Szerkesztő:Gekis
Visa falu Kolozs megyében, Romániában. Román neve Vişea.
Földrajzi adatok
[szerkesztés]Visa helység Kolozs-megye keleti részén fekszik. Szomszédos települések (zárójelben az illető helység első írásos említése). Nyugaton Zsuk (1314); északon Bonchida (1263), Gyulatelke (1318), Márokháza (1318); keleten Báré (1279); délen-délnyugaton Kötelend (1320). A történelmi Kolozs- és Doboka-vármegye határ-települése volt [1]..
A falu altalajában só (NaCl) található. A múltban jelentős szőlő- és bortermő vidék, pl. egy 1727. évi leltár 290 veder (1 veder = 10 l) visai bort tüntet fel [2]. Kiterjedt erdő- és nagy létszámú vadállománya van. Fafajok: tölgy, gyertyán, kőris, akác, hárs stb. Vadállatok: vaddisznó, őz, róka, nyúl és fácán. Turisztikai lehetőségei még kihasználatlanok. Napjainkban a Kolozsvárról Zsukon át Visába vezető – mint egy 35 km-es út – aszfaltozott. A helység villamosított, vezetékes víz, gáz, telefon, kábeltévé és internetes szolgáltatása van.
Története
[szerkesztés]Elnevezése a szláv VISOSLAV személynév becézett alakja. Első írásos említése 1326-ból maradt fenn „silva VISAERDEI” formában[3] . Jelentősebb birtokosai időrendben a Suky, a somkeréki Erdélyi, a losonczi Bánffy, a hetei Bakó és a széki gróf Teleki család egyes tagjai voltak .[4].
A falu a csiszolt kőkorszak (neolitikum) óta bejárt, majd lakott terület. A római korban (Kr. u. 107-275) Dácia provincia északi határterülete, melyet a Potaissán (a mai Tordán) székelő V. Macedon légió őriz. A kora középkorban lakossága a nemzetségi határterületet (gyepűt) és a Szék-Bonchida-Visa-Báré nyomvonalú „Molnár-utat” (via Molendinatorum) figyeli-őrzi .[5].
Régészeti leletei esetlegesek. A neolitikum idejéből előkerült egy csiszolt, átlyukasztott kőbalta és egy bemélyített vonaldíszes cserépedény. A római korból görög drachmákat, tetradrachmákat, római dénárokat és mozaiktéglákat találtak .[6] . A szőlő és borkultúrára utaló korabeli lelet a 21 cm-es magasságú Szilénosz (a rómaiaknál Liber Pater) szobrocska, aki – a mítoszok szerint – Bakkhosznak ]][7] a kísérője és tanítómestere.
Újabb kori, VI. századi ezüst dénárok, tallérok stb. A szakirodalom feljegyezte az 1882 február 3.-i jelentős meteorit hullást, melyekből 911 darabot (ezek közül a legnagyobb 35,7 kg volt) az évben összegyűjtöttek .[8].
Népesség
[szerkesztés]A legrégebbi erre vonatkozó feljegyzés az 1652.-ik évi Urbárium, mely a helységben 13 magyar jobbágycsaládot és 5 szököttet, illetve bujdosót sorol fel, ingóságaikkal együtt .[9] . Az utolsó, 1711.-ik évi pestisjárvány innen 292 áldozatot szedett ).[10]. Az 1733-as, Ioan Inocenţiu Micu-Klein görög-katolikus püspök által kért összeírás szerint Visában 30 román család (kb. 150 személy) élt ,[11] .
A 2002.-ik évi népszámlálás szerint a falunak 589 lakosa volt, ebből kb. 80% magyar, 19% román és 1% rroma.
Templomok, iskolák
[szerkesztés]A mai református (kálvinista) templom 1802-ben épült a középkori (1450) templom helyén és egyes anyagainak felhasználásával. Benne egy 1875-ben készített műemlék-orgona .[12] és több értékes kultikus tárgy található. Nagyharangját 1592-ben, a kisebbiket 1907-ben öntötték.
Az ortodox (1948-ig görög katolikus) templomot 1812-ben építették, egy korábbi, 1733-ban már meglévő fatemplom helyén. Benne több régi ikon található. A korabeli összeírás szerint Visában 1733-ban már szolgált egy Ilyia (Ilie) nevű görög-katolikus lelkész, létezett parókia, az illető egyháznak évi 7 szekér szénát termő kaszálója és szántóföldje volt ).[13]. Az említett összeírásban az adatok magyar helyesírással szerepelnek mivel az a hivatalos hatóságok számára készült [11].
A múltban a közoktatás a felekezeti iskolák feladata volt. A református iskolát az írások 1864-ben említik, a görög-katolikus 1869-ben indul be 26 tanulóval, melyből 15 fiú és 11 leány ).[13] . A mai Általános Iskola épülete 1907 óta áll.
A helységnek jelentős, az Erdélyi Mezőségre jellemző folklórja van .[14]. . Szép, régi hagyománya a „juhmérés” .[15].
Képanyag
[szerkesztés]-
Csíszolt, átlyukasztott kőbalta, (neolitikum).
-
Bemélyített vonaldiszes cserépedény.
-
Római dénár kr.e. 130-ból.
-
Az 1592-be öntött ref. nagyharang.
-
Ortodox, volt Görög-Katolikus templom.
-
Református templom, épült 1802-ben.
-
Hagyományos viselet.
-
Helyi híradás.
-
Visai tél.
Jegyzetek
[szerkesztés]Hivatkozások
[szerkesztés]- Simon András, Gáll Enikő, Tonk Sándor, László Tamás, Maxim Aurelian, Jancsik Péter, Coroiu Teodora - Atlasul localităţilor judeţului Cluj, Editura Suncart, Cluj-Napoca, 2003, ISBN 973-864300-7.
- Dan Ghinea - Enciclopedia geografică a României, Editura Enciclopedică, Bucureşti, 2000, ISBN 978-973-45-0396-4.
- Augustin Bunea - Din Istoria Românilor. Episcopul Ioan Inocenţiu Klein (1728-1751), Blaj, 1900.
- Györffy György - István király és mũve, Editura Gondolat, Budapest, 1977, 199, 208, ISBN 963 280 364-4.
- Suciu Coriolan - Dicţionar istoric al localităţilor din Transilvania, Editura Academiei Republici Socialiste România, Bucureşti, 1968, Vol II, O - Z.
- Kiss Géza - Visai fényképes krónika. Helytörténeti dolgozat Kolozsvár, 2006.
- Csánki Dezsõ - Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában, Térképmellékletek, Budapest, 1913.
- Jakó Zisgmond - A Gyalui vártartomány urbáriumai , Kolozsvár, 1944.
- Szabó T. Attila - A románok újabbkori erdélyi betelepülése , Hitel, Kolozsvár,1942, 6/5.
- Dávid István - Műemlék orgonák Erdélyben , Polis-Balassi, Budapest, 1996, ISBN 973 972759 X.
- xxx - Sematismul venerabilului cler al Arhidiacezei Metropolitane Greco-Catolice Române de Alba Julia şi Făgăraş, în anul Domnului 1900, de la Sfânta unire 200. Blaş, Tipog. Sem. Arh.
- Kallós Zoltán - Balladák könyve , Editura Kriterion, Bucureşti, 1971.
- Henics Tamás - Juhmérés Visában. Measuring sheep's milk in Visa, Etnofon Népzenei Kiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 217 7940.
- Chirilă Eugen - Descoperiri monetare antice din Transilvania, Acta Musei Napocensis VI. Cluj 1969.
- Milea, Z. - Pop, C. Monumente sculpturale din Dacia romană în legătură cu cultul lui Liber Pater, Acta Musei Napocensis II. Cluj, 1965.
- Brassai Fuchs Hermann - A mocsi meteorit - esésről., în Igazság napilap. Kolozsvár 1982, febr. (Hivatkozás: Orvos-természettudományi Értesitő az EME f.irata-1882/7).