Zeja (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zeja (Зея)
ZeyaHPP 02.jpg
Zeja címere
Zeja címere
Zeja zászlaja
Zeja zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyAmuri terület
Irányítószám 676246
Körzethívószám 41658
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség23 270 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Zeja (Oroszország)
Zeja
Zeja
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 53° 44′, k. h. 127° 15′Koordináták: é. sz. 53° 44′, k. h. 127° 15′
Zeja (Amuri terület)
Zeja
Zeja
Pozíció az Amuri terület térképén
Zeja weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zeja témájú médiaállományokat.

Zeja (oroszul: Зея) város Oroszország ázsiai részén, az Amuri területen, a Zejai járás székhelye. Népessége: 24 986 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Blagovescsenszk területi székhelytől 532 km-re északra, az Amur–Zeja-síkság északi részén, a Zeja (az Amur mellékfolyója) jobb partján fekszik. Folyami kikötő. A legközelebbi vasútállomás a 120 km-re délnyugatra lévő Tigda, a transzszibériai vasútvonalon.

Története[szerkesztés]

A település az ún. „amuri aranyláz” idején, 1879-ben keletkezett, amikor egy aranyásó társaság lerakatot létesített ezen a helyen (Zejszkij szklad, jelentése: 'zejai raktár'). Népessége gyorsan növekedett, az 1890-es évek elejére elérte a 4-5000 főt. 1906-ban Zeja-Prisztany ('Zeja-Kikötő') néven városi rangot kapott, 1913-ban vette fel mai nevét. Egyre több iparos és kereskedő telepedett le a városban, amely hosszan elnyúlt a folyó mentén és a környék aranybányáinak központja lett. Egyik éltető eleme a kikötő volt, de távolsága a vasúttól és a nagyobb ipari központoktól negatívan hatott a város fejlődésére. A Zeja 1928-as nagy árvíze a központi utcákat és üzleteket is elöntötte, a templomot is elmosta, és a helyreállítás éveken át tartott. Közben kiépültek a járási székhelyek jellegzetes igazgatási, oktatási, kulturális intézményei. 1932-ben leszállt az első repülőgép, később megépült a repülőtér. A csöndes kisváros életét megváltoztatta az orosz Távol-Kelet első nagy vízerőművének (1330 MW) és víztározójának 1964-ben megkezdett, teljesen csak 1985-ben befejezett építése.

Napjainkban a gazdaság szerkezetében továbbra is vezető ágazat a villamosenergia termelés. A fő közlekedési utaktól távol eső város repülőterét 2015-ben kezdték felújítani, de a munkálatokkal 2018-ban leálltak. A befejezésig a járás településeire csak hetente, helikopterrel tudnak járatokat indítani.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]