Halotti maszk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
teotihuacani márvány halotti maszkja, 3.- 7. század

A halotti maszkot már az ókorban is készítettek, a középkorban aztán főleg az uralkodók arcáról vettek lenyomatot. Igazi virágkorát azonban a 19. században érte el. Akkor vált divatossá, hogy híres emberekről, politikusokról, arisztokratákról, zeneszerzőkről halotti maszkok készüljenek. Haydn, Beethoven, Johann Strauß, Gustav Mahler halotti maszkját ma is őrzi a Wien Museum. Sokan kifejezetten gyűjtötték ezeket a relikviákat. A második világháború után aztán feledésbe merült ez a szokás.

A 77 éves korában elhunyt Joseph Haydn halotti maszkját a bécsi temetkezési vállalat múzeuma őrzi. A kiváló állapotban megmaradt relikvián jól kivehetők az osztrák zeneszerző utolsó vonásai, a gipszen máig láthatóak az idős Haydn arcának sebhelyei és mély ráncai.

Napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A halott arcáról közvetlenül az elhalálozás után veszik le a szakemberek kétkomponensű szilikon massza segítségével a lenyomatot. A bőrfelületet előzőleg speciális hidratáló krémmel kezelik így száradás után nem ragad a bőrre a szilikon forma. Majd ezt a formát gipsszel kiöntik, egy-két napig száradni hagyják. Egy szilikon lenyomatból számtalan maszk készülhet. Ezzel a módszerrel három dimenzióban megőrizhető az ember arca. A Bécsi Temetkezési Vállalat tavaly elsőként elkészítette a világhírű jazz-zongorista, Joe Zawinul halotti maszkját.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]