Őzegér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Őzegér
Fogságban tartott példány
Fogságban tartott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Muroidea
Család: Hörcsögfélék (Cricetidae)
Alcsalád: Neotominae
Nemzetség: Reithrodontomyini
Nem: Peromyscus
Gloger, 1841
Faj: P. maniculatus
Tudományos név
Peromyscus maniculatus
Wagner, 1845
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Őzegér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Őzegér témájú kategóriát.

Az őzegér (Peromyscus maniculatus) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a hörcsögfélék (Cricetidae) családjába és a Neotominae alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyesült Államok délkeleti területei, valamint a messzi északi területek kivételével az egész észak-amerikai kontinensen megtalálható.

Az őzegérnek 66 alfaja ismert, [1] és ezek mind kivétel nélkül nagy számban élő, apró termetű rágcsálók. [2] Az őzegér élőhelye szorosan kapcsolódik a fehérlábú egér (Peromyscus leucopus) élőhelyeihez. [3] Mivel a két faj nagyon hasonló megjelenésű, leginkább a vörösvérsejt agglutinációs vizsgálata vagy kariotípusos technikák alkalmazása segíthet a fajok elkülönítésekor. Az őzegerek fizikailag is megkülönböztethetőek a fehérlábú egértől, mégpedig az őzegér hosszú tarka farka után. [4] Az őzegerek kedvelt laboratóriumi kísérleti állatok, ugyanis önállóan tisztán tartják magukat és tartásuk nem okoz különösebb nehézséget. [3]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az őzegér apró termetű, (farok nélkül mérve) mindössze 8-10 cm hosszúságot elérő állat. Testméreteihez képest nagy csillogó szemei és nagy fülei kölcsönzik kiváló látását és hallását. Puha prémjének színe a fehértől a feketéig változhat, de minden őzegéren jól elkülönül a fehér színezetű szőrzettel borított alsó rész és lábak.[3]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az őzegerek éjszakai állatok. A nappalt olyan fákon, faodvakban töltik, ahol fészkük építéséhez kellő mennyiségben találnak növényi építőanyagot. [3] Az egyes almok egy-egy nőstény őzegér saját területfoglalását is jelképezik. Az egy alomból való őzegerek nem vesznek részt közös csoport létrehozásában. Az egyedfejlődésük során az egy alomból való őzegerek kapcsolata sokkal többet jelent, mint a két különböző alomból való őzegereké. Bár az őzegerek területfoglalók, ezekre a területekre nem jellemzők az átfedések. Ha egymást átfedő helyfoglalás következik be, akkor ezeken az egymást átfedő területeken az ellenkező neműek helyett az azonos neműek felbukkanása a gyakoribb. Az azonos alomból való őzegerek egymást átfedő területére tévedve felismerik és elkerülik egymást [5].

Ugyanúgy mint a fehérlábú egér, az őzegér is hordozója lehet a végzetes hantavírusoknak, amelyek súlyosan megbetegíthetik az embert is. [6] [7]

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magvak, gyümölcsök, ízeltlábúak, levelek, és gombák jelentik a fő táplálékát. A gombákból viszonylag ritkábban és csak keveset fogyaszt. Az őzegér táplálkozási szokása az év különböző időszakaiban igazodik a szezonálisan elérhető táplálékforrásokhoz. A téli hónapokban táplálékának egyötödét az ízeltlábúak alkotják. Ezek közé tartoznak a pókok, hernyók, és a poloskák. A tavaszi hónapokban a magok válnak elérhetővé számára, valamint rovarok, melyeket nagy mennyiségben fogyaszt. Leveleket is találtak az őzegerek gyomrában a tavaszi szezon időszakában. A nyári hónapokban magok és a gyümölcsök jelentik számára a táplálékot. Ősszel lassan újra változik az étkezési szokása, és kezd újra a téli szezonnak megfelelően táplálkozni. [8].

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy vizsgálat kimutatta, hogy csak kevesebb mint az alom fele (nőstény-hím ugyanúgy) maradt az eredeti szülőhelyén és szaporodott ott, vagy annak közelében. Ez azt jelenti, hogy intrafamiliáris párzás és a génáramlás az őzegér esetében teljes egészében korlátozva van. [9] A nőstény őzegér az év minden részében szaporodik. Az őzegér szapora állat. Az egyik legmagasabb számú egyed létrehozására képes a többi helyi emlősfajhoz képest. Minden alomban körülbelül négy egér van. A nőstény körülbelül egy hónapig vemhes. [3] A hím őzegerek számára a nőstények engedik, hogy besegítsen a fészek építésében, ezáltal melegen tartva az almot annak túlélése érdekében. [1] [10]

Rokon fajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Hanney, Peter W. Rodents: Their Lives and Habits. New York: Taplinger Publishing Company, 1975.
  2. Jameson, E W. "Food of Deer Mice, Peromyscus maniculatus and P. boylei, in the Northern Sierra Nevada, California." Journal of Mammalogy 33.1 (1952): 50-60. JSTOR. 18 Oct. 2007 http://links.jstor.org/sici?sici=0022-2372%28195202%2933%3A1%3C50%3AFODMPM%3E2.0.CO%3B2-A.
  3. ^ a b c d e The New Encyclopedia Britannica. 2007. (Vol. 12, p. 631). Chicago: Encyclopedia Britannica.
  4. [Tessier, Nathalie, Sarah Noel, and Francois Lapointe. "A new method to discriminate the deer mouse (Peromyscus maniculatus) from the white-footed mouse (Peromyscus leucopus) using species-specific primers in multiplex PCR." Canadian Journal of Zoology 82.11 (2004): 1832-35. Academic Search Elite. EBSCOhost. UWSP Library. 12 Oct. 2007 http://web.ebscohost.com/ehost/pdf?vid=5&hid=102&sid=0d09f197-c6e0-40c7-9e42-e3a4b774cd2a%40sessionmgr108.
  5. Dewsbury, Donald. "Kinship, Familiarity, Aggression, and Dominance in Deer Mice (Peromyscus maniculatus) in Seminatural Enclosures." Journal of Comparative Psychology 102.2 (1988). PsycARTICLES. EBSCO Host. 25 Oct. 2007 http://search.ebscohost.com/login.aspx?direct=true&AuthType=ip,cookie,url,uid&db=pdh&AH=com-102-2-124&site=ehost-live.
  6. Netski, Dale, Brandonlyn Thran, and Stephen St. Jeor. "Sin Nombre Virus Pathogenesis in Peromyscus maniculatus." Journal of Virology 73.1 (1999): 585- 591. Biological & Agricultural. Wilson Web. 25 Oct. 2007 http://jvi.asm.org/cgi/reprint/73/1/585.
  7. Crossland, J. and A. Lewandowski. 2006. Peromyscus - A fascinating laboratory animal model. Techtalk, 11:1-2.
  8. Jameson, E W. "Food of Deer Mice, Peromyscus maniculatus and P. boylei, in the Northern Sierra Nevada, California." Journal of Mammalogy 33.1 (1952): 50-60. JSTOR. 18 Oct. 2007 http://links.jstor.org/sici?sici=0022-2372%28195202%2933%3A1%3C50%3AFODMPM%3E2.0.CO%3B2-A.
  9. Wolff, Jerry, and Deborah Durr. "Winter Nesting Behavior of Peromyscus leucopus and Peromyscus maniculatus." Journal of Mammalogy 67.2 (1986): 409-12. JSTOR. 25 Oct. 2007 http://links.jstor.org/sici?sici-0022-2372%28198605%2967%3A2%3C409%3AWNBOPL%3E2.0.CO%3B2-F.
  10. Mammalian models for research on aging. (1981) ISBN 9780309030946

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Peromyscus maniculatus című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.