Ugrás a tartalomhoz

A budapesti kém

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései) 2019. november 2., 21:14-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (top: elavult paraméterek törlése, replaced: képszél → képméret AWB)
A budapesti kém
A budapesti kém magyar kiadásának címlapja
A budapesti kém magyar kiadásának címlapja
SzerzőKondor Vilmos
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
TémaBudapest az 1940-es években
Műfajkrimi
SorozatBűnös Budapest-ciklus
ElőzőBűnös Budapest
KövetkezőBudapest romokban
Kiadás
Magyar kiadóAgave Könyvek
Magyar kiadás dátuma2010. június 3.
Oldalak száma256 oldal
ISBN9789639868809
SablonWikidataSegítség

A budapesti kém Kondor Vilmos magyar író harmadik regénye, amely 2010 júniusában jelent meg az Ünnepi könyvhétre az Agave Könyvek gondozásában.

Tartalom

1943 decemberében Budapesten még egyetlen lövés sem dördült el, és Kállay Miklós kormánya mindent megtesz azért, hogy ez így is maradjon. Az immáron a Reutersnek dolgozó Gordon Zsigmond vonakodva mond igent Ujszászy István, az Államvédelmi Központ vezetőjének – és Karády Katalin szeretőjének – arra a kérésére, hogy alkalmi futárként segítse Kállay törekvéseit, ám amikor a küldeményt Velencében kézbesíti, összekötőjét megölik, és kis híján vele is végez a merénylő. Fél Európát beutazván Gordon hazatér, és barátjához, Gellért Vladimir felügyelőhöz fordul tanácsért, mert most már biztos abban, hogy kém rejtőzik a legmagasabb kormánykörök környezetében. A gyanúsítottak sora nem hosszú, ám azt még Ujszászy sem érti, kinek dolgozhat a kém, hiszen a Vár szinte hemzseg a német spionoktól, a szövetségesekkel pedig folyamatosan tárgyalnak a különbékéről. Megindul hát a hajsza a kém után, aki belesétál Ujszászy csapdájába, ám azt sem ő, sem Gordon nem gondolta volna – még legvadabb álmában sem –, hogy ki mozgatja a szálakat…

A regény fogadtatása

A budapesti kém a ciklus előző két részéhez hasonlóan jelentős kritikai visszhangot váltott ki.

Bárány Tibor az Élet és Irodalomban valódi, vérbeli kémregényként ír róla.

„[B]ár a szereplők olykor másképpen viselkednek, mint ahogyan elvárhatnánk tőlük (például nem beszélnek meg második, biztonsági találkozókat a titkos államközi kommunikáció zökkenőmentes bonyolítása érdekében), mégis valódi, vérbeli kémregényt olvasunk - a maga nemében az elsőt a magyar irodalomban a »szocialista kémregények« csillagának megérdemelt hanyatlása után. [...] Sok minden változott tehát (nem is feltétlenül előnyére, gondolhatják a hard-boiled műfaj rajongói; végre itt az első komolyan vehető magyar kémregény!, ujjonghatnak John le Carré hívei), de a lényeg változatlan maradt. A kémregény-konvenciók alkalmazásának önmagán túlmutató tétje van: a kémtörténet sajátos műfaji kellékei és a többé-kevésbé következetesen nem visszatekintő perspektíva alkalmazása révén új, éppen ezért meghökkentően érdekes nézőpontból pillanthatunk a fasizálódó Magyarország (és Európa) egyszerre ismert, mégis idegen világára. A kémregény műfaji konvenciói lehetővé teszik, hogy legalább részlegesen megszabaduljunk az utólagos értelmezési sémáinktól, amelyekkel a XX. századi magyar történelem traumatikus eseményeihez közelítünk - és ennek kiaknázása, akárhogy is nézzük, nem kis teljesítmény.”[1]

Lukácsy György a Heti Válaszban szintén remekbe szabott kémregényként üdvözli.

„Miközben harmadik regényének hangulata is fojtogató, a történetvezetés következetes, a párbeszédek szikárak, A budapesti kémre Kondor stílusa megérett, leszálkásodott. A gyermekháj, ami korábban megült a szövegtesten, eltűnt. Az első két krimiben jelentkező túlzott kutatási buzgalom (a korabeli utcanevek hivalkodó sorolása) immár a múlté. Maradt a korszak fölényes ismerete és a mesteri feszültségteremtés. Nyomasztó és sötét, mint a politikai alvilág: remekbe szabott magyar kémregény.”[2]

Rácz I. Péter a prae.hu-n kiváló szociokrimiként ír a regényről.

„A magyar kémkedés, hírszerzés története jobbára feldolgozatlan, ráadásul egy történelmi és szociokrimi keretén belül e téren, azt hiszem, egyedülálló alkotás született A budapesti kém révén. Kondor alapos és körültekintő tájékozottsága akár a nemzetközi titkosszolgálatok korabeli működésétől a magyar politikai elit Janus-arcúságának felvázolásán át a világháború takarékos konyhaművészetéig irigylésre méltó, és követendő példa mindazoknak, akik írói sikereiket valódi teljesítmények elérésével szeretnék megvalósítani..”[3]

Keresztes Gáspár az Pesti Estben a regény hitelességét emeli ki.

„A kötetek egyszerre jól megszerkesztett krimik, kiváló korrajzok és történelmi regények, ráadásul még letehetetlenek is. A szerző krimijei esetében a hitelesség alapkövetelmény, a korfestésből pedig, mint korábbi könyveitől megszoktuk, ismét csak eminens, ezúttal pedig budapesti melegbárok, nemzetközi kémek, garottos orgyilkosok, náci verőlegények és több külhoni utazás is bonyolítja a nyomozást.”[4]

Folytatás

Az ötkötetes Bűnös Budapest-ciklus negyedik része, A budapesti kém folytatása 2011 júniusában jelent meg Budapest romokban címmel.

Jegyzetek

  1. Bárány Tibor: Fedőneve: Gordon (magyar nyelven). es.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 20.)
  2. Lukácsy György: Kemény kötésű krimi (magyar nyelven). hetivalasz.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 20.)
  3. Rácz I. Péter: Hűség és hazaszeretet (magyar nyelven). prae.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 20.)
  4. Mr. T: Kondor Vilmos: A budapesti kém (magyar nyelven). www.pestiest.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 20.)

Külső hivatkozások