Égéskésleltetés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az égéskésleltetés egy tűzvédelmi fogalom, ami az éghető anyagok égési tulajdonságainak megváltoztatására irányul.

Műanyagok égéskésleltetése[szerkesztés]

Az alkalmazott égéskésleltető anyagokat a gyártás során adják a műanyagokhoz. Ezen késleltető anyagok közül a reaktívak beépülnek a polimerláncba, míg az additív anyagokat csak hozzákeverik a műanyaghoz a gyártás során. Az alkalmazott égéskésleltető szerek általában halogén-, vagy foszfortartalmúak, illetve halogénezett foszforsav-észterek.

Az additív anyagok használatakor a műanyag felületén üvegszerű bevonat képződik.

Fa égéskésleltetése[szerkesztés]

A fa nem ég közvetlenül, hanem a pirolízis során megbomlik, és az így keletkező gázok égnek (míg a szilárd rész parázslik). Égéskésleltetés történhet felületi védelemmel (a termék felületét égéskésleltető szerrel vonják be), impregnálással (a szert (általában vízben) feloldják, majd a fát belemártják, illetve nyomás alatt felpermetezik a felületre).

Textíliák égéskésleltetése[szerkesztés]

Elterjedt megoldás, hogy a szövet szálai közé nem éghető szálakat szőnek. Tartós lángmentes kikészítésnél a textilszálakkal komplex kötést létesít az égéskésleltető szer, míg nem tartós kikészítésnél a mosáskor eltávozik a védelem.

Források[szerkesztés]

  • Balog Ferenc - dr. Beda László - Kovács István - Nagy Béla: Tűzvédelem, BMGE Mérnöktovábbképző Intézet, Budapest, 2003, ISBN 963-431-797-9 ö