Balás Eszter (szobrász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Akela (vitalap | szerkesztései) 2020. november 27., 00:34-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (kékít)
Balás Eszter
Született1947. április 9. (77 éves)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszobrász
KitüntetéseiMunkácsy Mihály-díj (1994)
A Wikimédia Commons tartalmaz Balás Eszter témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Balás Eszter (Budapest, 1947. április 9. –) magyar szobrász és képzőművész.

Élete

1972-ben végezett a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán, azóta mint szabadúszó művész alkot. Rendszeresen kiállít a hazai és külföldi csoportos kiállításokon. 27 egyéni kiállítása volt Magyarországon és külföldön. 20 köztéri szobra áll, ezek közül kettő Vietnámban, illetve Koreában. Portrékat és érmeket is készített, kisplasztikái különböző tematikákba sorolhatók.

A Magyar Szobrász Társaság alelnöke, majd vezetőségi tagja 1994 óta.

Egyéni kiállításai (válogatás)

  • 1976, 1977, 1981, 1982, 1989 Budapest
  • 1980 Balassagyarmat
  • 1986 Mohács
  • 1987 Leányfalu

Díjai (válogatás)

Köztéri művei (válogatás)

  • 1972 Relief, vörösréz, 120x80 cm, Budaörs, Mezőgép Tröszt Székháza
  • 1973 Fríz, vörösréz, 1000x80 cm, Szombathely, Pamutipari Vállalat
  • 1977 Kossuth Zsuzsa, bronz, 190 cm, Sárbogárd, Rendelőintézet
  • 1983 Kígyó, műanyag, 1800x40cm, Nagykanizsa, Iskola
  • 1984 Kislány madárral, kő, 160 cm, Kerekegyháza, Fő-tér
  • Gábor Áron portré, bronz, 75 cm, Budapest, Bányászati és Kohászati Múzeum
  • Katona Lajos portré, bronz, 60 cm, Budapest, Bányászati és Kohászati Múzeum

Irodalom (válogatás)

  • Kovács Gyula: Balás Eszter szobrászata és a rend, Művészet, 1982. 3. szám
  • Sík Csaba: Katalógus bevezető Balás Eszter kiállításához, Budapest, 1989
  • Wehner Tibor: Modern magyar szobrászat 1945–2010, Budapest: Corvina, 2010 ISBN 9789631358742

További információk

  1. Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  2. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. május 27.)