Ünnepi könyvhét

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Könyvvásár 2008-ban a budapesti Vörösmarty téren

Az ünnepi könyvhét egyedülálló magyar kulturális rendezvénysorozat, évről évre töretlen sikerrel és népszerűséggel, immár nyolc évtizede. A könyvfesztivál megtartását a Literatura irodalmi folyóirat főszerkesztője, Supka Géza javasolta a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) 1927-ben az akkor június 5-re eső pünkösd vasárnapján Miskolcon tartott évi közgyűlésén.

Az ő kezdeményezésére tartották meg az MKKE szervezésében az első ünnepi könyvhetet 1929. május 12. és május 20. között. A rendezvényhez 2001-től kapcsolódnak a gyermekkönyvnapok. Az érdeklődőket a hagyományos programok mellett kísérőprogramok is várják, vagyis az aktuális könyvújdonságok, kulturális programok, dedikálások mellett, beszélgetések és zenei előadások is.

Az ünnepi könyvhét székhelye Budapest, de egyre több nagyváros kapcsolódik a könyvfesztiválhoz (Székesfehérvár, Miskolc, Nagykőrös, Pécs, Sopron, Szeged, Szolnok, Veszprém, Békéscsaba, Balatonfüred, Gödöllő, Dunaújváros, Kaposvár, Debrecen, Újbuda stb.), az érdeklődők tehát az ország bármely pontján részt vehetnek a fesztiválon. A budapesti helyszínek közül a Vörösmarty tér és környéke a legfontosabb, de a Ráday utcában, az Óbudai Társaskör és a Centrális Galériában is várják az érdeklődőket.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A könyv az emberiség egyik legnagyobb értéke, Európában és a világon számos fesztivál, ünnep keretében ünneplik a könyvet az emberek. Magyarországon Supka Géza javasolta 1927-ben Miskolctapolcán, a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyletének közgyűlésén, hogy Magyarországon is kellene szervezni egy könyves ünnepet, amikor az igazi irodalom és az igazi írók kivonulnak ingujjban a közterekre.

Az első kezdeményezések 1927-ben születtek, pünkösdkor Miskolcon tartották, az ekkor már 49 éve működő Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének évi közgyűlését. A hagyományos napirendi pontok megtárgyalása után Supka Géza, nagy műveltségű, ismert újságíró, író, történész, művelődéstörténész, polihisztor jelentkezett szólásra. Bár nem volt tagja az egyesületnek, a könyv, az olvasás népszerűsítése nagy szerepet játszott életében, saját folyóirata (Literatura irodalmi és bibliográfiai folyóirat, 1926-1938) is ilyen elgondolással született. Supka Géza javaslatot tett egy évenként megrendezendő könyves eseményre, a könyv népszerűsítése érdekében. Javaslatát egy, a Literaturában kidolgozott részteles javaslattal támasztotta alá.

Az évnek egyik napján […] az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely […] az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcára, éspedig ingujjban, közvetlen, bohém formában.”

De nem csak a könyvekre gondolt, színházi, zenei előadásokat, kiállításokat is be akart vonni a rendezvénybe:

… gerincét a festői könyvvásár teszi ki, amely a városnak lehetőleg valamely csendesebb terén, amennyire lehetséges, históriai épületek vagy természeti szépségek keretében folyik le […] egyszerűbb, de művészien dekorált polccal, állvánnyal, tolóskocsival, ponyvasátorral, bódéval vagy pavilonnal. Kívánatos lenne, ha a nagyobb cégek megfelelően díszes nagy reklámkocsikat – élőképekkel és könyveladással – járatnának ezen a napon. […] A könyvnap reggelén katonazene vagy régi festői jelmezbe öltözött kürtös heroldok hívják fel a figyelmet a nap jelentőségére.
– Supka Géza

Az elképzelés ebben a formában 45 évvel később, 1972-ben valósult meg Debrecenben. Supka elképzeléséhez hozzá tartozott, hogy a könyvvásár elismert személyiségek felvonultatását is megkezdje, írók, színészek, közismert személyiségek beszédeivel, előadásaival, ezzel is emelve a könyvvásár jelentőségét.

A könyvnap szükségessége már ekkor megmutatkozik, Supka tervezetében részletesen taglalja szükségességét. „Az olvasók megfogyatkozott száma mellett a kiadók csak bevált magyar és külföldi írókkal mernek rendszerint a közönség elé lépni: új írók bevezetésének a rizikója és költsége, a legjobb esetben is várható kis példányszám mellett nemigen fizeti ki magát…” A vásár alapvető célja tehát a „könyvkrízis” megoldása, a könyvek, az olvasás népszerűsítése, új olvasók szerzése. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, bizonyos engedményekre volt szükség, hiszen a könyv meglehetősen drága volt. A könyvnap megrendezése tehát közös érdeke volt az íróknak, kiadóknak és könyvkereskedőknek, valamint az olvasóközönségnek, a magyar kultúrának is.

A kezdeményezés két évvel később, 1929-ben valósult meg ténylegesen.

Az első európai könyves ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Finnországban már 1908-ban tartottak könyves rendezvényt november elsején, Spanyolországban 1926. október 7-én megrendezték "a könyv nemzeti ünnepét", Olaszországban 1927. május 17-én rendezték az első könyvvel kapcsolatos ünnepet.

Az első könyvnap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár 1928-ban tartottak egy "próba-könyvhetet",ennek elsődleges célja az volt, hogy megtudják, érdemes-e a kezdeményezést bevezetni. 1928. november 311. között Magyar Hét néven rendezték tehát meg az első könyves ünnepet Magyarországon, a könyvkereskedések ezeken a napokon 10% árengedményt kínáltak. A rendezvény sikeres volt, így 1929-ben megtartották az első Magyar Könyv Hetét. A kezdeményezés fő oka a könyvkiadás válsága volt, a könyvkereskedők egy új vásárlói réteget kívántak megnyerni.

1929. május 12-én (vasárnap) az Otthon Írók és Hírlapírók körének ünnepével kezdődött a magyar könyvhét, majd a kör alelnöke, Balassa József bevezetőt mondott, ezután ünnepi zenei program következett, végül pedig Kosztolányi Dezső felolvasása. A könyvhét hivatalos megnyitójára másnap, május 13-án gróf Klebelsberg Kunó magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszternek az MTA dísztermébenm tartott ünnepi beszédével került sor. Az ünnepélyes megnyitó után P. Márkus Emília elmondta Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című versét, felolvasott Babits Mihály, Surányi Miklós, Voinovich Géza. Az ünnepséget egy díszelőadás követte a Nemzeti Színházban. Május 14-15-én az utcákon 10% árengedménnyel, írók részvételével zajlott a kedvezményes könyvvásár, 16-án pedig a Magyar Írók Egyesülete tartott díszelőadást a Nemzeti Színházban. 17-18-án a könyvkereskedésekben tartottak kedvezményes könyvvásárt, az utolsó két napon kirakatversenyt rendeztek. A Rádió egy előadássorozattal színesítette a Magyar Könyv Hetének programját, többek között Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Surányi Miklós beszélt a könyv és a közönség kapcsolatáról.

Könyvnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A könyvnapok az évek során jelentős változásokon mentek át, a legjelentősebb módosítások 1935-ben születtek. Ekkor adták ki a Könyvnapi szabályzatot, mely egészen 1949-ig érvényben volt. 1935-től volt hivatalos könyvnapi jegyzék, ebben azonban még kizárólag magyar írók művei szerepelhettek. Nagy újítás volt a könyvnappal kapcsolatos kiadványok megjelenése is. A könyvnapokat évről évre jelentősen támogatták, ennek köszönhetően az esemény üzleti jelleget öltött, a forgalom évről évre nőtt, több lett a könyvsátor is. Az 1935-ben készült első hivatalos lista 55 művet tartalmazott. A háború éveiben jelentős hanyatlás következett be a könyvnapok történetében, jelentősége csökkent. Az 1945–49 közötti könyvnapok a kiadványok színvonalának némi emelkedését, megnőtt a könyvek forgalma. 1949-ben jelent meg a magyar szerzők művei mellett először könyvnapi könyvként néhány külföldi szerző alkotása. Ekkor már néhány mű megjelenését kifejezetten ezekre a napokra időzítették. A könyvhetet egyetlen alkalommal, 1957-ben nem tartották meg, ebben az évben feloszlatták az Írószövetséget, és súlyos büntetéseket szabtak ki a kor irodalmi személyiségeire. Budapesten először 1974-ben rendezték meg több helyszínen a könyvhetet, így a Váci utcán kívül Csepelen, a XI. kerületben, Kőbányán, Óbudán és Angyalföldön is várták az érdeklődőket.

1979-ben ünnepelték a könyvhét 50. évfordulóját, az ünnepséget a hajdani hagyományos színhelyen rendezték meg, a budapesti Blaha Lujza téren. Miskolcon hangzottak el először a könyves ünnepre irányuló javaslatok. Az évforduló különlegessége volt a gyermekkönyv-kiállítás.

Könyvnapok országszerte[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A könyvek 85%-át Budapesten adták ki az 1900-as években, a könyvkereskedők, könyvkiadók jelentős része is Budapesten működött, ebből is látszik, hogy a többi város elmaradottsága igen jelentős volt ezen a téren is. Supka javaslatában is szerepelt a „vidéki kérdés”, a falusi könyvtárak részére gyűjtést rendezett. A könyv ünnepét már 1929-ben az egész országra kiterjedően hirdették meg, így Budapesten kívül több nagyváros is csatlakozhatott (legjelentősebb Debrecen). Később Debrecen mellett Miskolc, Pécs és Szeged is csatlakozott. Ekkoriban az írók vidékre utazása hatalmas eseménynek bizonyult.

Ünnepi könyvhét a 21. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010. június 3június 7 között tartották a 81. ünnepi könyvhetet és a 9. gyermekkönyvnapokat. A rendezvény évről évre egyre nagyobb népszerűségnek örvend, a színes kulturális programok mellett író-olvasó találkozók, dedikálások várják az érdeklődőket.

Helyszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ünnepi könyvhét Budapesten, a Vörösmarty téren lévő Oroszlános kútnál veszi kezdetét, ez a rendezvény „magja”, de mellette több fővárosi, városi, valamint vidéki helyszínen is értékes programokkal készülnek a szervezők.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fülöp Géza (szerk.): Könyvnap, könyvhét, ünnepi könyvhét: 50 esztendő, 1929-1979 (Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, 1979)
  • Urbán Miklósné: Könyvnapok - könyvhetek Kiskunfélegyházán: 1929-1995 (Petőfi Sándor Városi Könyvtár, Kiskunfélegyháza, 1995)
  • Köves József – Murányi Gábor: Könyvhetek krónikája: az ünnepi könyvhét 75 éve (MKKE - Vince Kiadó, Budapest, 2004)
  • Az Ünnepi Könyvhét és a könyvtárak. In: Könyvtári Hírlevél, 1985. 1.sz.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]