Aprószentek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 109.65.107.99 (vitalap) 2020. december 30., 00:35-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (https://www.christies.com/en/lot/lot-5584823)
Aprószentek
Aprószentek (Giotto di Bondone)
Aprószentek (Giotto di Bondone)

Ünneplikdecember 28.
Valláskereszténység
Tartalma, jelentéseHeródes által Jézus születése után lemészárolt két év alatti fiúgyermekek emlékünnepe
Népszokásokvesszőzés
Kapcsolódó ünnepkarácsony
A Wikimédia Commons tartalmaz Aprószentek témájú médiaállományokat.
Pieter Brueghel: Téli táj, ártatlanok mészárlása (1586-1590)

Aprószenteknek a bibliai hagyomány szerint Heródes által Jézus születése után lemészárolt két év alatti fiúgyermekeket nevezik a katolikus keresztények. Ünnepüket karácsonyt követően, december 28-án tartják.

A keresztény hagyomány

Az aprószentek története Máté evangéliumának második fejezetében olvasható. Eszerint Heródes a napkeleti bölcsektől megtudta, hogy azok a „zsidók újszülött királyát” keresik, aki – mint írástudói segítségével kiderítette – Betlehemben fog megszületni. Hogy az újszülöttet elveszejthesse, Heródes a napkeleti bölcseket megbízta, hogy miután megtalálták őt, menjenek vissza palotájába, és jelentsék neki. Ám a bölcsek álmukban egy „jelenést” láttak, amelyben arra figyelmeztették őket, hogy ne térjenek vissza Heródeshez, és ők eszerint cselekedtek. Eltávozásuk után Józsefnek, Jézus nevelőapjának is megjelent álmában egy angyal, azzal az üzenettel, hogy családjával meneküljön Egyiptomba. Ezek után a haragra gerjedt Heródes minden két éven aluli fiúgyermeket megöletett Betlehemben és környékén, hogy biztos legyen abban, a „zsidók újszülött királya” nem marad életben.[1]

E gyermekmészárlás áldozatait nevezi a magyar nép aprószenteknek (latin „innocentes martyres” = „ártatlan vértanúk”),[2] és december 28-át aprószentek napjának tekinti.

Ehhez az ünnephez kapcsolódó szokások

Aprószentek napjának Európa-szerte jellegzetes szokása a vesszőzés (amelyet egyes vidékeken aprószentekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak stb. is neveznek). Ilyenkor a fiúk házról házra járva bőség-, egészség- és szerencsekívánó mondókákat adnak elő, és szertartásosan megvesszőzik a lányokat. A vessző lehet termőág, fűzfavessző vagy korbács.[3][4]

Jegyzetek

  1. Máté 2,1-18
  2. Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium a Neumann-ház Jeles Napok honlapján. [2010. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 28.)
  3. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2009. december 28.)
  4. Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2009. december 28.)

További információk