (egyértelműsítő lap).
Ben Lomond
(Beinn Laomainn)
A Ben Lomond csúcsa nyugatról
A Ben Lomond csúcsa nyugatról
Magasság974[1] m
HelySkócia, Loch Lomond
HegységGrampian-hegység
Relatív magasság820 m
Típusmunro
Első megmászás1758, John Symonds, William Beal, John Swan, (William Burrell)[2]
Legkönnyebb útvonalRowerdennan - Sron Aonaich/Ptarmigan nyereg
Elhelyezkedése
Ben Lomond (Skócia)
Ben Lomond
Ben Lomond
Pozíció Skócia térképén
é. sz. 56° 11′ 26″, ny. h. 4° 37′ 59″Koordináták: é. sz. 56° 11′ 26″, ny. h. 4° 37′ 59″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Ben Lomond témájú médiaállományokat.

A Ben Lomond Skóciában található hegycsúcs, a legdélebbi és az egyik legkönnyebben elérhető munro, vagyis háromezer láb feletti csúcs. A Loch Lomond keleti partján helyezkedik el, Stirling megye területén. A hegy a Loch Lomond és Trossachs Nemzeti Park része, Glasgow városától mindössze 45 kilométerre fekszik északra.

Földrajza[szerkesztés]

A hegy neve a régi brit llumnan vagy llumon szóra vezethető vissza, amely jelző, jelzőtorony jelentéssel bír.[3] Mivel a hegy a legdélebbre fekvő munro, ezért nagyon jó kilátás nyílik róla minden irányban, különösen délre és keletre, ahol többnyire csak kisebb hegyekkel találkozni. Északnyugatra az Arrochar-Alpok, északra a Crianlarich közelében lévő hegyek fekszenek, amelyek között találni magasabbat is. Mivel a csúcs légvonalban csak néhány kilométerre fekszik a Loch Lomondtól, ezért megfelelő idő esetén a tó nagy részét belátni a hegy tetejéről.

Kilátás délre, a Loch Lomond szigetei felé

A Ben Lomond egy elszigetelt hegycsúcs, amelynek közvetlen közelében csak alacsonyabb hegyek találhatók. A hozzá legközelebb eső, nála magasabb csúcs az északnyugatra lévő Arrochar-Alpok legmagasabb pontja, a Beinn Ime (1011 m), amely légvonalban kb. 12,5 kilométerre található. A hegy déli irányban hosszan elnyúlik, itt két, egymással párhuzamos gerinc található, a Loch Lomondhoz közelebb eső Ptarmigan és a Sron Aonaich. Északi oldalán sokkal meredekebben zuhan alá, különösen északkeleten, ahol a Bhathaich-völgy (Coire a Bhathaich) található. A csúcstól közvetlenül északra helyezkedik el a Cruinn a' Bheinn (632 m), illetve a Ptarmigan-nyergen található a 778 méteres Ptarmigan, a Ben Lomond nyugati szomszédja.

A hegy és környéke a National Trust for Scotland[m 1] gondozásában van, és élővilágát védetté nyilvánították SSSI[m 2] besorolás alatt.[4] A terület emellett történelmi jelentőséggel is bír, ezt a másfél kilométeres ún. Ardess Rejtett Történelem Tanösvény (Ardess Hidden History Trail) mutatja be. Elsősorban a Ben Lomond lejtőin művelt mezőgazdaság és vadászat múltjával lehet megismerkedni a kevesebb mint egy órás séta alatt.[5] Továbbá 1995 óta a csúcs és környéke háborús emlékművé lett nyilvánítva Ben Lomond National Memorial Park (Ben Lomond Nemzeti Emlékpark) néven, amely a két világháborúban elesett katonák emlékét örökíti meg. 1997-ben avatták fel Rowerdennanban egy szoborral, amelynek készítője egy skót művész, Doug Cocker volt.[6]

Az első túrázók[szerkesztés]

A hegy már régóta érdeklődést válthatott ki az emberekből Glasgow-hoz való közelsége miatt, de csak a 18. századból vannak írott bizonyítékok arra, hogy meg is mászták. Az első, nem explicit bizonyíték Alexander Graham 1724-es beszámolója, amelyben leírja, hogy milyen messzire lehet ellátni a csúcs tetejéről, de nem tér ki arra, hogy ő maga mászta meg a hegyet, vagy más valakitől szerezte az információt, ezért nem őt tartják a csúcs első meghódítójának.

„Ebben az egyházközségben a templomtól kb. hét mérföldre nyugatra, a Lochlomond északi partján található a Benlomond, amelyet Skócia legmagasabb csúcsának tekintenek. A tetejéről tiszta időben nemcsak a Kintyre-fokot látni, amely 80 mérföldre nyugatra található, de az írországi Donegall megye, valamint az angliai Cumberland és Northumberland hegyeit is.”

– Alexander Graham, Description of Kippen Paroch, Buchanan, Drymmen, Balfron, Fintree, and Gargunnock, in Stirlingshire[7]

1758-ban William Burrell[m 3] későbbi parlamenti képviselő Skóciában tett egy körutat, amely során eljutott a Loch Lomond környékére is, és tudósítása szerint három társával együtt megmászták a hegyet. Ezt tartják hivatalosan az első megmászásnak, bár semmi kétség nem fér ahhoz, hogy már korábban meghódították, csak a terület politikai feszültsége, elsősorban a jakobita felkelések és Rob Roy[m 4] jelenléte nem tette lehetővé tömeges látogatását.

„A túloldalon áll egy hegy, amelynek ugyanaz a neve,[m 5] és nagy magassággal rendelkezik a környező kisebb hegyek fölé tornyosulva. A felfelé vezető út nagyon fárasztó, bizonyos helyeken olyan meredek, hogy négykézláb kellett mászni. […] Amikor már csak 100 yardra voltam a csúcstól, szerencsétlenségemre megszédültem, ami megakadályozta buzgóságomat, hogy olyan magasra jussak, mint társaim, akik a legnagyobb szívélyességgel lakomáztak a csúcson, míg én a legnagyobb óvatossággal leereszkedtem, illetve inkább lemásztam […].”

– William Burrell[8]

Burrell látogatása után egyre többen másztak fel a hegyre, és megszaporodtak az útleírások is. 1799-ben John Stoddart számol be a környékre tett kirándulásáról, a hegy nevének etimológiájáról illetve meghódításáról.[9] 1812-ben egy katona arról tudósít, hogy miközben télen próbálták megmászni a csúcsot, kénytelenek voltak késekkel lépcsőket vágni a megfagyott hóba.[10] Ez az első beszámoló Skóciában a jéglépcső készítéséről, ami később a hegymászók bevált módszere lett. 1819-ben egy útikönyvben újra megemlítik a Loch Lomondot, és vele együtt a hegyet is.[11]

A túrák leírása[szerkesztés]

Piros: a rövidebb és nehezebb Ptarmigan-nyereg, sárga: a hosszabb, de könnyebb Sron Aonaich-nyereg.

A Loch Lomond nyugati oldalán futó A82-es út közvetíti a forgalom nagy részét Glasgow és Crianlarich között, de a csúcs az ezzel ellentétes, keleti oldalon található. Ezen az oldalon csak egy alsóbbrendű út van, amin Rowerdennan körzetéig lehet csak autózni, a tó keleti partja ugyanis innentől egészen Inversnaid körzetéig le van zárva, erre fut a West Highland Way[m 6] nevű hosszútávú túraútvonal. Aki a könnyebb, déli oldalról akarja megközelíteni a csúcsot, annak Rowerdennanból indul a túra.

Innen vagy a Loch Lomondhoz közelebbi Ptarmigan-nyergen vagy az attól keletre található Sron Aonaich-nyergen lehet feljutni a csúcsra. Ez utóbbit szokták általában felfelé használni, mert bár hosszabb, de könnyebben járható, az oda-vissza túra hossza 13 kilométer, amit 4-6 óra alatt lehet teljesíteni. A Ptarmigan csúcsán át vezető ösvény egy kicsivel sziklásabb, és nehezebben járható, ez 10 kilométer, szintén 4-6 óra szintidővel. Északról, Inversnaid körzetéből is meg szokták közelíteni a hegyet, ez az ösvény először a West Highland Way vonalát követi a tó mentén Cailness körzetéig, majd a Cailness-patak (Cailness Burn) völgyében, megkerülve a Cruinn a' Bheinn csúcsát az északi nyergen éri el a csúcsot.

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ Az 1931-ben alapított szervezet gondoskodik Skócia természeti és kulturális értékeinek megóvásáért.
  2. ↑ Site of Special Scientific Interest, vagyis speciális tudományos értékkel bíró terület. Az Egyesült Királyságban a területalapú természetmegőrzés alapvető egysége.
  3. ↑ 1732 és 1796 között élt. Bővebb információért ld. Farrant, J. H.: The family circle and career of William Burrell, antiquary, Sussex Archeological Collections, 139(2001), 169-185.
  4. ↑ Eredeti nevén Robert MacGregor, élt 1671 és 1734 között. Skót törvényen kívüli és nemzeti hős, aki Walter Scott 1817-es Rob Roy című regénye után vált igazán ismertté. Életéről számos munka szól, ezek közül a legfrissebb: Murray, W. H.: Rob Roy Macgregor: his life and times, Edinburgh, Canongate, 1995. ill. a róla szóló forrásokhoz ld. The real Rob Roy: a guide to sources in the Scottish Record Office, Edinburgh, Scottish Record Office, 1995.
  5. ↑ Értsd: ugyanaz a neve, mint a Loch Lomondnak.
  6. ↑ Az ösvény a Glasgow városától északra található Milngavie-ból indul Fort Williambe 152 kilométer hosszan.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ http://www.hill-bagging.co.uk/mountaindetails.php?qu=S&rf=32
  2. ↑ Mitchell, Ian R.:Scotland's Mountains before the Mountaineers, Edinburgh, Luath Press Limited, 2013. 36. ISBN 978 1 909912 44 1
  3. ↑ Townsend, Chris: Scotland [World Mountain Ranges], Milnthorpe, Cumbria, Cicerone, 2010. 101. ISBN 978 1 85284 442 4
  4. ↑ http://www.nts.org.uk/Property/Ben-Lomond/
  5. ↑ Archivált másolat. [2015. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 3.)
  6. ↑ http://www.visitscotland.com/info/see-do/loch-lomond-national-park-memorial-sculpture-p849531
  7. ↑ Graham, Alexander: Description of Kippen Paroch, Buchanan, Drymmen, Balfron, Fintree, and Gargunnock, in Stirlingshire, MacFarlane, Walter - Mitchell, Sir Arthur (szerk.): Geographical Collections relating to Scotland [Publications of the Scottish History Society 51], Edinburgh, T. and A. Constable, 1906. 344-352. 347. (az eredeti angolból saját fordítás)
  8. ↑ Dunbar, John G. (szerk.): Sir William Burrell’s Northern Tour, 1758 [Sources in local history 6.], East Linton, Tuckwell Press, 1997. 80-82. ISBN 9781898410980
  9. ↑ Stoddart, John Sir: Remarks on local scenery & manners in Scotland during the years 1799 and 1800, London, William Miller, 1801. 221-222. ill. 234-237.
  10. ↑ Hawker, Peter:The Diary of Colonel Peter Hawker, Vol. 1., London, Longmans, Green, and Co., 1893. 59.
  11. ↑ An account of the principal pleasure tours in Scotland, Edinburgh, Michael Anderson, 1819., 35-36.

Források[szerkesztés]

Commons:Category:Ben Lomond
A Wikimédia Commons tartalmaz Ben Lomond (hegy) témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ben_Lomond_(hegy)&oldid=24921627”