Adüton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Adüton elhelyezkedése egy peripterosz templom alaprajzán

Adüton (görögül Αδυτον, latinul: sacrarium) jelentése: legszentségesebb hely, legbelső szentély. Az adüton a nyilvános szertartás ellentéte – a szentélyen belüli misztérium.

Az antik korban épült görög és római templomokban a templom központi részétől elzártan, külön belső szentélyt építettek. Ez a kis cella általában az istenszobor helye volt és ide csak a templom papjai léphettek be. A jóshelyeken azt a természetes, vagy épített sötét barlangot illetve zugot nevezték adütonnak, ahonnak a szózat kihangzott. A mondák szerint Delphoiban, Apollón templomának adütonjában ült Püthia, háromlábú jósszékén és innen közvetítette az isten szavait, amelyet a kérdező papok a hívőknek továbbadtak.

Más Apollón szentélyekben, így az árkádiai Bassae (ma Parlica) és Clarus városában, Délosz szigetén sőt Szicíliában Selinunt templománál lelhető fel ez a cellaszerű szentélyépítési mód.

Később, a bizánci liturgiában az adüton a templomok szentélye.

Néhol az adüton az abaton szinonímájaként jelenik meg.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar katolikus lexikon
  • Broad, William J. :A jóshely: Elveszett titkok és rejtett üzenetek az ókori Delphiben (2006, Penguin Press)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]