AFI

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
AFI
AFI Birmingham 2010.JPG
Az együttes 2010-ben
Információk
Eredet  USA
Aktív évek 1991-napjainkig
Műfaj Alternatív Rock
Punk Rock
Post hardcore
hardcore punk
horror punk
Kiadó Universal Records
Island Records
Cherrytree Records
Tagok
Davey Havok
Jade Puget
Adam Carson
Hunter Burgan
Korábbi tagok
Mark Stopholese
Geoff Kresge
Vic Chalker

Az AFI (A Fire Inside röviden) amerikai rockegyüttes Ukiah-ból, Kaliforniából. 1991-ben alakult.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapatot 1991-ben három ukiah-i középiskolás srác alapította; név szerint: Davey Havok (ének), Mark Stopholese (gitár) és Vic Chalker (basszusgitár). A következő évben már ki is adtak egy EP-t Dork címmel, egy másik középiskolai együttes közreműködésével (Loose Change), amelyben Jade Puget, későbbi gitárosuk játszott. Mivel dobos híján voltak, elkezdtek keresni, Mark találta Adam Carson-t, aki azóta is a csapatban van. Stílusuk ekkor még inkább hardcore punk volt. Vic '92-ben kiszállt a csapatból, helyét átadta az új basszusgitárosnak, Geoff Kreske-nek.

Az AFI feloszlott, mikor tagjai különböző egyetemekre kerültek. Kresge New Yorkba költözött, ahol a Blanks 77-nel játszott. Miután összegyűltek egy élő show erejéig, a csapattagok úgy döntöttek, kihagyják az egyetemet, hogy teljes idejükben az AFI-ban játszhassanak. 1993 és 1995 között több EP-t is kiadtak függetlenül (Behind the Times; Eddie Picnic’s All Wet; This is Berkeley, Not West Bay; AFI/Heckle; Bombing the Bay; Fly int he Ointment). Első, teljes albumuk az Answer That And Stay Fashionable 1995-ben jelent meg. 1996-ban az együttes kiadta második albumát, a Very Proud of Ya-t, a Nitro Records jóvoltávól. A „Cruise Control” és „Love is a Many Splendored Thing” dalok a Very Prod of Ya-ról benne voltak az 1997-es Mary Jane’s not a Virgin Anymore című filmben, ahol Havok is szerepet vállalt egy kis jelenet erejéig.

Több lemezbemutató koncert után Kersge úgy döntött, elhagyja a csapatot. A posztját Hunter Burgan töltötte be a koncertkörút hátralevő részén. Burgan segített az AFI-nak felvenni a Shut Your Mouth and Open Your Eyes-t (1997), ami után felkérést kapott a zenekartól a maradásra. A jövőbeli gitáros, Jade Puget szintén háttérvokálozott, az első albummá téve ezt, amely már mind a négy jelenlegi tag közreműködésével született.

Black Sails és Art of Drowning korszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután felvették az A Fire Inside EP-t (1998), Stopholese elhagyta a csapatot, közeli barátja, Jade Puget lépett a helyére. Az A Fire Inside EP-t követően a zenekar elkészítette a Black Sails In The Sunset-et (1999), ami egy zenei fordulópont volt, sokkal sötétebb hangzást mutatott a rajongóknak. Ezen az albumon az eredeti hardcore gyökereik szolgáltak alapul, de romantikus és sötét hatásokkal (pl. egy Charles Baudelaire vers, a „De profundis clamavi”, megjelenik a rejtett „Midnight Sun” című dalban). A deathrock és a horror punk hatásai szintén hallhatóak voltak. Emiatt mondják gyakran az együttes stílusának a gothic punkot.

Az All Hallow’s EP-n (1999) található a „Totalimmortal”, amelyet később feldolgozott a The Offspring az „Én és Én meg az Irén” című film betétdalának. Ez a szám nagyobb hírnévhez juttatta a zenekart. Az Offspring frontembere, Dexter Holland egyébként részt vett pár szám háttérvokáljában a '99-es lemezükön.

2000-ben az AFI kiadta a The Art of Drowning-ot, amely a Billboard Lista 174. helyén debütált. A „The Days of the Phoenix” kislemezként, illetve videóként is az album népszerűsítésére szolgált. A „The Days of the Phoenix”-nek szintén sikere volt, amely által a csapatnak TV-s és rádiós szereplési lehetőséghez jutott.

Divat-siker[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2002-ben az együttes elhagyta a Nitro kiadót, és kiadták a Sing The Sorrow-t 2003-ban a DreamWorks Records-nál. A „Girl’s Not Grey”, „The Leeving Song Part II.” és a „Silver and Cold” szerzett néhány Billboard listás sikert és még szélesebb közönséggel ismertette meg az együttest. Jelölték őket az MTV Video Music Awards-on az MTV2 díj kategóriájában, 2003-ban, a „Girl’s Not Grey” videóval, amely meghozta nekik az első VMA győzelmüket.

2006 júniusában kiadták legújabb, Decemberunderground című albumukat, amelyet az Interscope Records adott ki. A kritikusok megjegyezték, hogy a zenekar egyenletesen halad a hangzásában a coldpop és a new wave felé. Az album első kislemeze a „Miss Murder” első helyezett lett a Billboard Modern Rock Listáján. Az album aranylemez lett a RIAA eladási listái alapján is, hiszen 500.000 darabot adtak el belőle, és platinalemezként számítottak rá később az évben. A második kislemez, a „Love Like Winter” is óriási sikereket ért el az MTV TRL-jén és 40 nap után került le a visszaszámlálásból.

2006. december 12-én kiadták első DVD-jüket, az I Heard a Voice-ot, melyet a Long Beach Arénában rendezett élő fellépésükön vettek fel.

2007. január 20-án az AFI a Saturday Night Live-ban fellépett a „Miss Murder”-rel és a „Love Like Winter”-rel. Noha, amikor a csapat a „Love Like Winter”-t játszotta terv szerint, semmi baj nem volt, s csak később adódtak technikai problémák a „Miss Murder” alatt, melyben Davey hangja néha elnémult a dal különböző részeinél. Mégis, később visszahallgatva az epizódot, Davey hangja nagyon hallható a „Miss Murder” alatt.

Bár a „The Missing Frame” volt eredetileg beígérve a harmadik kislemeznek az albumról, Davey Havok megerősítette, a „Kérdezd az AFI-t” szekcióban a hivatalos Despair Faction fórumon, hogy semmiféle videó nem fog készülni a számhoz. Nem tudni, hogy készül-e másik videó másik számhoz. Havok szintén közölte ugyanazon a fórumon, hogy nem lesz nyári turné. Puget elkezdett írni néhány anyagot egy új albumhoz.

2007. július 7-én az AFI fellépett a Live Earth amerikai állomásán, New Yorkban. A „The Missing Frame”-et, „Love Like Winter”-t, „Miss Murder”-t és egy David Bowie „Ziggy Stardust” feldolgozást adtak elő.

A zenekar jövője[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007-ben bejelentették a „Carcinogen Crush” című, egy, a Sing The Sorrow felvételekor elkészített szám kiadását digitálisan és a Guitar Hero játékhoz. Egy évvel később elkezdték soron következő, Crash Love című lemezük felvételeit, mely 2009-ben meg is jelent. 2010-ben a zenekar a Green Day-jel, és a Sick of it All-lal is turnézott, mind Európában, mind Amerikában. 2011 szeptemberében olyan hírek keltek szárnyra, miszerint a zenekar feloszlott, azonban ezeket a menedzsmentjük hamar tagadta.

Tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Davey Havok - ének (1991-napjaink)
  • Jade Puget - gitár, háttérvokál, programozás, szintetizátor (1998-napjaink)
  • Hunter Burgan - basszusgitár, háttérvokál, programozás, szintetizátor (1997-napjaink)
  • Adam Carson - dob, háttérvokál (1991-napjaink)

Ex-Tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mark Stopholese - gitár, háttérvokál (1991-1998)
  • Geoff Kresge - basszusgitár, háttérvokál (1992-1997)
  • Vic Chalker - basszusgitár (1991-1992)

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kislemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dork (split with Loose Change) (1993)
  • Behind the Times (1993)
  • Eddie Picnic's All Wet (live) (1994)
  • This Is Berkeley, Not West Bay (1994)
  • Bombing the Bay (split with Swingin' Utters) (1995)
  • Fly in the Ointment (1995)
  • AFI/Heckle Split (split with Heckle) (1995)
  • A Fire Inside EP (1998)
  • Black Sails (1999)
  • All Hallow's EP (1999)
  • The Days of the Phoenix (2001)
  • 336 EP (2002)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz AFI témájú médiaállományokat.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]