Anicius Manlius Severinus Boethius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Boëthius
Itália
Ókor (Középkor), késő antik filozófia
JohnDunsScotus.jpg
Született kb. 480
Róma
Elhunyt 524 (kb. 44 évesen)
Milánó környéke
Iskola/Irányzat késő antik filozófia
Érdeklődés Etika
Rájuk hatott: középkori filozófia
Hatottak rá Platón, Arisztotelész, Marcus Tullius Cicero, Türoi Porphüriosz

Boëthius vagy Boethius, teljes nevén Anicius Manlius Severinus Boethius (Róma, 480 körül – Milánó környéke, 524) római író, filozófus, államférfi.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arisztokrata származású, apja, Flavius Manlius Boethius a 487. év consulja volt. Alexandriában filozófiát tanult, Nagy Theodorik gót király szolgálatába állt.[1] 510-ben elnyerte a consuli méltóságot, sőt megtiszteltetésként fiai is elnyerték. 523-ban a magister officiorum tisztséget is elnyerte.[2] Később árulással vádolták meg és kivégezték.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megkísérelte latinra fordítani és kommentálni Arisztotelész és Platón műveit, de ez csak részben sikerült. Munkásságával azonban rögzítette a görögnek megfelelő latin bölcseleti fogalmakat. Mindezzel és azzal a módszerrel, miszerint a szövegkísérő kommentárt a fejezetenkéntivel váltotta fel termékenyítőleg hatott a nyugati teológiára és filozófiára. [3]

Boethiusszal kapcsolatban gyakran felmerül, hogy nem volt keresztény - hiszen fő művében kifejezetten nem utal a kereszténységre. A görög filozófiával szemben azonban az erényt nem csupán az emberi értelemre, hanem a legfőbb jóra, Istenre. A görög gondolkodás sors (fatum) fogalmát az isteni gondviselés (providentia) horizontjában szemlélte. Hasonlóan közelítette meg a gondviselés és az emberi szabadság problémáját is. Isten („előre”) tudása nem érinti az ember szabad akaratát, mivel az időbeliségnek semmi jelentősége nincs Isten tudásában.[4]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • De divisione (A felosztásról)
  • De syllogismo categorico (A kategorikus szillogizmusról)
  • De differentiis topicis (Bizonyításelméleti különbségekről)
  • De consolatione philosophiae (A filozófia vígasztaló voltáról)
  • De fide catholica (A katolikus hitről)
  • De Trinitate (A Szentháromságról)

Hatása, utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkor számára az antik műveltség közvetítője, a logika mestere és a skolasztikus módszerek egyik első kidolgozója volt. A középkor legtöbbet fordított szerzője. A nyugati kereszténység az egyházatyákkal egy szinten emlegeti. Néhány meghatározását a teológiában ma is használják. Sírja a hagyomány szerint Páviában van, ugyanott, ahol Szent Ágoston sírja is van, a San Pietro in Ciel d’Oróban. Páviában vértanúként tisztelték, amit XIII. Leó pápa 1883. december 20-án jóváhagyott.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vanyó L., 1988. 879.
  2. Katolikus lexikon
  3. Szántó K. 1987. 239.
  4. Vanyó L. 1988. 881-885.

Források és iurodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Boethius: A filozófia vígasztalása (fordította: Hegyi György, Budapest, 1970)
  • James J. O’Donnell kommentárja a Consolatióhoz (angol + latin): http://ccat.sas.upenn.edu/jod/boethius/boethius.html
  • Falus Róbert: Az antik világ irodalmai. Gondolat, Budapest, 1980. 696-697. ISBN 963-280-851-7
  • Rescigno, Eduardo – Renato Garavaglia:A keresztény egyházi és a világi ének a középkorban. Ford. Tallián Tibor. Budapest, 1987. Zeneműkiadó ISBN 9633306345
  • Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 999. o.
  • Katolikus lexikon
  • Szántó Konrád: A katolikus egyház története I. Ecclesia, Budapest, 1987.
  • Vanyó László: Az ókeresztény egyház és irodalma. Szent István Társulat, Budapest, 1988. ISBN 963-360-355-2
Elődei:
Flavius Importunus
és
Consul
510
Kollégája:
SPQR
Utódai:
Felix
és
Flavius Secundinus