Acetátfilm

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A (tri)acetát film vagy safety film, köznapi elnevezésén negatív film egy fotográfiában használt negatív képrögzítési eljárás. Ez a filmtípus a mai hagyományos (analóg) fényképezőgépekbe befűzött negatív, mely (minimális csiszolgatásokkal) 1947 óta van használatban. A mai fotográfiai filmekben az acetátot poliészterrel helyettesítik.

Scan2.jpg

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nitrocellulóz filmek kémiai instabilitása és gyúlékonysága miatt az Eastman Kodak Company az első világháború után nagyszabású kutatási program keretében próbált kifejleszteni egy olyan biztonságos filmet, mely könnyen használható, jó minőségű és stabil, nem gyúlékony. A cég 1923-ra fejlesztette ki saját anyagát, bár már 1908 óta ismertek voltak a komponensei. 1923-tól kezdve a Kodak fokozatosan tért át a nitrocellulózról a triacetát hordozójú filmek forgalmazására.

A felfedezés több évtizedes kutatómunka és több tucat kutató együttes munkájának eredménye, melyet végül Schuller Aladár, a Gevaert cég magyar származású vegyészmérnöke tökéletesített 1947-ben. A szélek feliratozása az 1930-as években kezdődött.

Az eljárás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kizárólag gyári előállítású.

Anyaga[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kötőanyaga zselatin, képalkotó anyaga ezüst, hordozója cellulóz-diacetát, de mivel ennek némely fizikai paramétere (szilárdsága, hőállósága, vízmegkötő-képessége) nem volt elég jó, kifejlesztették a cellulóz-triacetátot, mely mind a mai napig használatban van.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]