Athanarich nyugati gót fejedelem
| Athanarich | |
| Nyugati Gót Fejedelemség fejedelme | |
| Uralkodási ideje 365 – 381 |
|
| Utódja | I. Alarich |
| Életrajzi adatok | |
| Elhunyt | 381. január 11. Konstantinápoly |
Athanarich vagy Athanarik (? – 381. január 11.[1]) nyugati gót fejedelem 365 - 381 között.
Uralkodásának a hunok vetettek véget, akik elől a nyugati gótok pogánynak maradt részével a mai Erdélybe húzódott vissza[1]. 376-ban kénytelen volt Makedóniába és Thesszáliába átkelni[1], de nemsokára pártviszályok miatt Nagy Theodosius császár udvarába volt kénytelen menekülni[1]. Amikor 381-ben meghalt Konstantinápolyban[1], Theodosius fényesen temettette el[1]. A Pietrosszánál (Romániában) talált nagy értékű aranykincset Athanarich kincsének szokás nevezni[1].
Uralkodása [szerkesztés]
Athanarch 365-ben lett a nyugati gótok királya. Uralkodása kezdetén üldözést indított a kereszténységet felvett gótok ellen. Összesen huszonhat keresztényt végeztetett ki, köztük volt Szent Nicetás és Szent Szába is. Az üldözések miatt a keresztény gótok felkeltek Athanaric uralma ellen Frithigern vezetésével.
376-ban a hunok megtámadták a polgárháborúba süllyedt nyugati-gót királyságot. A keresztény gótok Frithigern vezetése alatt a hunok elől menekülve elhagyták az országot és átkeltek a Római Birodalomba, míg Athanaric és hívei megkíséreltek ellenállni. A csatára valahol a mai Dnyeszter vidékén került sor, ahol a gótok katasztrofális vereséget szenvedtek. Ezt követően Athanaric és hívei visszahúzódtak a mai Erdély területére, majd a hunok elől innen is kénytelen volt a Római Birodalomba menekülni népével együtt. Itt a gótok közti viszálykodások miatt I. Theodosius római császár udvarába ment, ahol 381. január 11-én meghalt. A végtisztességet számára Theodosius császár adta meg, aki királyhoz illően temettette el Athanaricot.
Athanaric, amikor Erdélyt kénytelen volt elhagyni, kincseinek egy részét elásta a földben, remélve, hogy majd egyszer visszatér értük. Ez azonban nem következett be és a kincsek egészen 1837-ig rejtve maradtak, amikor azonban román földművesek megtalálták. A földművesek a kincs nagy részét eladták, ekkor azonban a román kormány tudomására jutott és a megmaradt értéktárgyakat a bukaresti múzeumba vitették. Itt található a mai napig.
Jegyzetek [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
- Tolnai Világtörténelme, Budapest, 1909.
