Bíró Imre (orvos)
| Bíró Imre | |
| Született | 1905. október 9. Nagyvárad |
| Elhunyt | 2000. október 19. (95 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Luy Georgina Zsuzsanna (h. 1937–1997) |
| Szülei | Bíró Márk Hirschl Mária |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1931) |
| Kitüntetései | Markusovszky-díj (1981) |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (4-45-5) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bíró Imre (Nagyvárad, 1905. október 9. – Budapest, 2000. október 19.)[1] szemészorvos, orvostörténész, az orvostudományok kandidátusa (1957), doktora (1978), egyetemi magántanár. Testvére Bíró József (1907–1945) művészettörténész.
Élete[szerkesztés]
Bíró (Braun) Márk (1879–1945)[2] gimnázium igazgató és Hirschl Mária (1882–1969) gyermekeként született zsidó családban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karának hallgatója lett és 1931-ben oklevelet szerzett. Nagy hatással volt rá Grósz Emil szemészorvos, aki meghívta őt a Mária utcai klinikára, ahol 1931. szeptember 1-jétől öt évig dolgoztak együtt. Ez az időszak meghatározta későbbi pályáját, s több alkalommal is emléket állított mesterének. 1939-ig maradt a Klinikán, de ekkor politikai nyomásra a főnöke távozásra szólította fel.
A Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs utcai Kórházának szemészeti ambulanciájára került. 1941 és 1944 között munkaszolgálatosként a Fiumei úti Magdolna Kórház röntgenosztályán kapott beosztást, innen átmenetileg több ízben kirendelték fizikai munka végzésére, azonban szerencsésen mindig visszakerült a Magdolna Kórházba. Itt érte a háború vége, s visszatérhetett a Mária utcai klinikára. Apja és fivére a holokauszt áldozatai lettek. Amikor 1946-ban az Illés utcai Állami Szemkórházból I. számú Szemklinika lett és Horay Gusztávot kinevezték igazgatónak, Bíró követte őt az újonnan szervezett klinikára. 1946-ban magántanári címet kapott. 1949-ben szorgalmazta a Szemészet című folyóirat újraindítását, amelynek 1952-ig szerkesztője is volt.
1951-ben felkérték, hogy szervezze meg az Országos Sportegészségügyi Intézetben a szemészeti rendelést repülőorvosi vizsgálatokhoz. 1951 és 1975 között az intézmény főorvosaként dolgozott. Szerkesztője volt a havonta megjelenő Sportkórházi Figyelőnek és szervezője a kórház rendszeres tudományos üléseinek. Nyugdíjasként is a kórház kötelékében maradt, s az 1952 óta folyamatosan végzett Onkológiai Intézeti szemész szaktanácsadói feladatait továbbra is ellátta. 1957-ben kandidátusi, 1978-ban doktori fokozatot szerzett. Az öröklött szembetegségek nemzetközileg elismert szakértője volt. Jelentős eredményeket ért el a degeneratio pigmentosa retinae és a glaukóma gyógyítása területén. Fontosak a szemészeti genetikára vonatkozó és a szemfenék érjelenségeivel kapcsolatos kutatásainak az eredményei. Sokat foglalkozott a szemfenéki érelváltozásokkal, azok diagnosztikai értékelésével. Megfigyeléseit külföldi szaklapokban németül, angolul és franciául jelentette meg.
Tiszteletbeli tagja volt a Magyar Szemorvostársaságnak, a Magyar Orvostörténelmi Társaságnak és a Federation Mondiale de Neurologie neurológia szekciójának.
A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik (4-45-5).[1]
Magánélete[szerkesztés]
Felesége Luy Georgina Zsuzsanna, Györgyi (1914–1997) volt, dr. Luy György ügyvéd és Perlmutter Blanka lánya, akit 1937. július 21-én Budapesten vett nőül.[3] Fia Bíró Ádám.
Főbb művei[szerkesztés]
- Az adaptatioról (Budapest, 1945)
- Adatok az astigmia öröklődéséhez (Budapest, 1947)
- Grósz Emil és orvostudományunk nemzetközi kapcsolatai (Budapest, 1947)
- Szemészeti tanulmányok (társszerzőkkel., Budapest, 1948)
- A degeneratio pigmentosa retinae kérdésének mai állása (Budapest, 1948)
- Adatok az ideghártya központi elfajulásának klinikumához (Budapest, 1964)
- Egy klinika nem halhat meg. Grósz Emil arcképéhez (Budapest, 1964)
- Az öregedő szem problémái (Budapest, 1970)
- Szemészet (Budapest, 1973)
- Adatok a magyar kultúra zsidó mártírjainak történetéhez. Scheiber Sándor (szerk.): Évkönyv (Budapest, 1974)
- Öröklődő szembetegségek (Budapest, 1977)
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Érdemes Orvos (1963)[4]
- Dalmady Zoltán-emlékérem (1970)
- Hirschler-emlékérem (1974)[5]
- Munka Érdemrend arany fokozata (1975)
- Magyar Népköztársasági Sportérdemérem bronz fokozata (1977)
- Markusovszky-díj (1981)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b „Elhunyt Bíró Imre”, Népszabadság, 2000. október 25., 19. oldal (Hozzáférés: 2021. február 11.)
- ↑ Bíró Márk halotti bejegyzése a Budapest IV. kerületi (belvárosi) polgári halotti akv. 17/1947. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 11.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest IV. kerületi (belvárosi) polgári házassági akv. 213/1937. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 11.)
- ↑ „Érdemes Orvos”, Magyar Nemzet, 1963. július 2. (Hozzáférés: 2021. február 11.)
- ↑ „Hirschler-emlékérem”, Szemészet, 1974. április 28. (Hozzáférés: 2021. február 11.)
Források[szerkesztés]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Salacz György: Bíró Imre (1905-2000) (2003. április 27.) Orvosi Hetilap, 144. évfolyam, 17. szám, 821–822. o.
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8
