Fehérfejű vanga
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Artamella viridis (Müller, 1776) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fehérfejű vanga témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérfejű vanga témájú kategóriát. |
A fehérfejű vanga (Artamella viridis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a vangagébicsfélék (Vangidae) családjába tartozó Artamella nem egyetlen faja.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Philipp Ludwig Statius Müller német zoológus írta le 1776-ban, a Lanius nembe Lanius viridis néven. Sorolták a Leptopterus nembe Leptopterus viridis néven is.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Artamella viridis annae (Stejneger, 1879)
- Artamella viridis viridis (Statius Muller, 1776)[2]
Előfordulása[szerkesztés]
Madagaszkár területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, száraz erdők, mangroveerdők és szavannák, valamint másodlagos erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 20 centiméter, testtömege 44-57 gramm.[5]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
