Adelotus brevis
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Az Adelotus brevis nősténye
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Adelotus brevis (Günther, 1863) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Adelotus brevis témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Adelotus brevis témájú médiaállományokat és Adelotus brevis témájú kategóriát. |
Az Adelotus brevis a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae) családjába, azon belül a monotipikus Adelotus nembe tartozó egyetlen faj. Magyar neve, az ausztrál unkabéka forrással nincs megerősítve.
Nevének eredete[szerkesztés]
Tudományos nevét a latin adelotus (láthatatlan) és brevis (rövid) szavakból alkották.[1]
Előfordulása[szerkesztés]
Ausztrália endemikus faja. A kontinens keleti felén a Nagy-Vízválasztó-hegységtől keletre a Csendes-óceánig, a Queensland állam középső részén elterülő Eungella Nemzeti Parktól Új-Dél-Wales északkeleti részéig honos.
Megjelenése[szerkesztés]
Háta rendszerint barna, de akár olajos színű vagy fekete is lehet, szabálytalan sötétebb mintázat tarkítja; rajta alacsony, hosszanti bőrkinövések, szemölcsök lehetnek. Szemei között általában pillangó alakú mintázat látható.[1] Hasi oldala feltűnő: fekete-fehér márványos mintázatú, ágyéka környékén és hátsó lábain élénkvörös foltokkal. A hímek és a nőstények hasmintázata különbözik. Ujjai hengeresek és nincs köztük úszóhártya.[2]
Az Adelotus brevis Ausztrália egyetlen olyan békafaja, melynél a nőstény kisebb a hímnél. A hímek elérhetik az 5 cm-es hosszúságot, míg a nőstények mérete csak 4 cm. A faj angol neve, a tusked frog (agyaras béka) a megjelenésére utal, mivel alsó állkapcsán egy pár agyarszerű kinövés látható, melyek hossza akár 5 mm is lehet. Az agyarak csak nyitott száj esetén látszanak.
Ez a módosult fogakból álló kinövés az alsó álkapocsból nyúlik ki és zárt száj esetén a felső álkapocsban kialakult barázdába illeszkedik. Az „agyarak” hegyesek és enyhén íveltek, mind a hímeknél mind a nőstényeknél megtalálhatók, bár a hímek esetében nagyobb méretűek.[2]
Megfigyelések szerint a hím egyedek a szarvasokhoz hasonlóan összeakasztják agyarukat, így próbálnak fölényt szerezni a másik felett.[2] A hímeknek testméretükhöz képest aránytalanul nagy fejük van, a nőstények feje arányaiban kisebb. A hímek harcolnak is egymással, ilyenkor a másik fejének alsó részét és a nyakát harapják. Feltehetően az ilyen viselkedés vezetett a nemi kétalakúsághoz, mellyel a harc sikere növekedett.[3]
Életmódja[szerkesztés]
Élőhelyét gátak, árkok, elárasztott legelők, patakok, szklerofill (száraz levelű) erdők alkotják. A tengerszinttől egészen a magas hegységekig előfordulhat, bár számos hegyi populációja csökkenő méretű, különösen Új-Dél-Wales állam fennsíkjain.
A hímek a folyók és a vizek mentén építenek fészkeket az avarba és a növényzetbe. A nőstényeket szeptembertől decemberig a fészkekből hívják énekükkel. A szaporodás tavasszal és nyáron történik, a nőstények habágyba helyezik a mintegy 600 petét, védve őket a napsütéstől. A peték fehérek, pigmentáció nélküliek. A peték néhány nap alatt kikelnek, kikelésükig a hímek őrzik őket. Az ebihalak jellegtelen barna színűek, 2–3 hónap alatt 3–3,5 cm-esre nőnek, ekkor kezdődik meg az átalakulásuk.[2] A fejlődés átlagosan 71 napig tart.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
A vörös lista a mérsékelten fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációját erősen veszélyezteti a chytridiomycosis nevű gombás betegség.[2] Az Új-Dél-Wales állam déli fennsíkján élő populáció fenyegetett besorolású, mivel a fennsík többi részéről már eltűnt a faj.[2]
A fajra nézve a városi és a mezőgazdasági fejlődés jelenti a legnagyobb veszélyt, mivel főként ezek okozzák élőhelyének pusztulását. A betelepített fajok, például a ragadozó Gambusia holbrooki halfaj a békafaj további hanyatlását jelentik, a gyomnövények egyes fajai pedig elnyomják az Adelotus brevis természetes környezetét jelentő növényfajokat.[2]
Galéria[szerkesztés]
-
Egy hím Adelotus brevis agyarai -
Hasi oldala -
Pigmentáció nélküli petéi a habfészekben -
Egy hím példány
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Martyn Robinson (2005) A Field Guide to the Frogs of Australia. Australian Museum and Reed New Holland Publication. ISBN 1876334835
- ↑ a b c d e f g Tusked frog (Adelotus brevis). EDGE of Existence programme (Evolutionarily Distinct and Globally Endangered species). Zoological Society of London. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
- ↑ * Katsirakos & Shine (1997): Sexual dimorphism in the tusked frog, Adelotus brevis (Anura: Myobatrachidae): the roles of natural and sexual selection. Biological Journal of the Linnean Society 60 (1): 39–51. HTML-kivonat
Források[szerkesztés]
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. november 22.) (angolul)
- Günther, 1863 : On new species of batrachians from Australia. Annals and Magazine of Natural History, Ser. 3, vol. 11, p. 26-28 (eredeti publikáció).
- Ogilby, 1907 : A new tree frog from Brisbane. Proceedings of the Royal Society of Queensland, vol. 20, p. 31-32 (eredeti publikáció).
- Amphibian Species of the World 6.0
- Az Adelotus brevis az AmphibiaWeb oldalon
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
- Barker, J., Grigg, G. C., and Tyler, M. J. (1995). A Field Guide to Australian Frogs. Surrey Beatty and Sons, New South Wales.
