Alekszandr Tyimofejevics Akszinyin
| Alekszandr Tyimofejevics Akszinyin | |
| Született | 1954. november 4. Leningrád, Szovjetunió |
| Elhunyt | 2020. július 28. (65 évesen)[1] Szentpétervár |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | atléta |
| Kitüntetései | a Szovjetunió érdemes sportolója |
| Magassága | 173 cm |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alekszandr Tyimofejevics Akszinyin, oroszul: Александр Тимофеевич Аксинин (Leningrád, 1954. november 4. – 2020. július 28.) olimpiai bajnok szovjet-orosz atléta, rövidtávfutó.
Pályafutása
A Dinamo Leningrád versenyzője volt. Az 1972-es budapesti Ifjúsági Barátság Versenyen hatodik helyezést szerzett 100,[2] harmadikat 200 méteren.[3] 1975 elején kétszer is 6,4 másodpercet ért el 60 méteren fedett pályán, ami a nem hivatalos világcsúcs beállítása volt.[4][5] Az 1975-ös fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságon második volt 60 méteren. Az 1976-os montréali olimpián három versenyszámban indult. 100 m és 200 m síkfutásban nem jutott a döntőbe. A 4 × 100 m váltó tagjaként bronzérmet szerzett társaival: Nyikolaj Kolesznyikovval, Juris Silovs-szal és Valerij Borzovval. Az 1978-as fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságon harmadik lett 60 méteren.[6] Az 1980-as moszkvai olimpián két versenyszámban indult. 100 m a negyedik helyen végzett, majd a 4 × 100 m váltóval olimpiai bajnok lett. Társai Vlagyimir Muravjov, Nyikolaj Szidorov és Andrej Prokofjev voltak. Pályafutását az 1982-es athéni Európa-bajnokságon fejezte be, ahol Európa-bajnok lett a 4 × 100 m váltóval (Szergej Szokolov, Andrej Prokofjev, Nyikolaj Szidorov).
Sikerei, díjai
| Szerzett érmek | |||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||
- Olimpiai játékok – 4 × 100 m váltó
- aranyérmes: 1980, Moszkva
- bronzérmes: 1976, Montréal
- Európa-bajnokság – 4 × 100 m váltó
- aranyérmes: 1982, Athén
- Szovjet bajnokság
- Szovjet fedett pályás bajnokság
Jegyzetek
- ↑ http://archive.wikiwix.com/cache/index2.php?url=https://rsport.ria.ru/20200728/1575074100.html
- ↑ Halász első a magasugrásban. Népsport, XXVIII. évf. 190. sz. (1972. augusztus 12.) 7. o.
- ↑ A harmadik magyar győzelem: Mátay a női magasugrásban. Népsport, XXVIII. évf. 192. sz. (1972. augusztus 14.) 4. o.
- ↑ Sportvilág. Népsport, XXXI. évf. 16. sz. (1975. január 19.) 8. o.
- ↑ Kitűnően szerepeltek a külföldiek az első napon. Népsport, XXXI. évf. 30. sz. (1975. február 5.) 7. o.
- ↑ Erdélyiné ezüstérmes. Népsport, XXXIV. évf. 60. sz. (1978. március 12.) 5. o.
- ↑ Borzov és Viren újra a színen. Népsport, XXXII. évf. 150. sz. (1976. június 25.) 8. o.
- ↑ Meglepetések a rajtnál. Népsport, XXXIII. évf. 178. sz. (1977. július 28.) 8. o.
- ↑ Zelencová 7 századra a világcsúcstól! Népsport, XXXIV. évf. 231. sz. (1978. szeptember 23.) 8. o.
- ↑ Sportvilág. Népsport, XXXIV. évf. 52. sz. (1978. március 3.) 8. o.
- ↑ A hetedik is 221-et ugrott. Népsport, XXXIII. évf. 45. sz. (1977. február 23.) 8. o.
Források
