Óriás repülőerszényes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Óriás repülőerszényes
Greater Glider444.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
iucn2.3
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Öregrend: Erszényesek (Marsupialia)
Rend: Diprotodontia
Alrend: Kuszkuszalkatúak (Phalangeriformes)
Öregcsalád: Erszényesmókus-szerűek (Petauroidea)
Család: Gyűrűsfarkú erszényesek (Pseudocheiridae)
Alcsalád: Hemibelideinae
Nem: Petauroides
Faj: P. volans
Tudományos név
Petauroides volans
(Kerr, 1792)
Elterjedés
Greater Glider area.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Óriás repülőerszényes témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás repülőerszényes témájú kategóriát.

Az óriás repülőerszényes (Petauroides volans) a Diprotodontia rendjéhez, ezen belül a gyűrűsfarkú erszényesek (Pseudocheiridae) családjához tartozó Petauroides nem egyetlen faja.

Elterjedés, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kelet-Ausztrália eukaliptuszerdeiben honos. Queensland, Új-Dél-Wales és Victoria államokban fordul elő.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Petauroides volans volans
  • Petauroides volans minor

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 35-48 centiméter, farokhossza 45-60 cm, testtömege 900-1700 gramm. A legnagyobb erszényes, amely siklásra képes.

Két színváltozata ismert: az egyik bundájú a szénfeketétől a szürkéig változhat és barnás árnyalatú, a másik világosszürke vagy vörös foltos. Hosszú, szőrös farka nem működik fogófarokként. Jellegzetes bélyege nagy fülei.

A könyöke és a hátulsó végtagok között feszülő bőrredő az erszényes mókusfajokkla szemben nem a külső ujjakon tapad meg, így alakja a levegőben való siklás közben inkább háromszögre emlékeztet.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erdőlakó erszényes, könyöke és hátsó lábai között kifeszíthető, szőrös repülőhártyájával 100 m távolságra képes siklani egyik fától a másikig. Eukaliptuszok leveleivel táplálkozik, melyeket hosszú vakbele segítségével emészt meg. Sohasem iszik és nem jön a talajra. Éjszakai életmódú, nagy szeme és füle előre tekint, segítve a térbeli látást és hallást, ami a távolságok pontos felmérése miatt fontos számára.

Ellenségei a dingó, valamint a betelepített vörös róka, melyek akkor tudják elkapni, ha véletlenül a talajra száll le. Fő természetes ellensége a nagy héjabagoly (Ninox strennua), mely siklórepülés közben is el tudja kapni.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párok közös faodút használnak. Az utódok öt hónapig laknak anyjuk erszényében, majd két hónapig a közös fészekben és anyjuk hátán tartózkodnak. Tíz hónap múlva a hím utódokat apjuk elűzi a fészekből, a nőstény kölykök még egy évig anyjukkal maradnak.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]