Ugrás a tartalomhoz

Adrien Manglard

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Akela (vitalap | szerkesztései) 2021. április 11., 08:15-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (javítgatások)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. április 11.) ezen a változaton alapul.
 Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.
Adrien Manglard
Született1695. március 10.[1][2][3][4]
Lyon
Elhunyt1760. augusztus 1. (65 évesen)[1][2][3]
Róma[5]
Állampolgárságafrancia[6]
Foglalkozása
  • festőművész
  • vésnök
  • grafikusművész
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Adrien Manglard témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Adrien Manglard [ejtsd kb. mánglár] (Lyon, Francia Királyság , 1695. március 10. - Róma, 1760. augusztus 1.) a 18. század első felének francia festőművésze.

Életpályája

Adrien Manglard 1695. (vagy 1685.) március 10-én született Lyonban, a Francia Királyságban, Edmond (becenevén „Aimé”) Manglard és Catherine Rose du Perrier (vagy Dupérier) elsőszülött gyermekeként. Ugyanazon év március 12-én keresztelték meg a San Vicente templomban. [7] Apja festő is volt. Eredetileg Párizsból származott. Anyja egy könyvkereskedő lánya volt. Manglard mindkét szülője apátlan volt. Szülei 1683-ban házasodtak össze.

A Manglard család elszenvedte az éhínség gazdasági következményeit, amelyet a kis jégkorszak rendkívül hideg időjárása okozott, ami Skóciában a hétéves éhínséget, Franciaországban a rendkívül hideg „évszázad telét” eredményezte. Az ezt követő éhínség következtében 1710 végére 600 000 ember halt meg. [8] [9] 1707-ben Manglard két testvérét (Pierre és Daniel) a lyoni árvaházban, az Hôpital de la Charité-ban hagyták, ahol befogadták őket, mint délaissés (elhagyott). [10] [10]

Manglard Adriaen van der Cabel-nél tanult Lyonban. Van der Cabel a „holland aranykor” tájfestője volt és Jan van Goyen tanítványa, aki (akárcsak Manglard) fiatal korában Rómába utazott, ahol 1656 és 1674 között élt. Holland stílusa ott esett a római-bolognai tájképfestészet hagyományának hatására. Van der Cabel hallgatójaként Manglard-ra hatással voltak az aranykor holland tájfestményei, valamint a 17. századi Itáliára jellemző olaszosított holland festészeti stílus. [11] [12] Manglard később Avignonba költözött, ahol karthauzi szerzetesnél és festőnél, Joseph Gabriel Imbertnél tanult. [13]

Manglard 1715 körül költözött Rómába. Egyszerűen „turistaként” jött; nem állt a Francia Akadémia oltalma alatt, amely 1736-ban teljes jogú tagként fogadja. [14] [10] 1722-re valószínűleg már bizonyos fokú népszerűségnek örvend Rómában. [10] Manglard legalább 1720-as évek közepétől élvezte ismert komisszárok pártfogását. Az 1720-as években a Corte Sabauda kezdett dolgozni, amelyhez 1726-ban két festményt küldött Rómából. [10] Manglard tengeri tájképfestõi tehetsége olyan nagy volt, hogy karrierje gyorsan haladt: neves kliensei között volt Victor Amadeus II, savoyai herceg és Piemont királya, aki 1726-ban két megfelelõ darabot vásárolt tőle és Felipe, a parmai herceg Csak Felipe rendelt Manglard-nak több mint 140 festményt a paloták díszítésére. [15] [16] Manglard a legfontosabb római családok, köztük a Colonna, az Orsini, a Rondani, a Rospigliosi és a Chigi pártfogását is élvezte. A Chigi számára két szobát festett a piano nobile Palazzo Chigiben, ma az olasz miniszterelnök hivatalos rezidenciájában. [17] [10]

Manglard-t egy holland aranykori tereprendező képezte ki, aki maga is Itáliába utazott. Manglard először a holland aranykori tájképfestéssel, Cabel kellő olasz hatásával került kapcsolatba, hogy a húszas évei elején maga Olaszországba költözzön, és ott a legismertebb római festők befolyásolják. annak idején, beleértve a művészeket is. a szobrász Pierre Legros (egy barátja) körében, mint Sebastiano Conca és Gaspar van Wittel . Manglard tengeri festményei ötvözik „Claude Lorrain klasszikus és idealizált tájait az északi minták éles realizmusával.” [18]

Manglard legjelentősebb tanítványa Rómában valószínűleg Claude Joseph Vernet volt, aki Avignonból származott. [19] Manglard Bernardino Fergionival vezette be a tengeri tájképfestésben. Egyes szerzők szerint Vernet és Manglard is beárnyékolta tanárukat, Fergionit. Ugyanezen szerzők szerint Vernernek viszont „homálya és felsőbbrendű szelleme” volt, mint tanárának, Manglard-nak, aki„szilárd, természetes és harmonikus ízzel” rendelkezett (…) Il suo nome [Fergioni neve] nem molti anni obscurato da due franzesi, Adriano Manglard készítette, adj ízt sodo, naturale, accordato; és il suo allievo, Giuseppe Vernet, adj egy vaghezzát, és adj egy spirito superiore-t a mesternek " ). [20]

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Adrien Manglard című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

  1. ↑ a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  2. ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Manglard, Adrien, Adrien Manglard
  4. ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  5. ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2018. július 4.)
  6. ↑ KulturNav (angol, bokmål norvég, svéd, finn, dán és észt nyelven), 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 25.)
  7. ↑ Michel 1981, 827. o.
  8. ↑ , ISBN 978-0-8142-0608-9.
  9. ↑ , ISBN 978-2-213-02799-9.
  10. ↑ a b c d e f Maddalo 1982.
  11. ↑ Maddalo 1982, 64. o.
  12. ↑ Cabel (Kabel), Adriaan (Adriaen; Ary) van der (Corydon; Geestigheit). Oxford Art Online. (Hozzáférés: 2020. október 9.)
  13. ↑ Manglard, Adrien. Oxford Art Online. (Hozzáférés: 2020. október 9.)
  14. ↑ Adrien Manglard. Rijksbureau voor Kunsthistorische Documentatie. (Hozzáférés: 2020. október 9.)
  15. ↑ Manglard, Adrien. Web Gallery of Art. (Hozzáférés: 2020. október 9.)
  16. ↑ Manglard, Adrien. Oxford Art Online. (Hozzáférés: 2020. október 9.)
  17. ↑ Gobierno de Italia: La Sala dei Paesaggi Boscosi e la Sala delle „Marine”. Gobierno de Italia. (Hozzáférés: 2020. október 9.)
  18. ↑ Southern Mediterranean Seascape with Boats and Figures at Sunset. Sotheby's. (Hozzáférés: 2020. október 9.)
  19. ↑ Joseph Vernet. Britannica. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
  20. ↑ Silvia Maddalo. Adrien Manglard (1695-1760). Multigrafica; University of Virginia, 23. o. (1982) 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Adrien_Manglard&oldid=23769456”