Ugrás a tartalomhoz

Zell am See

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zell am See
Dreifaltigkeitsgasse (Szentháromság utca)
Dreifaltigkeitsgasse (Szentháromság utca)
Zell am See címere
Zell am See címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartománySalzburg
JárásZell am See-i járás
PolgármesterPeter Padourek (ÖVP)
Irányítószám5700
Körzethívószám06542
Forgalmi rendszámZE
Testvérvárosok
Lista
Vellmar
Népesség
Teljes népesség10 227 fő (2025. jan. 1.)
Népsűrűség177 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság750 m
Terület55,17 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Térkép
Elhelyezkedése
Elhelyezkedése
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 19′ 24″, k. h. 12° 47′ 53″47.323333°N 12.798056°EKoordináták: é. sz. 47° 19′ 24″, k. h. 12° 47′ 53″47.323333°N 12.798056°E
Térkép
Zell am See weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zell am See témájú médiaállományokat.

Zell am See város Ausztriában, Salzburg tartományban, a Zeller See partján. Zell am See-i járás (Pinzgau) székhelye és Saalfelden után második legnépesebb települése.

A bronzkor óta lakott település napjainkban az ország egyik legjelentősebb télisport-központja és a környék jelentős közlekedési csomópontja.

Lakosainak száma 10 227 fő (2025. január 1.).. Ebből a külföldi állampolgárok száma 3252 fő (31,8 %)[1]

Népesség

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A népesség alakulása 2011 és 2025 között:
Lakosok száma
9568
9762
9852
10 227
2011201620182025
Adatok: Wikidata

Földrajz

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város a Salzach és a Saalach völgyét összekötő medencében fekszik, a 3,8 km hosszú és 1,5 km széles Zeller See partján. Mellette emelkedik az 1965 m magas Schmittenhöhe.

A település részei:

  • Bruckberg (476 fő, 2011. október 31-én[2])
    • Zellermoos
  • Erlberg (154)
  • Schmitten (596)
  • Thumersbach (974)
    • Prielau (Zell am See-Nord)
  • Zell am See (7328)
    • zelli óváros
    • Zell am See-Süd (Schüttdorf)

Története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. században még csak egy kis kereskedelmi település, eredeti neve „Zelle im Pinzgau” volt. A település neve 1810 óta „Zell am See”. [3] A Giselabahn (Salzburg-Tiroler-Bahn) vasútvonal 1875. július 30-ai megnyitásával megkezdődött a turizmus korszaka – megépültek az első nagyobb szállodák. 1928. január 24-én városi rangot kapott, és egy ünnepélyes keretek között megnyitották a Schmittenhöhe-ra vezető felvonót.[4] A második világháborúban a környéken 450 légitámadás volt, de maga a város megmenekült a bombázásoktól.[5]  1973-ban sétálóövezet hoztak létre a főtér környékén. [6] Az idegenforgalom mellett mára több kiskereskedelmi üzletlánc és ipari cég van jelen, a város legnagyobb munkaadója pedig 1100 alkalmazottal a Tauernklinikum egészségügyi intézménye. [7]

Idegenforgalom

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városban a nyári és téli turisztikai szezonban sokkal több turista tartózkodik, mint amennyi a helyi lakos. A téli időszakban leginkább a síelés, nyáron pedig a tó miatt keresik fel. A belvárosban történelmi házak mellett elegáns butikok, hagyományos ajándékboltok, kávézók és a modern éttermek is megtalálhatóak. [3]

Az óvárosban körülbelül 3800 lakos él. A Grand Hotel Zell am See szálloda a város jelképének számít, 1894 és 1896 között Belle Epoque stílusban épült és közvetlenül a tó partján található. A Rosenberg-kastély a város központjában található épületegyüttes, 1970 óta polgármesteri hivatalnak ad helyet.[8] Az óváros képét a román stílusú Szent Hippolyt plébániatemplom uralja 36 méter magas tornyával. Mellette emelkedik a hatemeletes Vogtturm torony, amely a városi múzeumnak ad otthont. Az óváros képét a román stílusú Szent Hippolyt plébániatemplom uralja 36 méter magas tornyával. Mellette emelkedik a hatemeletes Vogtturm torony, amely a városi múzeumnak ad otthont. A "Zeller Seezauber" keretében a nyári hónapokban a tavon fényjátékokat szerveznek. Télen karácsonyi vásárt rendeznek.[9]

Amíg 1950-ben évente körülbelül 180 000 vendégéjszaka volt, addig ez mára egymillió fölé emelkedett.[4] Vendégéjszakák száma a 2023/2024-es idegenforgalmi szezonban 1.633.367, amelyből 795.369 a téli időszakban, míg 837.998 a nyári időszakban valósult meg.[1]

Közlekedés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zell am See vasútállomását a Salzburg–Tirol-vasútvonal érinti, továbbá innen indul a Pinzgauer Lokalbahn keskeny nyomtávolságú kisvasút is Krimml felé.

A várost elkerülő útszakaszon 1996-ban nyitották meg az 5111 méter hosszú Schmittentunnel alagutat, amely Zell am See átmenő forgalmának tehermentesítő útjaként szolgál. Ausztria leghosszabb állami fenntartású közúti alagútja. [10][11]

Képek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 "gp_statistik_daten_ZellamSee (salzburg.gv.at)" (PDF). Hozzáférés: 2025. július 24..
  2. ↑ Statistik Austria, Registerzählung vom 31. Oktober 2011
  3. 1 2 "https://www.zellamsee-kaprun.com/en/experience/zell-am-see". Hozzáférés: 2025. július 24.. {{cite web}}: External link in |title= (súgó)
  4. 1 2 "https://www.zellamsee.co". Hozzáférés: 2025. július 24.. {{cite web}}: External link in |title= (súgó)
  5. ↑ "Geschichte von Zell am See". Hozzáférés: 2025. július 24..
  6. ↑ "zell-am-see/local-guide/historischer-blick (zellamsee-kaprun.com)". Hozzáférés: 2025. július 24..
  7. ↑ "tauernklinikum (rts-salzburg.at)". Hozzáférés: 2025. július 24..
  8. ↑ "https://www.zellamsee.co/Sehenswertes-Zell-am-See". Hozzáférés: 2025. július 24.. {{cite web}}: External link in |title= (súgó)
  9. ↑ "pinzgau/zell-am-see (interhome.de)". Hozzáférés: 2025. július 24..
  10. ↑ "Schmitten Tunnel (www.routeyou.com)". Hozzáférés: 2025. július 24..
  11. ↑ "construction-of-escape-and-rescue-tunnel-schmittentunnel-north-section (oestu-stettin.at)". Hozzáférés: 2025. július 24..

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Zell am See című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Josef Dürlinger: Von Pinzgau. 1. Geschichtliche Übersichten, 2. Orte- und Kirchenmatrikel; Mit chronologischer Tabelle. Salzburg, 1866.
  • Erwin Prodinger: Etwas über die Schiffahrt am Zellersee, 1947
  • Ferdinand Hölzl: 1200 Jahre Zell am See. Eine Heimatchronik. Selbstverlag; Zell am See, 1975
  • Franz Fuhrmann: Zur Baugeschichte der Stadtpfarrkirche Zell am See. In: Richard Hirschbäck (Red.): Die Kirche zum Hl. Hippolyth, Zell am See. Renovierung 1972 bis 1975. Hg. vom Katholischen Stadtpfarramt Zell am See. Zell am See, 1975.
  • Stadtgemeinde Zell am See: 1978 – Jubiläumsjahr in Zell am See. Festschrift, 1978
  • Josef Lahnsteiner: Mitter- und Unterpinzgau: Mitterpinzgau. Saalbach, Saalfelden, Lofer, Salzburgisches Saaletal. – Unterpinzgau. Zell am See, Taxenbach, Rauris. 2. Aufl.(1. Aufl. 1960). Hollersbach, 1980.
  • Christa Mitterrutzner / Gerhard Ungar (Red.): Dokumentationsarchiv des österreichischen Widerstandes (DÖW): Widerstand und Verfolgung in Salzburg 1934–1945. Bd. 1. Österreichischer Bundesverlag: Wien / Universitätsverlag Anton Pustet: Salzburg, 1991
  • Hermann Hinterstoisser: Das Kriegsende im Pinzgau. In: Bayr, Hans et al. (Hg.): Salzburg 1945–1955. Zerstörung und Wiederaufbau. (Jahresschrift des Salzburger Museums Carolino Augusteum 40/41.) 41–55, 1994/95
  • Barbara Fink: 1945: Universitätsstadt Zell am See. In: Der Hippolyt. Nr. 20, Dez. Chronik, 2005
  • Susanne Rolinek / Gerald Lehner / Christian Strasser: Im Schatten der Mozartkugel. Reiseführer in Salzburgs braune Topografie. Czernin: Wien, 2009
  • Barbara Fink: Der Schmittentunnel. In: Der Hippolyt Nr. 46, Chronik. Juni 2012.
  • Horst Scholz: Pinzgauer Rückblicke. Aus dem Bezirksarchiv. Alpress: Saalfelden, 2012
  • Rainer Hochhold: Cella in Bisontio – Zell im Pinzgau – Zell am See. Eine historische Zeitreise, Zell am See, 2013.
  • Walter Thaler: Kunst und Literatur im Pinzgau - Die Kraft der Provinz - 43 Portraits. Wien 2015.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zell_am_See&oldid=28281108”