Nagy héjabagoly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy héjabagoly
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Bagolyalakúak (Strigiformes)
Család: Bagolyfélék (Strigidae)
Alcsalád: Ninoxinae
Nem: Ninox
Faj: N. strenua
Tudományos név
Ninox strenua
(Gould, 1838)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagy héjabagoly témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy héjabagoly témájú kategóriát.

A nagy héjabagoly (Ninox strenua) a madarak osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt John Gould angol ornitológus írta le 1846-ban, az Athene nembe Athene strenua néven.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Ausztrália keleti tengerpart közeli részein honos. Természetes élőhelyei a nyílt erdők, védett vízmosások, különösen a vízfolyások mentén. Néha előfordul nyílt térségekhez közeli erdőkben, valamint a mezőgazdasági területeken, parkokban és a külvárosi részeken is.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhosszúsága 45-65 centiméter, szárnyfesztávolsága 112-135 centiméter, testtömege 1050–1600 gramm.[5]

Életmódja[szerkesztés]

Fán és földön élő emlősökkel és madarakkal táplálkozik.

Szaporodása[szerkesztés]

A pár egész évben együtt van. Fészkét magas, odvas fákba készíti. Fészekalja 1-2 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma 2200-2800 példány közötti, viszont stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. október 30.)

További információk[szerkesztés]