Ugrás a tartalomhoz

Piroslábú szula

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vöröslábú szula szócikkből átirányítva)
Piroslábú szula
Fehér
Fehér
és barna változat
és barna változat
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Szulaalakúak (Suliformes)
Család: Szulafélék (Sulidae)
Nem: Sula
Brisson, 1760
Faj: S. sula
Tudományos név
Sula sula
(Linnaeus, 1766)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Piroslábú szula témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Piroslábú szula témájú médiaállományokat és Piroslábú szula témájú kategóriát.

A piroslábú szula (Sula sula) a madarak (Aves) osztályának szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a szulafélék (Sulidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Pelecanus nembe Pelecanus Sula néven.[3]

Alfajai

[szerkesztés]
  • Sula sula sula Gould, 1838
  • Sula sula rubripes (Linnaeus, 1766)
  • Sula sula websteri Rothschild, 1898

Előfordulása

[szerkesztés]

Amerika és Ázsia tengerparti részein honos, de kóborlásai során Afrika és Ausztrália partjainál is feltűnik. Természetes élőhelyei a tengerpartok és nyílt vizek. Vonuló faj.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 68-77 centiméter, testtömege 900–1003 gramm, szárnyfesztávolsága 124–152 centiméter.[3] Erős, hegyes csőre, keskeny, hosszú szárnya, hegyes farka és vörös színű úszóhártyás lába van. Fehér és barna változata is ismert.

Életmódja

[szerkesztés]

A levegőből vágódik a vízbe, de nem merül mélyre, így a sekélyebb vizekben is tud vadászni, kisebb halakra és tintahalakra.[3]

Szaporodása

[szerkesztés]

Nagyobb kolóniákban fészkel.[3]

Tojása
fióka a fészekben
és egy fiatal

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
  3. a b c d Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. március 29.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]