Zsófia albán fejedelemné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zsófia fejedelemné
Sophie Helene Cecilie von Schönburg-Waldenburg
Sophie of Schönburg-Waldenburg.jpg

albán fejedelemné
Zsófia fejedelemné
Uralkodási ideje
1914. február 21. (de iure)
1914. március 7. (de facto)
1925. január 21. (de iure)
1914. szeptember 3. (de facto)
Életrajzi adatok
Uralkodóház Wied-ház
Született 1885. május 21.
Potsdam, Német Császárság
Elhunyt 1936. február 3. (50 évesen)
Hidegkút, Román Királyság
Édesapja Victor von Schönburg-Waldenburg herceg
Édesanyja Lucia von Sayn-Wittgenstein-Berleburg
Házastársa Vilmos albán fejedelem
Gyermekei Mária Eleonóra hercegnő,
Károly Viktor herceg
Zsófia fejedelemné címere
Zsófia fejedelemné címere
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsófia fejedelemné témájú médiaállományokat.

Zsófia fejedelemné (albán Princeshë Sofia vagy Princesha Sofi), születési nevén Sophie Helene Cecilie von Schönburg-Waldenburg, házassága után Sophie zu Wied hercegné (Potsdam, 1885. május 21.Hidegkút, Románia, 1936. február 3.) a nagyhatalmak által 1914-ben az Albán Fejedelemség uralkodójául kijelölt Vilmos fejedelem felesége. De iure 1914. február 21-étől 1925. január 21-éig volt albán fejedelemné, de Vilmos ténylegesen csak 1914. március 7-e és szeptember 3-a között uralkodott az országban. Dicstelen „hat hónapos uralkodását” követően 1914 szeptemberében menekülni kényszerültek az albán fővárosból, Durrësból, és soha többet nem léptek albán földre.

Életútja[szerkesztés]

Potsdamban született, Victor von Schönburg-Waldenburg herceg (1856–1888) és a román hercegi családból származó Lucia von Sayn-Wittgenstein-Berleburg (1859–1903) gyermekeként. Anyai részről távoli ősei közé tartoztak az Albániából elszármazott nemesi Gjika/Ghica család(wd) tagjai. Apját kisgyermekként, anyját pedig tizennyolc éves korában veszítette el, ezt követően anyai rokonságának romániai, hidegkúti birtokán élt. Képzett énekes és zenész volt, több operaművet komponált. Már hidegkúti évei során közeli ismeretségbe került Erzsébet román királynéval, és végül az ő révén ismerkedett meg leendő férjével, Wilhelm zu Wied herceggel. 1906. november 30-án keltek egybe a Schönburgok szászországi birtokán, Waldenburgban.[1] Frigyükből két gyermek született: Mária Eleonóra (1909–1956) és Károly Viktor herceg (1913–1973).[2]

Az Albán Fejedelemség uralkodónőjeként[szerkesztés]

Az 1912. október 8-án kitört első Balkán-háborúban Szerbia, Montenegró és Görögország csapatai elfoglalták az addig az Oszmán Birodalomhoz tartozó albán lakta területek nagy részét. A nagyhatalmak által a válság megoldásaként kezdeményezett londoni nagyköveti konferencia 1913. július 29-én ratifikálta Albánia statútumát, amely a függetlennek elismert állam belső szervezeti felépítéséről és szabályozásáról rendelkezett. Ezzel az aktussal hivatalosan is megszületett a független, örökletes Albán Fejedelemség.[3] A nagyhatalmak Zsófia eredetileg esélytelennek ítélt férjét, Wilhelm zu Wiedet jelölték az Albán Fejedelemség trónjára.[4] Eredetileg valószínűleg Wied apai nagynénje, Zsófia barátnője, Erzsébet román királyné fejéből pattant ki az ötlet, hogy kedvenc unokaöccsét ajánlja az albán trónra.[5] Amikor 1913 októberében Wiedet tájékoztatták a jelöltségéről, ő maga sem fogadta nagy lelkesedéssel az ötletet, és végül ambiciózus és erős akaratú felesége, Zsófia rábeszélésének engedve[6] 1914. február 6-án hivatalosan is elfogadta jelöltségét.[7]

1914. február 21-én a leendő Vilmos fejedelem és felesége, Zsófia neuwiedi családi kastélyukban fogadták a koronát felajánló albán küldöttséget, s ezzel az aktussal hivatalosan is az Albán Fejedelemség uralkodói lettek.[8] A fejedelmi pár 1914. március 7-én délután két órakor, az osztrák–magyar Taurus kerekes gőzös fedélzetén érkezett meg az albániai Durrësba, ahol nagy ovációval, egy hétig tartó össznépi vigalommal fogadták őket.[9] A város korábbi török kormányzójának rezidenciája már január óta átalakítás alatt állt, hogy a fejedelmi pár méltó palotában rendezkedhessen be az albán fővárosban.[10] Az első két hónapban békésnek és gondtalannak mutatkozott a fejedelmi udvar élete. Zsófia Vilmossal együtt délelőtt kilenckor fogyasztotta el reggelijét, a délutáni teázást követően pedig sétát tett a palota kertjében vagy fegyveres-kutyás kísérettel a városban. Az este nyolckor elköltött vacsorát követően Zsófia gyakran zenével vagy énekkel szórakoztatta az udvart, majd nyugovóra tért. Hetente kétszer-háromszor Vilmos és Zsófia lovas csendőri védőkísérettel kilovagoltak.[11] Edith Durham, az országban tartózkodó albanológus szerint a „fejedelemasszony minden gondolata a jótékonykodás körül forog, virágcsokrokat és kitüntetéseket osztogat a sebesülteknek, és helyi motívumokkal borított tarka ingeket hímez.”[12]

Valójában a fejedelem kormánya hathatós politikai támogatás és pénzügyi segítség nélkül folyamatos ostromállapotban volt, a társadalmi elmaradottság és a különféle politikai érdekek mentén széttöredezett albánság állami létében számottevő gazdasági és infrastrukturális kihívással kényszerült szembenézni. Dél-Albániában még érkezésük előtt görög támogatással kikiáltották az Észak-epiruszi Autonóm Köztársaságot,[13] májustól pedig az egyre hevesebb közép-albániai felkelés szorította be Vilmost és kormányát Durrës városába.[14] A helyzet 1914 nyarára tarthatatlanná vált, s augusztus 22-én előbb gyermekeiket küldték haza a németországi Waldenburgba,[15] majd 1914. szeptember 3-án reggel hét órakor Vilmos és Zsófia is elhagyta Albániát.[16]

Albánia elhagyása után[szerkesztés]

Miután Vilmos formálisan soha nem mondott le az albán koronáról – bár az országba soha többé nem tértek vissza –, az Albán Köztársaság 1925. január 21-ei kikiáltásáig de iure Zsófia maradt az albán fejedelemné.[17] Albániából való 1914. szeptemberi menekülésük után Waldenburgban telepedtek le. Vilmos katonaként szolgálta végig az első világháborút,[18] majd Waldenburgban folytatták az életüket. 1925-ben a hidegkúti birtokon telepedtek le.[19] Zsófia itt halt meg ötvenéves korában, 1936. február 3-án.[20]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Heaton-Armstrong 2012 :34.; Elsie 2013 :482–483.
  2. Pearson 2004 :50.; Elsie 2013 :482., 484.
  3. Pollo & Puto 1981 :150–151.; Pearson 2004 :39., 43–45.; Jacques 2009 :335–336.; Csaplár 2010 :291–292., 304–305.; Elsie 2010 :lx., 87., 200.; Vickers 2014 :67., 73.
  4. Pollo & Puto 1981 :155.; Gárdos 1990 :30.; Szabó 1999 :83.; Réti 2000 :41.; Pearson 2004 :50.; Jacques 2009 :435.; Heaton-Armstrong 2012 :11.
  5. Durham 2001 :xiii.; Pearson 2004 :50.
  6. Pollo & Puto 1981 :157.; Pearson 2004 :50., 51.; Fischer 2012 :8.; Heaton-Armstrong 2012 :11.; Elsie 2013 :483.
  7. Pearson 2004 :57.
  8. Pollo & Puto 1981 :157.; Durham 2001 :53.; Pearson 2004 :57–58.; Jacques 2009 :346.; Heaton-Armstrong 2012 :19.; Elsie 2013 :483.; Vickers 2014 :79.
  9. Pollo & Puto 1981 :157.; Gárdos 1990 :31.; Szabó 1999 :83.; Durham 2001 :54–55.; Pearson 2004 :59–60.; Jacques 2009 :347.; Elsie 2010 :xxxiv., lx., 200.; Elsie 2013 :483.; Heaton-Armstrong 2012 :24–25.
  10. Durham 2001 :45.
  11. Heaton-Armstrong 2012 :34.
  12. Durham 2001 :xiii. („The Queen’s only idea is to play the Lady Bountiful, distribute flowers, put medals on the wounded and make fancy blouses of native embroidery.”).
  13. Pearson 2004 :58., 59., 66.; Elsie 2013 :232., 507.; Vickers 2014 :76.
  14. Pollo & Puto 1981 :159–161.; Pearson 2004 :66–72.; Jacques 2009 :357.; Elsie 2013 :376.; Vickers 2014 :80.
  15. Pearson 2004 :78.; Heaton-Armstrong 2012 :135.; Elsie 2013 :199.
  16. Pollo & Puto 1981 :162.; Gárdos 1990 :31–32.; Csaplár 1999 :27.; Réti 2000 :42.; Durham 2001 :64.; Pearson 2004 :79–80.; Jacques 2009 :357.; Elsie 2010 :xxxiv., lx., 200., 484.; Elsie 2013 :484.; Vickers 2014 :81.
  17. Pearson 2004 :80., 436.; Jacques 2009 :358.
  18. Pearson 2004 :80., 91.; Jacques 2009 :358.; Elsie 2013 :484.
  19. Elsie 2013 :482., 484. (1925 előtti lakhelyükként Tirolt és Münchent írja, valójában ezek gyermekeik Albániából való hazatérésének állomásai voltak Heaton-Armstrong [2012:138.] szerint).
  20. Pearson 2004 :378.; Elsie 2013 :482–483.

Források[szerkesztés]

  • Csaplár 1999: Csaplár Krisztián: Az albán nemzetállam megteremtésének első kísérlete. Világtörténet, tavasz–nyár. sz. (1999) 3–33. o.
  • Csaplár 2010: Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN 978-963-284-176-2  
  • Durham 2001: M. Edith Durham: Albania and the Albanians: Selected articles and letters 1903–1944. Ed. by Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2001. ISBN 1903616093  
  • Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • Fischer 2012: Bernd Jurgen Fischer: King Zog and the struggle for stability in Albania. Tirana: Albanian Institute for International Studies. 2012. ISBN 9789928412522  
  • Gárdos 1990: Gárdos Miklós: Magyar királyné a tiranai trónon. Budapest: Akadémiai. 1990. = Századunk Emlékezik, ISBN 9630556359  
  • Heaton-Armstrong 2012: D.[uncan] Heaton-Armstrong: The six months kingdom, Albania 1914: Memories of private secretary of Prince William of Wied. Ed. Albert Rakipi. Tirana: AIIS. 2012. ISBN 9992765941  
  • Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
  • Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
  • Szabó 1999: Szabó A. Ferenc: Albánia nehézkes születése. Valóság, XLII. évf. 6. sz. (1999) 78–87. o.
  • Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. 4th revised edition. London;  New York: I.B. Tauris. 2014.