Aimol nyelv
| Aimol Aimol | |
| Beszélik | India |
| Terület | Dél-Ázsia |
| Beszélők száma | ~6500 fő |
| Nyelvcsalád | Sino-tibeti nyelvcsalád Tibeto-burmai nyelvek Kuki nyelvek Ó-kuki csoport Nyugati csoport Aimol-Szaihriem csoport aimol nyelv |
| Írásrendszer | latin, bengáli |
| Hivatalos állapot | |
| Hivatalos | - |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | - |
| ISO 639-2 | - |
| ISO 639-3 | aim |
Az aimol nyelv Indiában beszélt őslakos nyelv, amely a sino-tibeti nyelvcsaládba tartozik. 2010-ben megközelítőleg 6500 beszélője volt, leginkább az északkeleti államokban beszélik.[1] Az aimol legközelebbi rokonai a kom, hmar, chiru, vaiphei és szaihriem nyelv. E nyelvek annyira hasonlítanak egymásra, hogy kölcsönös érthetőség áll fenn köztük. 2009-ben az UNESCO tévedésből kihalttá nyilvánította a nyelvet.[1]
Jellemzők[szerkesztés]
Az aimol szó eredete[szerkesztés]
A szó eredete a beszélők szavából ered, az Ai jelentése „vad kurkuma”, ami a Mol szóhoz kapcsolódik.
Besorolás[szerkesztés]
Az aimol nyelv a Kuki nyelvek kuki ágának ó-kuki csoportjába tartozik. Az ó-kuki nyelvek az aimol nyelvvel együtt a középső csoporttal áll rokonságban.
Írásrendszer[szerkesztés]
Az aimolnak két írásrendszere van: a latin és a bengáli.
Dialektusok[szerkesztés]
Az aimolnak két dialektusa van: az egyik a Szutpong, a másik pedig a Khurai. A két dialektus között olyan kicsi a különbség, hogy szinte teljesen megértik egymást.
Források[szerkesztés]
- ↑ a b Egy túl korán eltemetett nyelv. Nyelv és Tudomány, 2010. augusztus 5. (Hozzáférés: 2015. június 8.)
|
Ez a nyelvészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |