Autokinetikus hatás
Az autokinetikus hatás (más néven mozgási illúzió; autokinézis) az emberi vizuális észlelés egy jelensége, mely során sötét vagy ingerszegény környezetben levő, mozdulatlan, apró fénypontot mozgóként érzékelünk.[1]
Az autokinetikus hatás lehetséges magyarázatai[szerkesztés]
Néhány drog (például a marihuána) és az alkohol fokozhatja a mozgási illúzió érzékelésének valószínűségét,[2] mely megfigyelést ezen szerek akaratlan szemmozgást növelő hatásával hoztak összefüggésbe. Így, az autokinetikus hatás egy lehetséges magyarázatára is ráleltek, mely szerint a szem önkéntelen elmozdulása révén jön létre az illúzió.[2]
Más vizsgálat szerint az érzékelt mozgás irányát nem lehet összefüggésbe hozni az önkéntelen szemmozgással; minek függvényében a mozgásészlelést újabb elmélettel igyekeztek magyarázni – mely szerint az illúziót a szemek valódi pozíciója és az agy által átalakított mozgási jelek képe közti különbség hozza létre.[3]
Szintén helytálló meglátás lehet, hogy azért látjuk a fénypontot mozogni, mert a mozgásérzékelés során a mozgó objektumok helyzetváltoztatását mindig egy másik megfigyelt ponthoz igyekszünk viszonyítani. A sötét, vagy üres, berendezés nélküli szobában azonban nincs fixált, megfigyelhető pont, tehát a felvillantott fényfolt helyzetét nem tudjuk mi alapján meghatározni. A meghatározhatatlanság eredménye az, hogy nem állóként érzékeljük.[3]
A jelenség vizsgálata[szerkesztés]
Egy kutatás során az autokinetikus hatás észlelése és a kivetített fénypont mérete közti összefüggést vizsgálták.[4] A teszt során (melyet egy sötét szobában végeztek) különböző méretű fénynyalábokat vetítettek ki. Megfigyelték, hogy a mozgási illúzió észlelése határozott összefüggést mutat a látott/kivetített fénynyaláb méretével – a fénypont méretét növelve egyre kisebb valószínűséggel tapasztalható a pont elmozdulása.
Az mozgási illúzió jelenségének vizsgálata során felmerült az a kérdés is, hogy az illúzió tapasztalása és a kor közt miféle összefüggés mutatható ki.[5] A kérdés megválaszolására húsz tizennyolc és huszonkét év közötti, illetve húsz hatvan és nyolcvan év közötti nő bevonásával végeztek vizsgálatot. A kísérletben részt vevő személyek alkalmasságának függvénye az volt továbbá, hogy megfelelő észlelési funkciókkal rendelkezzenek. A megfigyelést a sötétséghez való adaptációval kezdték: a vizsgálati személyeknek húsz percet kellett eltölteniük egy sötét szobában, bekötött szemmel. A húsz perc elteltével a kötést eltávolították, s megvilágították a fényforrást. Az instrukció szerint bárminemű változást jelenteniük kellett (világosság, homályosság, elmozdulás). Mozgástapasztalás esetén a fényforrás útjának hosszát is meg kellett becsülniük. Eredményeik szerint nincs szignifikáns eltérés a fiatalabbak és idősebbek által megbecsült távolságok közt.
Az autokinetikus hatás alkalmazása a pszichológiában[szerkesztés]
Egy egyéni kutatás során az autokinézis (illetve az észlelt mozgás) jellemző tulajdonságait vizsgálták. A vizsgálatok során azonban hamar felfedezték, hogy a jelenség egyénenként igen különböző illúziókat váltott ki, így a megfigyelés-sorozatot az egyén végső döntését befolyásoló társadalmi és önszuggesztiós hatások kimutatására alkalmazták.[6] Így például az elsőként kérdezett megfigyelő meghatározott egy a fénypont által megtett távolságot, azonban módosított eredményt rögzített a végső beszámolójában, ha tudomására jutott, hogy mások az ő megfigyelésével eltérő távolságot állapítottak meg.
Más pszichológiai kísérletben az autokinetikus hatást projektív tesztként alkalmazták.[7] A megfigyelést egy sötét szobában végezték. A kilenc részt vevő személy elé két és fél méter távolságra kivetíttettek egy-egy fénypontot. A feladatuk az volt, hogy megjegyezzék a fénypont által leírt szavakat, s azok számát. Valójában a fénypont nem mozdult el, mégis számos illuzórikus mozgás jött létre. Mind a kilenc személy legalább két szó megjelenéséről számolt be a kísérlet befejeztével, de volt, aki negyvenhárom kifejezést jegyzett. A látott szavak közt akadtak semleges kifejezések („az”, „és”), míg voltak, akik jellegzetes szavakat észleltek. Egy résztvevő például a szójegyzék felolvasása során haragra gerjedt a látott szavak személyessége miatt – s kérdőre vonta a kísérletvezetőket, hogy azok honnan tudtak meg életéről ilyen részletes információkat. Ez esetben az „autokinetikus írás” megmutatja, hogy valójában milyen fontos a szuggesztió az észlelésben, ha hiányosak az észleléshez szükséges ingerek. Hisz valójában ezen személyek véletlenszerű mozgást láttak, viszont előzetesen szavak megjelenésére lettek felkészítve a kísérletvezetők által. Így, a feladat teljesítése során az észlelt mozgást megpróbálták szavakként értelmezni.
Érdekességek - avagy a mozgási illúzió a hétköznapokban[szerkesztés]
- az UFO-észlelések nagy része az égboltozat fürkészése során „lejátszódó” autokinetikus hatásnak tulajdonítható
- a hatás igen gyakran tapasztalt az éjszaka repülő pilóták körében – észlelése igen nagy veszélyt jelenthet például a repülőalakulatok számára
- Evan Wright – Generation Kill (Gyilkos megszállás) című háborús történetében egy hadi tévedést az autokinézis jelenségével magyaráz
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az autokinetic effect című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Adams, H. F. (1912). Autokinetic sensations. Psychological Monographs, 14, 1-45.
- ↑ a b Sekuler, R., Blake, R. (2004) Észlelés, Budapest: Osiris kiadó. 504.
- ↑ a b Adams, H. F. (1912). Autokinetic sensations. Psychological Monographs, 14, 1-45
- ↑ Luchins, A. S. (1954). The Relation of Size of Light to Autokinetic Effect. The Journal of Psychology, 38(2), 439-442.
- ↑ Rogers, M. L., Pasewark, R. A., & Fitzgerald, B. J. (1975). Autokinetic Effect and Aging. Perceptual Motor Skills, 40(2), 514.
- ↑ Sherif, M. (1935). A study of some social factors in perception. Archives of Psychology, 27(187)
- ↑ Sekuler, R., Blake, R. (2004) Észlelés, Budapest: Osiris kiadó. 504-505.