Bajram Kán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bajram kánt egy pastu meggyilkolja Patanban

Bajram Kán (?-1561) befolyásos kelet-anatóliai és azerbajdzsáni eredetű türkmén származású udvari nemes volt a Mogul Birodalomban, apja és nagyapja állt Bábur szolgálatába. Kiváló hadvezéri képességekkel rendelkezett, ő vezette Humájun csapatait, amikor az a száműzetés után visszaszerezte az India feletti uralmat. Humájun halála után régensként nagy szerepe volt abban, hogy Nagy Akbar át tudta venni a hatalmat. Sikerei és – a szunnita többségi udvarban – síita vallása miatt sok ellensége volt a nemesek és az uralkodó családja körében, végül az ő ármánykodásuk áldozata lett.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajram Kán Badaksánban született a türkmén Karakojunlu törzs Baharlu klánjába. A Karakojunlu uralta évtizedekig Nyugat-Perzsiát, amíg riválisuk, az ugyancsak türkmén Akkojunlu törzs, s végül a szafavidák fölébük nem kerekedtek.

Tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1540-ben Sér Sáh Szúri (vagy Sír Kán) elűzte Humájunt és a Mogul Birodalom helyén saját államát hozta létre Delhi központtal. Humájunnal együtt Bajrám is elmenekült. 1545-ben meghalt Sér Sáh Szúri, 1554-ben pedig fia Iszlám Sáh, az ezután következő trónharcok miatt lehetőség nyílt arra, hogy a perzsa Tahmászp sah – akihez Humájun végül menekült – beavatkozzon az ügyekbe. Segítségével Humájun sereget állított, aminek vezetésével Bajramot bízta meg. Bajram akadály nélkül áthaladt Pandzsábon, egyetlen nagyobb csatát kellett csak vívnia Szikander Szúrival Szirhindnél. Humájun 1555-ben ismét visszaszerezte indiai területeit és az indiai Mogul Birodalom uralkodója lett.

Humájun halálát, mint régens, egy ideig titokban tartotta Bajram Kán, hogy előkészíthesse Akbar hatalomra jutását, akit a pandzsábi Kalanaurban koronáztak sáhinsáhhá (királyok királya azaz császár). Ezután nagy katonai tehetséggel vezette Akbar hadseregét, hogy leverje a Szúri-dinasztia tagjait és Hemut, ill. Akbar első hódító hadjárataiban is része volt.

Bajramot sok támadás érte vallása miatt. A mogul udvarban többségi szunnita helyett ő a síita irányzat híve volt. A kritikák dacára a szintén síita Gadai-t tette meg a birodalom főadminisztrátorává. Emellé Akbarét is meghaladó fényűző életet élt. Mindezekkel sok ellenséget szerzett, az egyik legnagyobb közülük Akbar dajkája, Maham Anga, akinek fia Adham Kán így Akbar tejtestvére volt.

Halála és öröksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1560 márciusában Maham Anga Agrából Delhibe hívta Akbart és ott társaival együtt Bajram ellen szervezkedtek. Rávették Akbart, hogy küldje Bajramot mekkai zarándoklatra, és vegye át a birodalom irányítását,mivel már nagykorú. Bajramot sokkolták a Delhiből jövő hírek, de a kapott tanácsok ellenére lojális maradt Akbarhoz és nem vonult Delhibe, hogy "megmentse" Akbart. Elindult Mekka felé, de hamarosan elérte őt az Adham Kán által Akbar jóváhagyásával küldött hadsereg, hogy őt a birodalom határain kívülre kísérje. Ez már sok volt Bajramnak és rátámadt a hadseregre. Elfogták és Akbar elé kísérték. Maham Anga sürgette Akbart, hogy végeztesse ki Bajramot, de ő ezt elutasította és vállalta, hogy finanszírozza Bajram zarándoklatát. Bajram újra elindult, de mielőtt a gudzsaráti kikötővárosba, Khambhatba ért volna, egy pastu, Mubarak Kán Lohani – akinek apja öt évvel azelőtt meghalt egy Bajram által vívott csatában – a gudzsaráti Patanban meggyilkolta 1561. január 31-én.

Bajram Kán nemcsak a kardnak, hanem a tollnak is mestere volt. Egy kis díván maradt utána perzsa, csagatáj és török versekkel.

Fia, Abdul Rahim Khan-I-Khana fordította a Babumamát csagatájról perzsára.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. 5. bőv. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1994. ISBN 963-8185-76-7
  • Francis Robinson: Az iszlám világ atlasza. Ford. Dezsényi Katalin. Budapest: Helikon; Magyar Könyvklub. 1996. ISBN 963-208-384-9