Örökzöld mamutfenyő
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Örökzöld mamutfenyők a Redwood Nemzeti Parkban |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Sequoia sempervirens (Don.) Endl. |
||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
|
Taxodium sempervirens |
||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||
 Az örökzöld mamutfenyő elterjedési területe |
||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Örökzöld mamutfenyő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Örökzöld mamutfenyő témájú médiaállományokat. |
Az örökzöld mamutfenyő (parti mamutfenyő vagy tengerparti mamutfenyő, Sequoia sempervirens) a Sequoia nemzetség egyetlen élő képviselője. Régebben a lombhullató Taxodium nemzetséghez sorolták, a sempervirens (örökzöld) nevet megkülönböztetésül kapta. Az USA nyugati partjainál, Oregon állam délnyugati csücskében és Kaliforniában élnek őshonos állományai, ma már főképp nemzeti parkokban. A ma ismert legmagasabb növény, a Humboldt Redwoods Állami Parkban élő Hyperion ehhez a fajhoz tartozik. Az angol redwood nevet – amit az óriás mamutfenyőre is használnak és amit olykor tévesen vörösfenyőnek fordítanak – vöröses színű, rostosan foszló kérgéről kapta. A növényt először Juan Crespi írta le – ő 1796-ban látta meg e hatalmas fákat. Tudományos leírására 1824-ig kellett várni, ekkor az első indián ábécét kifejlesztő, az irokéz törzshöz tartozó Se-Quo-Yahról a Sequoia nevet kapta.
Tartalomjegyzék |
Megjelenése [szerkesztés]
A 2–2,5 cm hosszú, örökzöld tűlevelek felül sötétzöldek, a fonákjukon két világos színű sáv húzódik végig. A levelek két oldalt állnak a hajtáson, ezért a hajtás lapos.
Az összes környező fenyőfaj közül a mamutfenyők toboza a legapróbb. Szaporodásához elengedhetetlenek a mókusok, az apró fenyőrágó szúk és az erdőtüzek. Az örökzöld mamutfenyő ugyanis nem tudja ledobni a tobozait – ehhez kell a mókus és a bogár. A lepottyant tobozból a magok nem tudnak kijutni, amíg a tűz fel nem robbantja őket. A fák tövén végigsöprő avartűz a nagy törzseket szinte egyáltalán nem károsítja.
|
|
Hasznosítás [szerkesztés]
Rokonánál, az óriás mamutfenyőnél jóval gyakoribb: bár sokat kitermeltek, nagy, háborítatlan állományai maradtak meg. Ez nem utolsó sorban annak köszönhető, hogy a telepeseknek egyszerűen nem voltak a hatalmas fák kivágására és feldolgozására alkalmas szerszámai. Fája igen ellenálló (az aranyásók által épített házak közül sok ma is áll), ezért az USA több területén is erdészeti művelés alá vonták: vasúti talpfának, házépítésre, furnér- és papírgyártásra használják. Különösen értékes az Agrobacterium tumefaciens fertőzése nyomán keletkező, rendellenes méretű alvórügyekből (burls) nyerhető, finom rajzolatú faanyag. Valamennyi kontinensen a legkülönbözőbb arborétumok dísze.
Kertészeti változatai [szerkesztés]
- Henye parti mamutfenyő – Sequoia sempervirens 'Adpressa'
- Kék parti mamutfenyő – Sequoia sempervirens 'Filoli'
- Törpe parti mamutfenyő – Sequoia sempervirens 'Nana Pendula'
Források [szerkesztés]
- Uránia növényvilág, Budapest, Gondolat Kiadó, 1981.
- Fenyő - fenyo.lapozz.hu
Külső hivatkozások [szerkesztés]
 |
Ez a növényekről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
