ADSL

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ADSL (Asymmetric Digital Subscriber Line – vagyis „aszimmetrikus digitális előfizetői vonal”) egy kommunikációs technológia, ami a hagyományos modemeknél gyorsabb digitális adatátvitelt tesz lehetővé a csavart rézérpárú telefonkábelen.

Az ADSL jellemzője a DSL megoldásokon belül, hogy a letöltési és a feltöltési sávszélesség aránya nem egyenlő (vagyis a vonal aszimmetrikus), amely az otthoni felhasználóknak kedvezve a letöltés sebességét helyezi előnybe a feltöltéssel szemben, általában 8:1 arányban.

Mind technikai, mind üzleti okai vannak az ADSL gyors elterjedésének. A technikai előnyt az adja, hogy a zajelnyomási lehetőségeket kihasználva lehetővé teszi nagyobb távolságon is a gyors adatátvitelt a felhasználó lakása és a DSLAM eszköz között (amely a telefonközpontokban helyezkedik el).

Az első generációs ADSL letöltési sebessége 256 kbit/s-tól indul és 8096 kbit/s-ig emelhető, a feltöltésé 64 kbit/s-től 832 kbit/s-ig állítható, de ezek elméleti maximumok, melyek a csomagok méretétől, illetve a telefonközponttól (pontosabban a DSLAM-től) való távolságon múlik.

Az ADSL2 névre keresztelt továbbfejlesztés első verziója 12 Mbit/s, majd a néhány hónappal később érkezett ADSL2+ 24 Mbit/s elméleti maximális letöltést tesz lehetővé. Az új szabvány magasabb frekvencia-intervallumon dolgozik, de gyakorlati hatása csak akkor mutatkozik meg, ha a DSLAM 2 kilométeres körzetében csatlakozunk, afelett csak az első generációs ADSL sebességét nyújtja. Ezen letöltési értékek mellé maximálisan 1 Mbit/s feltöltés lehetséges ezzel a technológiával.

Működés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frekvenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ADSL a kommunikációhoz két frekvenciatartományt használ.

Az első generációs ADSL (annex A)

  • 0 – 4 kHz: PSTN, hagyományos telefon (szűrő segítségével választják el az adatfolyamtól, hogy ne zavarja az adatátvitelt)
  • 25,875 – 138 kHz között feltöltésre
  • 138 – 1104 kHz között letöltésre

használja a rézkábelt.

Az első generációs ADSL frekvenciatartományai

Ez a két intervallum tovább van bontva 4,3125 kHz-es tartományokra. Csatlakozáskor a modem ellenőrzi, hogy mely tartománynak van olyan jel/zaj értéke, amelyen adatátvitelt lehet folytatni. A telefonközponttól való távolság és a rézkábelen megjelenő zaj hibákat okozhat néhány frekvenciasávon. Ezeket a sávokat keskennyé állítva egy apróbb hiba még nem teszi használhatatlanná a vonalat, csupán az a sáv nem lesz használva, így egy lassabb de még mindig működő vonalat kapunk. Minden egyes sávnak azonos adatátviteli értéke van, ennek a pontos értéke a használt modulációtól függ.

Néhány gyártó ezeket az értékeket kitolva nagyobb frekvenciasávot – ezzel együtt nagyobb sávszélességet – biztosít, ám ez csak akkor használható, ha mind a központban, mind az előfizetőnél azonos gyártójú eszközöket telepítenek.

Moduláció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ADSL eleinte két modulációs eljárást használt, melyek CAP és DMT néven ismertek. A CAP 1996-ig volt meghatározó, addig az ADSL telepítések 90%-a ezzel a megoldással készült, ennek ellenére a DMT-t válaszották az első két ITU-T ADSL szabványnak: G.992.1 és G.992.2 (más néven G.DMT és G.Lite). Napjainkban kizárólag DMT modulációjú eszközöket telepítenek.

Szabványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A táblázatban szürkén jelöltük az itthon is használt szabványokat.

A szabvány neve Megnevezése  Max. letöltési sebesség   Max. feltöltési sebesség 
ANSI T1.413-1998 Issue 2 ADSL 8 Mbit/s 1,0 Mbit/s
ITU G.992.1 ADSL (G.DMT) 8 Mbit/s 1,0 Mbit/s
ITU G.992.2 ADSL Lite (G.Lite) 1,5 Mbit/s 0,5 Mbit/s
ITU G.992.3/4 ADSL2 12 Mbit/s 1,0 Mbit/s
ITU G.992.3/4 Annex J¹ ADSL2 12 Mbit/s 3,5 Mbit/s
ITU G.992.3/4 Annex L¹ RE-ADSL2 5 Mbit/s 0,8 Mbit/s
ITU G.992.5 ADSL2+ 24 Mbit/s 1,0 Mbit/s
ITU G.992.5 Annex L¹ RE-ADSL2+ 24 Mbit/s 1,0 Mbit/s
ITU G.992.5 Annex M¹ ADSL2+ 28 Mbit/s 3,5 Mbit/s
A várható letöltési sebesség a telefonvezeték csillapításának függvényében

Az Annex J és M a letöltés és a feltöltés frekvenciahatárt 276 kHz-re viszi fel 138 kHz-ről a gyorsabb feltöltés érdekében.

Az ADSL2 és az ADSL2+ "all-digital-loop" változatai (Annex I és J) további 256 kbit/s-ot hagy meg VoIP telefonálásra, így a korábbi PSTN frenkvenciatartományt is digitális adatátvitelre tudja használni.

Az ADSL2+ a korábbi 1,1 MHz-es intervallumot kiterjeszti 2,2 MHz-re.

A fenti értékek elméleti maximumok. Az ADSL által használt ATM csomagok mérettől függően a feltüntetett sebességeknek körülbelül a 87%-át képesek elérni, amit tovább csökkent a DSLAM-től való távolság is. Viszont a fenti értékeknél gyorsabb sebességek is elérhetőek további apróbb módosítással – mint ahogy az Ericsson több eszközében is 3,5 Mbit/s-os feltöltést ígér.

Az ADSL2 Annex L más néven RE-ADSL2 (RE = Reach Extended = Messzire kiterjesztett) a távoli, akár 7 kilométer messze lévő felhasználókra helyezi a hangsúlyt, melyet az alacsonyabb frekvenciatartományok elérésével kíván megvalósítani. A felső frekvenciahatár 552 kHz-re lett levéve, hogy azonos teljesítményt nyújtson az Annex A szabvánnyal. Mivel e megoldás célja a távoli kapcsolatlétesítés, ezért nem nyújt sávszélesség bővülést. Továbbá sok telefontársaságnál tiltott, mivel az alacsony frekvenciatartomány sok más eszközt zavarhat, illetve károsíthat.

Az ADSL2 Annex M az Ericsson által kifejlesztett, kizárólag a cég termékeivel működőképes szabvány, mely a korábbi 24 helyett maximum 28 Mbit/s letöltési és az 1 helyett maximum 3,5 Mbit/s feltöltési sávszélességet tud biztosítani, ám csak rendkívül rövid kábelhosszon, így nagyon ritkán alkalmazzák.

Későbbi szabványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ADSL továbbfejlesztésének tekintik a VDSL és VDSL2 (Very-high-speed Digital Service Line, vagyis Nagyon-nagy-sebességű digitális előfizetői vonal) szabványokat. Míg az előbbi 100 Mbit/s, az utóbbi 250 Mbit/s maximum sávszélességet képes biztosítani, mindezt csupán a DSLAM eszköztől pár száz méteres körzetben. 2008 októberétől hazánkban is elérhető a VDSL szolgáltatás, bár egyelőre igen korlátozott lefedettséggel.

Hazai helyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplők, szabványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon elsőként 2001-ben az akkori Matáv (ma T-Com) vezette be a lakossági és üzleti ADSL szolgáltatást, majd a piac megnyitásával színre lépett az Invitel, a Monortel (ma UPC), az Emitel és a Pantel. A társaságok az ITU G.992.1 vagyis az ADSL G.DMT szabvány alapján szolgáltatnak, de megindult az áttérés az ITU G.992.5 szabványú ADSL2+-ra.

Változás 2005 őszén történt, amikor elsőként a Pantel üzleti, majd 2006 februárjában a TVNet lakossági hurokátengedéses ADSL2+ szolgáltatásával lépett a piacra. A hurokátengedéses eljárást egyelőre [mikor?] csak Budapest egyes területein, illetve nagyobb városokban alkalmazzák.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]