Amenemopet (fáraó)
| Amenemopet | ||||||||||||||
 | ||||||||||||||
| Uralkodása | i. e. 1001–992[1] i. e. 993– 984[2] | |||||||||||||
| Prenomen |
wsr-m3ˁ.t-rˁ stp-n-ỉmn Uszermaatré Szetepenamon „Ré igazsága erős; Ámon választottja”[3] | |||||||||||||
| Nomen |
ỉmn-m-ỉp3.t Amenemopet „Ámon az Opet-ünnepen”[4] | |||||||||||||
| Apja | I. Paszebahaenniut (?) | |||||||||||||
| Anyja | Mutnedzsmet (?) | |||||||||||||
| Sírja | Tanisz, NRT IV (eredetileg) NRT III (újratemetés) | |||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Amenemopet témájú médiaállományokat. | ||||||||||||||
Amenemopet (uralkodói nevén Uszermaatré Szetepenamon) az ókori egyiptomi XXI. dinasztia fáraója.
Élete és uralkodása
Amenemopet valószínűleg I. Paszebahaenniut és Mutnedzsmet fiaként született.[5] Paszebahaennuit hosszú uralkodásának végén társuralkodó volt, majd követte apját a trónon.[6] A társuralkodás hosszára egy vászonpólyán fennmaradt feliratból következtethetünk: „…Amenemopet király, 49. év…”, amely valószínűleg úgy rekonstruálható, hogy „[X éve] Amenemopet királynak, 49. éve [Paszebahaenniut királynak]”.[7] Egy feltételezés szerint azonban az említett 49. uralkodási év nem Paszebahaenniuté, hanem Menheperréé, Ámon thébai főpapjáé, így a társuralkodást semmi nem bizonyítja.[8] Kenneth Kitchen elutasítja ezt a feltételezést,[9] a Brooklyn 16.205 papirusz alapján, amely említ egy 49., majd egy 4. uralkodási évet; erről korábban azt gondolták, hogy III. Sesonk és Pami társuralkodására utal, de a tudomány jelenlegi állása szerint I. Paszebahaenniut és Amenemopet szerepelhetett rajta, így utóbbi 4. uralkodási éve apja 49. uralkodási évének felel meg.[10]
Uralkodása alatt Amenemopet, elődjéhez hasonlóan, felvette az „Ámon taniszi főpapja” címet. Uralmát teljes egészében elismerték Thébában is – melyet ekkor II. Neszubanebdzsed, majd fivére, II. Pinedzsem uralt, Ámon főpapjaként[11] –, mert neve legalább kolenc thébai sírban előfordul, köztük Ámon bárkája kapitányának, Penneszuttauinak a Halottak Könyve-tekercsén, melyet Amenemopet 5. uralkodási évére datáltak.[12]
Taniszi sírját és az előbb említett thébai temetkezéseket leszámítva Amenemopet említése kevés helyen fordul elő. Tudni róla, hogy folytatta Ízisz, „a Gízai piramisok úrnője]]” kápolnájának díszítését, és bővített egy memphiszi templomot is.[12] Manethón művének minden fennmaradt változata említi, Amenophthisz néven; kilenc évnyi uralkodást tulajdonít neki, amit a régészeti bizonyítékok is nagyjából alátámasztanak.[13] Sem feleségéről, sem gyermekeiről nem tudni; utóda, Oszorkhór feltehetőleg nem állt rokoni kapcsolatban vele.
Sírja és múmiája
Amenemopetet eredetileg egy kis sír, a taniszi királyi nekropolisz NRT IV jelű sírjának egyetlen kamrájába temették el. Pár évvel halála után, Sziamon uralkodása alatt újratemették az NRT III sír egyik kamrájába, I. Paszebahaenniut mellé, abba a kamrába, amely egykor feltételezett anyjáé, Mutnedzsmeté volt.[12][14] Érintetlen sírját Pierre Montet és Georges Goyon francia egyiptológusok fedezték fel 1940 áprilisában, egy hónappal Franciaország náci megszállása előtt, ami miatt Montet-nek abba kellett hagynia a feltárást, és csak a háború után, 1946-ban tudta folytatni. Az ásatás eredményeit 1958-ban publikálta.
A sírban a felfedezők felirat nélküli gránitszarkofágot találtak, edényeket – köztük a kanópuszedényeket és azt, amelyben a múmia lemosására szolgáló vizet tartották –, valamint egy halomban kb. 400 usébtit. A szarkofágban egy aranylemezzel díszített fakoporsóban feküdt Amenemopet múmiája, rajta két aranyozott halotti maszk, két melldísz, nyakláncok, karkötők, gyűrűk és egy rekeszzománcos díszítésű gallér; négy leleten I. Paszebahaenniut neve szerepelt.[15][16] A maszkok fiatalként ábrázolják az uralkodót, de felfedezésükkor Goyon úgy találta, hogy arckifejezésük könyörgő és szenvedésről árulkodik; miután a restaurátorok helyrehozták, ez megváltozott.[15] Amenemopet sokkal kevésbé fényes temetést kapott, mint I. Paszebahaenniut; míg utóbbi tömör ezüstkoporsót és tömör aranymaszkot kapott, Amenemopet koporsója és maszkja csak aranyozott.[12] A múmia és a sír egyéb leletei ma a kairói Egyiptomi Múzeumban találhatóak.
A csontváz vizsgálata alapján dr. Douglas Derry megállapította, hogy Amenemopet erős testalkatú, magas életkort megért férfi volt.[17] Úgy tűnik, halálát koponyasérülés nyomán kialakult agyhártyagyulladás okozta.[18]
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Amenemope (pharaoh) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- ↑ Jansen-Winkeln, p. 493
- ↑ Kitchen, Table 1
- ↑ von Beckerath, Jürgen. Handbuch der ägyptischen Königsnamen. Münchner ägyptologische Studien, Heft 49, Mainz: Philip von Zabern (1999). ISBN 978-3-8053-2591-2, pp. 180-181
- ↑ Clayton, Peter. Chronicle of the Pharaohs. Thames & Hudson Ltd (1994. május 25.), p. 178
- ↑ Kitchen, § 221
- ↑ Kitchen, §§ 431-433
- ↑ Jansen-Winkeln, p. 227
- ↑ Jansen-Winkeln, p. 230, n. 70
- ↑ Kitchen, §§ L-M
- ↑ Kitchen, § 83
- ↑ Kitchen, § 388-389
- ↑ a b c d Kitchen, § 229
- ↑ Kitchen, §§ 3-4; 31
- ↑ Goyon, pp. 87; 163
- ↑ a b Goyon, p. 163
- ↑ Wente, Edward F. (1967). „On the Chronology of the Twenty-First Dynasty”. Journal of Near Eastern Studies 26. , p. 156
- ↑ Derry, Douglas E. (1942). „Report on skeleton of King Amenemopet”. Annales du Service des Antiquités de l'Égypte 41. , p. 149
- ↑ Goyon, p. 164
Bibliográfia
- Derry, D. E., Report on Skeleton of King Amenemopet, ASAE 41 (1942), 149.
- Goyon, Georges. La Découverte des trésors de Tanis. Perséa, 608. o. (1987. május 25.). ISBN 2-906427-01-2
- Jansen-Winkeln, Karl. Ancient Egyptian Chronology. Brill, Leiden/Boston (2006. május 25.). ISBN 978 90 04 11385 5
- Kitchen, Kenneth A.. The Third Intermediate Period in Egypt (1100–650 BC). Warminster: Aris & Phillips Limited, 608. o. (1996. május 25.). ISBN 0-85668-298-5
