Bakteriosztatikus hatás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A mikrobiológiában a bakteriosztatikus azt a hatást jelenti, amellyel a baktériumok sejtosztódását állítjuk le valamilyen antibakteriális szerrel vagy citosztatikummal. Az antibakteriális szerek éppen a szer bakteriosztatikus vagy baktericid hatása alapján oszthatók két csoportba.

A bakteriosztatikus szerek képesek felfüggeszteni vagy teljesen blokkolni a baktériumot sejtciklusának valamely fázisában. Tehát vagy véglegesen megakasztják egy fázisban vagy hosszabb időre G0 fázisban állítják le.

Ezért bakteriosztatikus fertőtlenítő eljárások (például bőrön használt szappanok) használatakor a baktériumok vegetatív formái nem pusztulnak el, csak fejlődésük, szaporodásuk gátolt; a hatás megszűnésekor a baktériumok újra kezdenek szaporodni. Az ennél drasztikusabb hatás elérése érdekében alkalmaznak baktericid szereket.

Fiziológiás példák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az emberi nyálban nagy mennyiségben jelenlévő és fontos védekező szerepet betöltő lizozim enzim, mely a baktériumok sejtfalát bontja el, bakteriosztatikus hatást okoz.

Antibiotikumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]