Örökzöld mamutfenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Örökzöld mamutfenyő
Örökzöld mamutfenyők aRedwood Nemzeti Parkban
Örökzöld mamutfenyők a
Redwood Nemzeti Parkban
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Nemzetség: Sequoia
Faj: S. sempervirens
Tudományos név
Sequoia sempervirens
(D. Don) Endl.
Szinonimák
  • Taxodium sempervirens D. Don
  • Sequoia gigantea (Lindl.) Endl.
Elterjedés
Az örökzöld mamutfenyő elterjedési területeAz örökzöld mamutfenyő elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Örökzöld mamutfenyő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Örökzöld mamutfenyő témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Örökzöld mamutfenyő témájú kategóriát.

Az örökzöld mamutfenyő (parti mamutfenyő vagy tengerparti mamutfenyő, Sequoia sempervirens) a Sequoia nemzetség egyetlen élő képviselője. Régebben a lombhullató Taxodium nemzetséghez sorolták, a sempervirens (örökzöld) nevet megkülönböztetésül kapta. Az USA nyugati partjainál, Oregon állam délnyugati csücskében és Kaliforniában élnek őshonos állományai, ma már főképp nemzeti parkokban. A ma ismert legmagasabb növény, a Humboldt Redwoods Állami Parkban élő Hyperion ehhez a fajhoz tartozik. Az angol redwood nevet – amit az óriás mamutfenyőre is használnak, és amit olykor tévesen vörösfenyőnek fordítanak – vöröses színű, rostosan foszló kérgéről kapta. A növényt először Juan Crespi írta le – ő 1796-ban látta meg e hatalmas fákat. Tudományos leírására 1824-ig kellett várni, ekkor az első indián ábécét kifejlesztő, a cseroki törzshöz tartozó Se-Quo-Yahról a Sequoia nevet kapta.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2–2,5 cm hosszú, örökzöld tűlevelek felül sötétzöldek, a fonákjukon két világos színű sáv húzódik végig. A levelek két oldalt állnak a hajtáson, ezért a hajtás lapos.

Az összes környező fenyőfaj közül a mamutfenyők toboza a legapróbb. Szaporodásához elengedhetetlenek a mókusok, az apró fenyőrágó szúk és az erdőtüzek. Az örökzöld mamutfenyő ugyanis nem tudja ledobni a tobozait – ehhez kell a mókus és a bogár. A lepottyant tobozból a magok nem tudnak kijutni, amíg a tűz fel nem robbantja őket. A fák tövén végigsöprő avartűz a nagy törzseket szinte egyáltalán nem károsítja.

Az örökzöld mamutfenyő levelei
Örökzöld mamutfenyők a Redwood Nemzeti Parkban

Hasznosítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rokonánál, az óriás mamutfenyőnél jóval gyakoribb: bár sokat kitermeltek, nagy, háborítatlan állományai maradtak meg. Ez nem utolsó sorban annak köszönhető, hogy a telepeseknek egyszerűen nem voltak a hatalmas fák kivágására és feldolgozására alkalmas szerszámai. Fája igen ellenálló (az aranyásók által épített házak közül sok ma is áll), ezért az USA több területén is erdészeti művelés alá vonták: vasúti talpfának, házépítésre, furnér- és papírgyártásra használják. Különösen értékes az Agrobacterium tumefaciens fertőzése nyomán keletkező, rendellenes méretű alvórügyekből (burls) nyerhető, finom rajzolatú faanyag. Valamennyi kontinensen a legkülönbözőbb arborétumok dísze.

Vasúti híd egyetlen fatörzsből

Kertészeti változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Henye parti mamutfenyő – Sequoia sempervirens 'Adpressa'
  • Kék parti mamutfenyő – Sequoia sempervirens 'Filoli'
  • Törpe parti mamutfenyő – Sequoia sempervirens 'Nana Pendula'

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]