Łacinka ábécé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A łacinka ábécé (mai belarusz cirill írással: лацінка) a belarusz nyelv tradicionális, latin betűs írásmódja. A belarusz nyelvet eredetileg cirill betűkkel írták, de a reformáció idején áttértek a latin betűs írásmódra, melyet łacinkának neveztek. Az első ilyen mű a Witanie na Pierwszy Wiazd z Krolowca do Kadlubka Saskiego Wilenskiego volt, melyet 1642-ben adtak ki Vilniusban (akkoriban Wilno).

Az 1700-as évek elejétől a mai Fehéroroszország lengyel területté vált, és az államnyelv is a lengyel lett. Emellett korlátozott lehetőséggel a łacinka is használatban maradt.

Később, a 19. század folyamán a belarusz irodalmi nyelvvé vált, és hosszú ideig vita tárgya volt a helyesírás. Három irányzat vetélkedett: az egyik a lengyel helyesíráson alapult, a másik az oroszon, a harmadik pedig a łacinka volt. Végül a század végére általánossá vált a ma is használt cirill betűs írás. Azóta csak a belarusz emigráció használja a latin írást.

1991-től, az ország függetlenné válástól kezdve ismét elindult egy mozgalom a latin írás visszaállításért. A legnagyobb probléma azonban az, hogy nem sikerült megegyezésre jutni a pontos helyesírásról.

A łacinka ábécé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ábécé 32 betűből áll:

A, B, C, Ć, Č, D, E, F, G, H, I, J, K, L, Ł, M, N, Ń, O, P, R, S, Ś, Š, T, U, Ǔ, V, Y, Z, Ź, Ž

Az ábécének nem része, de önálló hangot jelölnek a következő betűkapcsolatok: ch, dz, dź, dž. Ezen kívül idegen nevek és meg nem honosult szavak írásában előfordulhatnak a q, w, x betűk is.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Łacinka ábécé témájú médiaállományokat.

A cirill betűs ábécé átírása łacinkára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cirill betű Łacinka átírás Megjegyzés
А a  
Б b  
В v  
Г h, g idegen eredetű szavakban és nevekben g: МагдэбургскіMagdeburgski
Д d  
Е ie, je, e – szó elején, magánhangzók és ' után je: праектprajekt
- l után e: лесles
- máskor ie: безbiez
Ё io, jo, o – szó elején, magánhangzók és ' után jo: ёнjon
- l után o: лёдlod
- máskor io: цёрcior
Ж ž  
З z, ź за -> za, зе -> źe, зё -> źo, зі -> źi, зо -> zo, зу -> zu, зы -> zy, зь -> ź, зэ -> ze, зю -> źu, зя -> źa, з+mássalhangzó -> z+mássalhangzó
І i, ji – szó elején, magánhangzók és ' után ji: імjim
- máskor i: лісlis
Й j  
К k  
Л ł, l е, ё, і, ю, я előtt l: лёдlod
- ль -> l: сольsol
- máskor ł: лугłuh
М m  
Н n, ń на -> na, не -> ńe, нё -> ńo, ні -> ńi, но -> no, ну -> nu, ны -> ny, нь -> ń, нэ -> ne, ню -> ńu, ня -> ńa, н+mássalhangzó -> n+mássalhangzó
О o  
П p  
Р r  
С s, ś са -> sa, се -> śe, сё -> śo, сі -> śi, со -> so, су -> su, сы -> sy, сь -> ś, сэ -> se, сю -> śu, ся -> śa, с+mássalhangzó -> s+mássalhangzó
Т t  
У u  
Ў ǔ  
Ф f  
Х ch  
Ц c, ć ца -> ca, це -> će, цё -> ćo, ці -> ći, цо -> co, цу -> cu, цы -> cy, ць -> ć, цэ -> ce, цю -> ću, ця -> ća, ц+mássalhangzó -> c+mássalhangzó
Ч č  
Ш š  
Ы y  
Ь ' з, л, н, с, ц után nem írjuk át, helyette a ź, l, ń, ś, ć használandó
Э e  
Ю iu, ju, u – szó elején, magánhangzók és ' után ju: маюmaju
- l után u: люгluh
- máskor iu: бюbiu
Я ia, ja, a – szó elején, magánhangzók és ' után ja: п’яныpjany
- l után a: лясыlasy
- máskor ia: мяккіmiakki
mássalhangzó után a lágy magánhangzókat nem i-vel, hanem j-vel írjuk át: д’ябалdjabał (és nem *diabał!)

Megjegyzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg a łacinka nagyon hasonlított a lengyel írásra. A ma használatos č, š, v, ž helyett a lengyeles cz, sz, w, ż formákat használták.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]