Ugrás a tartalomhoz

Ásványtő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ásványtő vagy Ronka, középkori település Komárom vármegyében, mely a mai Komáromfüss és Kolozsnéma kataszterének határán feküdhetett.[1]

Története

[szerkesztés]

Ásvány neve mesterséges eredetű folyamra utal.[2]

Egykor a Koppán nemzetség birtoka volt.

Ásványtő 1226-ban Uros pannonhalmi apát új szerzeményei között szerepel.[3] 1234-től 1270-ig a pannonhalmi apátságnak 15 beltelke (1250-ben[4]) és 5 dunai malma volt itt.[5] 1268-ban a komáromi vár tartozékai között is szerepel.[6] 1266–1400 között a pannonhalmi apátságé, mely birtokában (Assuantheu) Nagy Lajos király is 1378-ban megerősítette.[7] Ekkor Csicsóval és Mezőlakkal határos.[8] 1400-ban is említik (Aswanteu) az apátság birtokában Gönyűi János leánya Apollónia és Némai Jakab özvegye és fiai közt folyt perben.[9]

1448-ban Debrenthei Tamás a pannonhalmi apátság kormányzójának panasza szerint Vízkereszt ünnepe körül Országh Mihály familiárisai az apátság két Fyuz, Aswanthew és Erech possessióin hatalmaskodtak.[10] 1460-ban az ásványtői vám a komáromi váré volt.[11] 1538-ban Mihály pannonhalmi főapát zálogba adja Komá­romi Mihály diáknak 100 arany forintért.[12] 1546-ban Nyilkai Mihály diák, pannonhalmi provisor (jószágkormányzó) és várnagy, a győri káptalan előtt kijelenti, miszerint a gróf Nyáry pannonhalmi conservator által neki adományozott Ásványtőt, minden pénzkövetelés nélkül visszaadja, amint a főapátság régi jogaiba visszahelyeztetik.[13] 1553-ban Csanády János főapát a győri káptalan előtt Nyilkai Mihályt beperli, mivel ígéretét nem váltotta be.[14] Ulászló főapát megengedi Nyilkai Mihálynak, hogy holta napjáig bírja az ásványtői curiát.[15] Oláh Miklós 1561-1562-es kánoni vizitációi szerint a török elpusztította.[6] 1589-ben Csuty Gáspár Zamaria Ferdinánd érsekújvári és veszprémi kapitánynak zálogosítja el ásványtői nemesi kúriáját.[16] Csuty Gáspár halála után az ún. Karom nemesi kúriát, melyet még Fejérkövy István kormányzó ruházott föl nemesi kiváltságokkal, Vida Simon vette birtokba, de perbe keveredett a főapátsággal, ami miatt utóbbi azt végül megvásárolja.[17]

1654-ben Ásványtő filiája volt a füssi református anyaegyháznak, s mint ilyen hozzájárult a díjlevél szerint megállapí­tott fizetésekkel az anyaegyház prédikátorának javadalmához. Az 1670-es évek táján, hihetőleg árvízkatasztrófa következtében pusztult el, s lakosai fölszívódtak az anyaegyház, Füss lakosai közé, mint a pannonhalmi főapátságnak prédialistái és jobbágyai. Temploma eredetileg Szent Imre tiszteletére volt szentelve.[18] Állítólag ebből a templomból feliratos kövek kerültek elő, de dokumentálásukra soha nem került sor.[19] Állítólag a lengyel csapatok pusztították el Bécs felmentését követően.[20]

Később Ronka (praedium Ronka) alakban jelenik meg a forrásokban és térképeken.[21] A korábbi források viszont egymással határos birtokokként említik Ásványtőt és Ronkát.[22]

1754-ben[23] és 1790-ben puszta.[24] Legkésőbb az Ásványtői-csárda névalak őrizhette meg az egykori település nevét.[25] Fessler és Gyulai szerint Kolozsnéma 1806-ig a máshol említett Ásványtő helyén feküdt és annak nevét viselte. Mikor azután az 1806-iki árvíz Ásványtőt romba döntötte, telepedtek át lakosai a mostani falu helyére.[26]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Vö. zbgis.skgeodesy.sk
  2. Nyelvőr 1879, 548; Kalmár Gusztáv: Győr megye történeti földrajza a középkorban.
  3. Győrmegye és város. 473; K topografii Slovenska. Slovenský letopis 1880, 280.
  4. Árpád-kori új okmánytár II, 10—12.
  5. Wenczel: ÁUO. II. 10
  6. a b Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Komárom vármegye - Komárom vármegye története.
  7. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Komárom vármegye - A pannonhalmi apátság.
  8. Pannonh. házi levélt. Capsa XLI. S.
  9. MNL, DLDF 208293
  10. MNL, DLDF 102512.
  11. Gyurikovics: Tudományos Gyűjtemény 1836. XII, 92.
  12. Pannonh. házi levélt. Capsa LVII. W.
  13. Pannonh. házi levélt. Capsa XLVIII. G.
  14. Pannonh. házi levélt. Capsa LVII. O.
  15. Pannonh. házi levélt. Capsa LVII. A.
  16. A Győri Káptalan Hiteleshelyi Levéltára, 1589: 987-988.
  17. Pannonhalma r. levéltár, Fasc. 4. nr. 6—14. és 61. nr. 12; Erdélyi - Molnár 1906, 396-397.
  18. Kúr 2000, 98-99.
  19. Kúr 1970, 9.
  20. VSOS III, 173; Koncsol 2001, 463.
  21. MNL, S 12 Helytartótanácsi térképek (1738-1875) - Div. XIII. - No. 391:2 A Duna Medve és Gönyü (Győr m.) közötti szakaszának szabályozási térképe 1780.
  22. Erdélyi - Molnár 1906, 399.
  23. Canonica Visitatio
  24. Felhő Ibolya 1961: A helytartótanácsi levéltár. Budapest, 423.
  25. MNL, S 76 Kataszteri oleáták - No. 346/1-13 Füss.
  26. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Komárom vármegye - Kolozsnéma.

Források

[szerkesztés]