Aszcídiák
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Ernst Haeckel: Aszcídiák
| ||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Szinonimák | ||||||||
|
Tethyoidea | ||||||||
| Rendek | ||||||||
| ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aszcídiák témájú kategóriát. |
1: Ingestionsöffnung;
2: Haftpapillen;
3: Pharynx (Kiemendarm);
4: Magen;
5: Darm;
6: Chorda dorsalis;
7: Neuralrohr;
8: Peribranchialraum;
9: Egestionsöffnung
Az aszcídiák (Ascidiacea) a gerinchúrosok (Chordata) törzsében az előgerinchúrosok (Urochordata) altörzsének egyik osztálya.
Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]
A gerinctelenektől a gerincesek felé vezető fejlődési sor leszármazottai; ami főként lárváik felépítésén látható.
Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]
Lárvakorukban farkuk és gerinchúrjuk van.
A kifejlett állat testét tunicin tok veszi körül — ennek anyaga gyakorlatilag a növényi cellulózzal azonos.
Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés]
Tengeri állatok. Lárvakorukban szabadon úsznak; letelepedve elveszítik farkukat és gerinchúrjukat. Többségük helyben ülő — ezek között magányosak és telepesek is akadnak. Néhány faj felnőtt korában is szabadon úszó.
Szaporodása[szerkesztés]
Minden állatnak van hím és női ivarszerve is; utóbbiban nagy petéket termel. A megtermékenyítés belső, de két állat „dolgozik” együtt. A mozgékony, ebihal alakú lárvák addig úsznak, amíg megfelelő helyet nem találnak, ott aztán letelepednek, és kifejlett állattá alakulnak.
Források[szerkesztés]
- Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 491. o. ISBN 963-05-6800-4
