127 óra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
127 óra
(127 Hours)
Rendező Danny Boyle
Christian Colson
John Smithson
Producer Christian Colson
John Smithson
Danny Boyle
Alapmű Aron Ralson Between a Rock and a Hard Place című könyve alapján
Forgatókönyvíró Danny Boyle
Simon Beaufoy
Főszerepben James Franco
Zene A. R. Rahman
Operatőr Anthony Dod Mantle
Gyártás
Ország  USA
 Egyesült Királyság
Nyelv angol
Időtartam 94 perc
Költségvetés 18 millió dollár
Forgalmazás
Forgalmazó USA Fox Searchlight Pictures
Pathé
Magyarország Budapest Film
Bemutató USA 2010. szeptember 12. Telluride Film Festival
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A 127 óra (eredeti címe: 127 Hours) 2010-ben bemutatott britamerikai életrajzi dráma, kalandfilm, melynek producere és társszerzője Danny Boyle. A film főszereplője James Franco.

A film megtörtént eseményeken alapszik: Aron Ralston hegymászó, aki 2003-ban, egy Utah-ban tett kirándulása során több mint öt napott töltött egy sziklahasadékban, miután egy kőtömb esett a karjára, odaszorítva azt a sziklafalhoz. A film Aron Ralston: Between a Rock and a Hard Place című önéletrajzi regénye alapján készült, melyből a forgatókönyvet Danny Boyle és Simon Beaufoy írta.

Az alkotást jó kritikákkal illették és számos neves díjra jelölték, többek között hat Oscar, köztük a legjobb film és a legjobb férfi főszereplő díjára jelölték.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aaron (James Franco) egyedül biciklizik a sivatagban

Aron Ralston - a filmben James Franco - egy egy napos kanyontúrára készül a utah-i Canyonlands Nemzeti Parkba. Éjszaka indul. Reggel leteszi az autóját és kerékpárral vág neki az útikönyv szerint 45 percesnek becsült útnak. Biciklijét egy fához láncolja és gyalog indul tovább. Menet közben összetalálkozik két túrázóval, Kristivel (Kate Mara) és Megannel (Amber Tamblyn), akik a Upheaval Dome-hoz tartva eltévedtek. Aron felajánlja nekik, hogy egy sokkal érdekesebb útvonalon vezeti el őket a céljukhoz. Útjuk szűk kanyonokon vezet keresztül. Egy mély hasadékba bemászva rábeszéli a lányokat, hogy ugorjanak bele az alattuk található vízgyűjtőbe. Az ugrást többször is megismétlik, közben előkerül Aron kézi kamerája, amivel megörökíti az eseményeket. A föld alatti medencében történt mártózás után a csapat kettéválik. A lányok elhívják a fiút egy buliba, majd tovább mennek, míg Aron folytatja útját a Blue Johnhoz.

Aaron a szikla fogságában

Szűk hasadékokban halad, amik közé kisebb-nagyobb szikladarabok ékelődtek be. Egy szerencsétlen mozdulat folytán egy laza szikla megmozdul és Aronnal együtt lezuhan, a kanyon alján annak falához szorítva a fiú jobb karját, ezzel csapdába zárva őt. Kezdetben segítségért kiáltozik, de senki sincs hallótávolságon belül. Egy idő után felhagy a kiabálással és számba veszi eszközeit. Kipakolja a táskáját és megnézi, mit tud kezdeni a nála lévő tárgyakkal.

Az elkövetkező napok során többféle módon próbálja kiszabadítani magát a szikla fogságából. A nála lévő bicskával elkezdi a sziklafalat vésni, de a kő túl kemény, a kés pedig igen hamar elkopik. Az idő múlásával rohamosan fogy a vize, majd kénytelen saját vizeletét is meginni, hogy az elveszett folyadékot némiképpen pótolni tudja. Meg kell küzdenie a sivatagban uralkodó éjszaki hideggel. Reggel 9 óra tájban 15 percre besüt a nap a hasadékba, ekkor tudja felmelegíteni magát.

Aaron megmenekülése

Az első 24 óra elteltével elkezd videónaplót készíteni fogságban töltött napjairól. Álmaiban megjelennek a szerettei, barátai, korábbi emlékei. Később kényszerképzetek kezdik el gyötörni.

Öt nap elteltével arra az elhatározásra jut, hogy csak akkor menekülhet meg, ha levágja a sziklába szorult végtagot. Egy kötelet érszorítóként használva a tompa kés segítségével amputálja a karját. Mikor ez megtörtént, csonka karját felköti, összepakol és a csonkot a sziklatömb szorításában hagyva elindul, ki a kanyonból. Kifelé tartva még le kell ereszkednie egy magas sziklafalról.

Több mérföldnyi gyaloglás után véresen és teljesen kimerülve találkozik össze egy kiránduló családdal, akik segítségért küldenek. Egy helikopter jön a sebesült Aronért. A film végén a valódi Aron Ralston tűnik fel felesége, gyermeke és családja körében. Jessicát három évvel balesete után ismerte meg. Fiuk 2010 februárjában született. A férfit nem törték meg a vele történtek, folytatta a kalandos életet.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hitelesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film elején Aron elvezeti a túrázó lányokat a rejtett medencéhez. A valóságban ez nem történt meg. A férfi csak megmutatott nekik néhány alapvető hegymászó mozdulatot. Habár ezek a változtatások kicsit kellemetlenül érintették Aront, azt mondta, hogy a film többi része tényszerű és pontos, akár egy dokumentumfilm.[1]

Gyártás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Danny Boyle négy éve tervezte, hogy elkészíti a filmet. Simon Beaufoy írta meg hozzá a forgatókönyvet.[2][3] Boyle úgy nyilatkozott, hogy ez egy olyan akciófilm, amiben a főhős nem tud mozogni.[4]

A szerepre Cillian Murphy is szóba került.[5] Aron egy interjúban úgy elmesélte, amikor meghallotta, hogy James Franco alakítja majd őt, utána kellett néznie, hogy kiről van szó, mert addig nem hallotta a nevét. Majd rájött, hogy már több mint egy tucat filmben látta és biztosra vette, hogy hitelesen el fogja tudni játszani a szerepet.

Az amputációs jelenet Tony Gardner sminkes csapatának munkáját dicséri. Az elkészítéséhez egészségügyi szakembereket is segítségül hívtak. Arra törekedtek, hogy a jelenet anatómiailag és orvosilag a legapróbb részletekig kidolgozott legyen.

Bemutató[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filmet a Torontói Filmfesztiválon mutatták be, 2010. szeptember 12-én. 2010 októberében ezt a filmet választották ki, hogy lezárja a Londoni Filmfesztivált. Az Egyesült Államokban november 10-én mutatták be. Az Egyesült Királyságban január 7-én, Indiában pedig 26-án került sor az első vetítésekre.[6][7][8][9][10]

A Telliride Filmfesztiválon történt vetítések alatt két embernek volt szüksége orvosi ellátásra. A tesztvetítések során több helyről is jelentettek rosszulléteket, pánikrohamot.[11][12]

Fogadtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filmet és James Franco teljesítményét is kitűnő kritikákkal illeték. A jelentések szerint a 193 profi filmkritikus 93%-a adott pozitív visszajelzéseket. A filmet 10-es skálán 8,4-re értékelték.[13]

A Chicago Sun-Times kritikusa Roger Ebert szerint, James Franco játékával kiérdemelte az Oscar-jelölést és a filmet az évtized egyik legjobb alkotásának nevezte.[14]

Díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • BAFTA-díj (2011) - Legjobb rendező jelölés: Danny Boyle
  • BAFTA-díj (2011) - Legjobb operatőr jelölés: Anthony Dod Mantle, Enrique Chediak
  • BAFTA-díj (2011) - Legjobb adaptált forgatókönyv jelölés: Danny Boyle, Simon Beaufoy
  • BAFTA-díj (2011) - Legjobb hang jelölés
  • BAFTA-díj (2011) - Legjobb vágás jelölés: Jon Harris
  • BAFTA-díj (2011) - Legjobb filmzene jelölés: A.R. Rahman
  • BAFTA-díj (2011) - Legjobb férfi alakítás jelölés: James Franco
  • Golden Globe-díj (2011) - Legjobb filmzene jelölés: A.R. Rahman
  • Golden Globe-díj (2011) - Legjobb színész - drámai kategória jelölés: James Franco
  • Golden Globe-díj (2011) - Legjobb forgatókönyv jelölés: Danny Boyle, Simon Beaufoy
  • Oscar-díj (2011) - Legjobb film jelölés: John Smithson, Christian Colson, Danny Boyle
  • Oscar-díj (2011) - Legjobb adaptált forgatókönyv jelölés: Simon Beaufoy, Danny Boyle
  • Oscar-díj (2011) - Legjobb vágás jelölés: Jon Harris
  • Oscar-díj (2011) - Legjobb filmzene jelölés: A.R. Rahman
  • Oscar-díj (2011) - Legjobb férfi alakítás jelölés: James Franco
  • Oscar-díj (2011) - Legjobb betétdal jelölés: A.R. Rahman

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Barkham, Patrick. „The extraordinary story behind Danny Boyle's 127 Hours”, The Guardian, 2010. december 15. 
  2. Thompson, Anne. „Nine Things I Learned at BAFTA's Brittania Awards”, indieWire, 2009. november 6.. [2010. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. február 26.) 
  3. Fleming, Mike. „Boyle, Searchlight Firm Mountaineer Tale”, Reed Business Information, 2009. november 4.. [2009. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. február 26.) 
  4. Jury, Louise. „Danny Boyle's latest movie boosts London Film Festival”, 2010. augusztus 13. (Hozzáférés ideje: 2011. február 26.) 
  5. Colin, Robbie. „Tale of climber who amputated his own arm”, 2009. november 15.. [2010. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. február 26.) 
  6. 127 Hours. Toronto International Film Festival, 2010. [2010. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 26.)
  7. Brooks, Xan. „Danny Boyle's 127 Hours to close London Film Festival”, 2010. augusztus 13.. [2010. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. február 26.) 
  8. Fischer, Russ. „Fox Searchlight Sets November 5th Release Date For Danny Boyle's 127 Hours”, /Film, 2010. július 30. (Hozzáférés ideje: 2011. február 26.) 
  9. 127 Hours. FilmDates.co.uk. (Hozzáférés: 2011. február 26.)
  10. Danny Boyle's 127 Hours releases on 26th Jan”, IBN Live, 2011. január 25. (Hozzáférés ideje: 2011. február 26.) 
  11. Nemiroff, Perri. „Danny Boyle's 127 Hours Labeled "Too Intense" After Medics Called to Screenings”, Cinematical.com, 2010. szeptember 7. (Hozzáférés ideje: 2011. február 26.) 
  12. Audience faints at "realistic" amputation film”, 2010. szeptember 15. (Hozzáférés ideje: 2011. február 26.) 
  13. 127 Hours – Movie Reviews, Pictures. Rotten Tomatoes. (Hozzáférés: 2011. február 26.)
  14. Ebert, Roger. „127 Hours”, Chicago Sun-Times, 2010. november 10. (Hozzáférés ideje: 2011. február 26.) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 127 óra témájú médiaállományokat.