August Wilhelm Ambros
| August Wilhelm Ambros | |
 | |
| Ambros 1862-ben | |
| Született | 1816. november 17.[1][2][3][4][5] Mýto[3][4][5][6] |
| Elhunyt | 1876. június 28. (59 évesen)[5][1][2][7][8] Bécs[9] |
| Álneve | Flamin |
| Állampolgársága | osztrák–magyar |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Károly Egyetem |
| Kitüntetései | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz August Wilhelm Ambros témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
August Wilhelm Ambros (magyarosan Ambros Ágost Vilmos) (Mauth,[10] (Csehország), 1816. november 17. - Bécs, 1876. június 28. cseh származású osztrák zeneszerző, zenei szakíró, jogász, egyetemi tanár.
Életpályája[szerkesztés]
A kitűnő eszű fiú zenész akart lenni, anyja is annak szánta, de módos apja a zenei nevelést, mindvégig szigorú következetességgel, megtagadta, pedig a fiúnak már gyermekkorától párját ritkító hallása volt, s legfőbb vágya, ábrándja a zene; 16 éves korában Mozart «Don Juan»-ja érlelte meg benne, hogy maga tanuljon, titkon, zongorázni, és lehetőleg zeneértőkkel érintkezzék. Jogi diplomát szerzett Prágában és itt lett törvényszéki ügyész. Széles műveltségét ekkorra a zenei tudással is kiegészítette. Már 1845 táján komponált és Schumann szaklapjába, valamint prágai hírlapokba írt zenei tárgyú cikkeket. Első könyve csak 1856-ban jelent meg: A zene és költészet határai cím alatt meggyőzően és szépen fejtegette Eduard Hanslick «A zenei szépről» hirdetett elméletének egyoldalú voltát. Könyvei még: A tiltott ötödök tana (1859), Művelődéstörténeti képek a jelenkor zenei életéből (1860), Tarka levelek (2 kötet, 1872 és 1874); fő műve a 16 éven át roppant lelkiismeretességgel és szorgalommal irt, de csak Palestrina koráig vezető 4. kötetig jutott "A zene története"[11] című műve. A maga nemében kiemelkedően alapos műről Coussemaker, Hanslick, Westphal is nagy elismeréssel szóltak. A zene történetét Ambros már az 1850-es évek elejétől előadta a prágai konzervatóriumon; végre negyedik olaszországi tanulmányútja után kinevezték a prágai egyetemre a zeneelmélet és zenetörténet rendkívüli tanárává. 1872-ben pedig Bécsben lett igazságügy-minisztériumi tisztviselő, konzervatóriumi tanár és a fiatal Rudolf trónörökös oktatója. Mint zeneszerzőnek említésre méltó művei: A-moll miséje, Bretislav a Jitka című cseh dalműve, Stabat mater-e.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b http://www.portafontium.eu/iipimage/30066056/myto-08_0870-n?language=cs
- ↑ a b Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ a b c Ambros, August
- ↑ Digitalizované pobytové přihlášky pražského policejního ředitelství (konskripce) 1850-1914. (Hozzáférés: 2021. január 15.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ csehül Mýto v Čechách
- ↑ Geschichte der Musik
Források[szerkesztés]
- A Pallas nagy lexikona
- Zenei lexikon Budapest, 1935. I. kötet