John le Carré

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

John le Carré (Poole, 1931. október 19. –) angol író, a kémregény-irodalom egyik legismertebb alakja. Eredeti neve David John Moore Cornwell. Immáron több mint negyven éve a cornwalli St. Buryanben él.

John le Carré
John le Carre.jpg
John le Carré 2008. november 10-én, Hamburgban
Élete
Született 1931. október 19. (83 éves)
Poole, Dorset,  Anglia
Nemzetiség angol
Pályafutása
Írói álneve John le Carré
Jellemző műfaj(ok) kémregény
Első műve Ébresztő a halottaknak (1961)
Fontosabb művei A kém, aki bejött a hidegről (1963)
Weboldal

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családi gyökerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1931. október 19-én született Richard Thomas Archibald és Olive Cornwell fiaként a dorseti Poole-ban, Angliában. Három testvére van, az idősebb Anthony Cornwell, nyugdíjazott hirdetési igazgató, az egyik fiatalabb féltestvére Charlotte Cornwell színésznő, a másik Rupert Cornwell, az Independent washingtoni irodájának egykori vezetője. Nehéz gyerekkora volt: az édesanyja ötéves korában elhagyta a családot (majd tizennyolc évvel később visszatért), az édesapját pedig biztosítási csalásért zárták börtönbe, és a későbbiekben is sokszor került összetűzésbe a törvénnyel.

Édesapjával való viszonya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cornwellnek az édesapjával való rossz viszonya többször visszaköszön a regényeiben is. Például az 1986-os The Perfect Spyban róla mintázta az egyik karaktert, illetve a 2010-es, A mi emberünk című regényében Gyimát, az orosz pénzmosót a vele való viszonyának hatására teremtette meg.[1]

Pályája a brit hírszerzésnél és írói karrierjének kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1948–1949-ben a berni egyetemen tanult idegen nyelveket, majd 1950-ben csatlakozott a brit hadsereg hírszerző testületéhez, ahonnan Ausztriába rendelték ki. Ott zömmel olyan embereket hallgatott ki, akik átjutottak a Vasfüggönyön. 1952-ben visszatért Angliába, az oxfordi Lincoln College-ban kezdett el tanulni, mellette pedig az MI5-nak kémkedett szélsőbaloldali csoportokba beépülve, lehetséges szovjet ügynökök után kutatva.

1954-ben az apja tönkrement, ezért Cornwell abbahagyta a főiskolát, és ügynöki munkája mellett tanításba kezdett (német és francia nyelvet); ezidőben több főiskolán is alkalmazták.

1958-ban tiszti rangot kapott az MI5-nál. Ügynököket irányított, kihallgatásokat szervezett, telefonvonalakat hallgatott le és betöréseket hajtott végre. Lord Clanmorris (írói nevén John Bingham) bátorítására kezdett bele az írásba, az 1961-es Ébresztő a halottaknak volt az első regénye. Ezen felül Lord Clanmorris volt az egyik fő inspirációs forrás George Smiley karakterének a megszületéséhez, aki később is visszatérő szereplője lett le Carré regényeinek, többek közt a Karla-trilógia főszereplője is.

1960-ban áthelyezték az MI6-hez – a külföldi hírszerzéshez – és másodtitkárként beépülve dolgozott a bonni brit követségen. Innen később politikai konzulként Hamburga helyezték át. Itt írta meg 1962-ben az A Murder Of Quality című detektívregényt, majd egy évvel később a Kém, aki bejött a hidegrőlt. Az utóbbi óriási sikere miatt Cornwell 1964-ben kilépett a hírszerzéstől, hogy csak az írásnak szentelhesse az életét. A legutolsó ügye Kim Philby árulása volt, aki a KGB-nek fedte fel több brit ügynök kilétét is. 1974-ben ezt örökítette meg az Árulás című regényében (a Karla-trilógia első részében).

1964-ben elnyerte a Somerset Maugham-díjat, ami harmincöt évnél fiatalabb brit íróknak tette lehetővé, hogy külföldön fejleszthessék az írói képességeiket.

Házasságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1954-ben feleségül vette Alison Ann Veronica Sharpot, és három fiuk született: Simon, Stephen és Timothy. 1971-ben váltak el. Egy évvel később Cornwell Valérie Jane Eustace-szel kötötte össze az életét (a Hodder & Stoughton kiadó szerkesztőjével). Egyetlen fiuk – Nicholas – Nick Harkaway néven ír.

Írói munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1950-es és 1960-as években az MI5-nak és MI6-nek dolgozott, ezért a regényeit álnéven kellett írnia. A harmadik könyve, az 1963-as A kém, aki bejött a hidegről, nemzetközi bestseller lett, és mindmáig az egyik legelismertebb regénye, mind a saját életműve, mind a műfaj tekintetében. Ezt követően a hidegháború legelismertebb krónikásává vált a Karla-trilógiának köszönhetően. A kommunizmus bukása után regényei témája megváltozott: történetei helyszínéül többek között szovjet utódállamokat, Közép-Amerikát, illetve az utóbbi időben Afrikát választotta.

Számos regénnyel érdemelte ki, hogy a huszadik századi kémirodalom egyik legnagyobb írójának tekintsék. 2008-ban a Times a huszonkettedik helyre rangsorolta az "50 legnagyobb brit író 1945 óta" című listáján.

Magyar kiadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ébresztő a halottaknak (Call for the Dead, 1961, ford. Széky János, Láng, 1990)
  • A kém, aki bejött a hidegről (The Spy Who Came in from the Cold, 1963, ford. Falvay Mihály, Európa, 1990, ford. Falvay Dóra, Agave 2007) Edgar Allan Poe-díjat kapott érte.
  • Egy német kisváros (A Small Town in Germany, 1968, ford. Vajda Gábor, Kossuth, 1972)
  • Az áruló (Tinker, Tailor, Soldier, Spy, 1974, ford. Félix Pál, Officina Nova, 1995)
  • Kettős szerepben (The Little Drummer Girl, 1983, ford. Kaposi Tamás, Árkádia 1988)
  • Az orosz ház (The Russia House, 1989, ford. Szaffkó Péter, Európa, 1991)
  • Éjszakai portás (The Night Manager, 1993, ford. Fazekas László, I.P.C., 1995)
  • Játszma (Our Game, 1995, ford. Sóvágó Katalin, I.P.C., 1996)
  • A panamai szabó (The Tailor of Panama, 1996, ford. Sóvágó Katalin, Aquila, 1998)
  • Single & Single (Single & Single, 1999, ford. Sóvágó Katalin, Európa, 2001)
  • Elszánt diplomata' (The Constant Gardener, 2001, ford. Odze György, Saxum, 2002)
  • Jó barátok (Absolute Friends, 2003, ford. Sóvágó Katalin, Európa, 2005)
  • A zebra dala (The Mission Song, 2006, ford. Falvay Dóra, Agave, 2008)
  • Árulás (Tinker, Tailor, Soldier, Spy, 1974, ford. Falvay Dóra, Agave, 2009)
  • Az üldözött (A Most Wanted Man, 2009, ford. Falvay Dóra, Agave, 2009)
  • Hajsza (The Honourable Schoolboy, 2009, ford. Falvay Mihály, 2010)
  • A mi emberünk (Our Kind of Traitor, 2010, ford. Falvay Dóra, Agave, 2010)
  • Csapda (Smiley's People, 1979, ford. Falvay Dóra, Agave, 2011)
  • Suszter, szabó, baka, kém (Tinker, Tailor, Soldier, Spy, 1974, ford. Falvay Dóra, Agave, 2011)

Legjobb regényei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008. október 5-én a BBC Fournak adott interjújában Mark Lawson megkérdezte, hogy szerinte melyek a legjobb regényei, mire Cornwell az alábbi címeket adta meg ebben a sorrendben:

  • A kém, aki bejött a hidegről
  • Árulás
  • A panamai szabó
  • Az elszánt diplomata

Filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Regényeiből számos filmet és filmsorozatot forgattak, ráadásul egy ideje előszeretettel vesz részt ezeknek a megfilmesítésében: A panamai szabó és az Elszánt diplomata esetében a forgatókönyvet részben ő maga írta.

Politikai témájú írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2003 januárjában a Times közölte a "The United States Has Gone Mad" c. írását, amiben mélyen elítélte a briteknek az iraki háborúhoz való hozzáállását. Három évvel később egy újabb politikai esszéje jelent meg a Not One More Death c. könyvben, ami szintén az iraki háborút ítéli el. Mellette többek közt Harold Pinter, Richard Dawkins, Michael Faber, Brian Eno és Haifa Zangana írásai találhatóak még meg.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. John le Carré: "Látszólag véletlenszerűen kiválasztott, titokzatos idegenek" (magyar nyelven). hvg.hu. (Hozzáférés: 2010. november 9.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a John_le_Carré című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.