Balla Károly (író)
| Balla Károly | |
| Élete | |
| Született | 1913. november 10. Ratosnya |
| Elhunyt | 1959. november 14. (46 évesen) Kolozsvár |
| Házastársa | Taub Berta |
| Gyermekei | Balla Zsófia |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | próza |
Balla Károly, eredeti családi nevén Blau; írói álnevei: Kéki Károly, Szövő Károly. (Ratosnya, 1913. november 10. – Kolozsvár, 1959. november 14.) magyar író, újságíró. Balla Zsófia apja.
Életútja
Elemi iskoláit egy mócvidéki településen végezte, ahol apja gatteres volt. Cipészinasnak adták Bánffyhunyadra, majd vándormuzsikusnak szegődött. Két osztályt végzett a kolozsvári Tarbut zsidó gimnáziumban. 1936-ig a Dermata bőrgyárban dolgozott, 1937-től különböző kolozsvári üzemekben szövőmester, miután állásából kitették, 1940-től beállt iskolaszolgának. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban, 1944-ben deportálták, szülei haláltáborban pusztultak el.
1945-ben a Világosság, 1946-tól az Igazság szerkesztőségében dolgozott, 1951-től a Művelődési Útmutató, 1957-től az Ifjúsági Könyvkiadó szerkesztőjeként működött.
Saját kiadásában jelent meg első kisregénye, a Kényszerhaladás, családja életéből merítette tárgyát, irodalmi pályája azonban valójában a második világháború után kezdődött, harcos cikkeit és szépprózáját szívesen közölte a szocialista sajtó. Legjobb elbeszéléseiben gyermek- és ifjúkori élményanyaga kel életre: az erdélyi fatelepek és külvárosok soknyelvű, egy-nyomorúságú proletárjainak, kispolgárainak változatos világa, a hazai munkásmozgalom hőskora. Bár novelláiban, színműveiben kevésbé élesen jelentkeztek a háborút követő idők erdélyi falvainak, városainak társadalmi összeütközésekben élő emberei, ezek az írásai kétségtelenül az új élet építése adott időszakainak változó igényességű dokumentumai.
Gyakran semmibe veszi a novella műfaji szabályait, s remek, felvillanásszerű alakábrázolásai sem feledtetik, hogy szépírói nyelvét nem ritkán naturalista és sablonos fordulatok szegényítik. Lélekábrázolása utolsó művében, a Miskában című regényében érett művészivé. Ebben a kortárs kritika részéről remeklésnek tartott regényben már meggyőzően jelentkeznek írói tehetségének eredeti jegyei: kisemberek hétköznapjairól reálisan, humánusan szólva előhírnöke egy új prózai kibontakozásnak. A sepsiszentgyörgyi színház 1953-ban Gyalogfecske, a kolozsvári Állami Magyar Színház 1956-ban Vádolom magam c. színművét mutatta be.
Művei
- Kényszerhaladás (családi nevén, kisregény, Kolozsvár, 1934)
- Széles ösvényen (novellák, 1949)
- Fény a hegyekben (elbeszélés, 1950)
- Drága föld (elbeszélés, 1951)
- A testvériség jegyében (riport a Magyar Autonóm Tartományból, 1952)
- A jel (novellák, karcolatok, 1955)
- Vádolom magam (színmű, 1957)
- Mesterhegedű (novellák, 1958)
- Miska (kisregény, 1959, újabb kiadás 1969; 1960-ban németül, 1961-ben románul is)
- A legszebb emlék (válogatott írások Majtényi Erik bevezetőjével, 1961)
- Elcserélt ünnep. Novellák, kisregények; bev. Szász János, sajtó alá rend. Balla Zsófia; Kriterion, Bukarest, 1985 (Romániai magyar írók)
- Koronatanú c. regénye kéziratban maradt.
Irodalom
- Mikó Ervin: Balla Károly írásai. Utunk 1950/12.
- Nagy István: Hogyan nőnek az emberek egy készülő regényben. Utunk 1951/36. *Láng Gusztáv: Az érettség ígérete. Korunk 1958/8.
- Asztalos István: Búcsú. Utunk 1959/47.
- Kántor Lajos: Az "enyém"-től a "mienk"-ig. Korunk 1959/11; újraközölve Írástól – emberig. 1963. 93-7.
- Sütő András: Kései levél Balla Károlyhoz. Igaz Szó 1959/11.
- Bodor Pál: Íratlan szép regény. Utunk 1961/41.
- Földes László: Lélektan és "lélektan", megjelent A lehetetlen ostroma c. kötetben, 1968. 200-11.
- Huszár Sándor: Temetés helyett. Utunk 1969/46.
- Fodor Sándor: Memento. Utunk 1973/45.
- Szász János: A vörös gomb. Igaz Szó 1973/11.
Források
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.
.svg){kind=small}