Zöld Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zöld Mihály
Született 1880. március 16.
Végvár
Elhunyt 1931. július 21. (51 évesen)
Végvár
Foglalkozása költő
Iskolái Temesvári Piarista Gimnázium

Zöld Mihály (Végvár, 1880. március 16. – Végvár, 1931. július 21.) bánsági magyar költő, református lelkész, egyházi író.

Apja Zöld Mihály Végvári református lelkész, anyja Fábián Gizella (Fábián Gábor tudós professzor és Szakál Rozália lánya), unokatestvére Szakál Lajosnak, a „Cimbalom” című népdalkötet szerzőjének.

Iskoláit szülőfaluja református iskolájában kezdi, mely ma is fentáll, s a Bánát Romániához csatolt részének legnagyobb magyar falusi népiskolája. A középiskola első osztályától a Hódmezővásárhelyi református gimnáziumban vizsgázik mint magántanuló színjeles eredménnyel. Azután 3 osztályt a Temesvári Piarista Gimnáziumban végez. Innen az evangélikusok Szarvasi iskolájába kerül s az érettségi után Debrecenben a református teológiára iratkozott 1898 szeptemberében. Itt mint IV. éves teológus kivételesen köztanítói és esküdtfelügyelői tisztséget is viselt (rendesen csak végzett teológusok jutalmazása ez). 1902 nyarán Hódmezővásárhelyre ment káplánnak a nagytudományú Szeremlei Sámuel mellé. Majd 1903 őszén Makón káplánkodik.

1904 tavaszán a Szilágysámsoni református gyülekezet választja lelkészéül, hol négy évig marad (1904-1908). Ekkor édesapja halála után szülőfaluja hívja meg papjául 1908-ban s azóta ott működik.

Apai és anyai ágon irodalommal foglalkozó elődökre tekinthet vissza, mégis keveset ír az 1918-as nagy tragédiáig, melynek szomorú valósága és leverő tényei elől menekül az irodalom gyógyító forrásaihoz. Már előbb lelkészi aljegyzője a Békésbánáti Református Egyházmegyének, mikor pedig bekövetkezik a Bánáti rész leszakítása, a Bánáti református Egyházmegye bizalma ülteti Szabolcska Mihály esperessége mellett a főjegyzői székbe. A „Vöröskereszt” hadielismervény és ezüstéremmel, szülőfalujának társadalmi és gazdasági egyesületei pedig elnökséggel, díszelnökséggel tüntetik ki. 1926-tól, Szabolcska Mihály utódjaként esperes. Végül folyó év tavaszán a Temesvári Arany János Társaság tiszteletbeli tagjául választja. Ugyanakkor Jókai című ódáját dicséretre érdemesíti.

Első írásai a „Debreceni Főiskolai Lapok”-ban jelentek meg. Vers és Próza vegyest. Dolgozik a „Debreceni Lelkészi Tár” 10 kötetes vállalatba (1917).

1919-től kezdve mintegy 30 verse jelenik meg a következő irodalmi termékekben:

Temesvári Hírlap (1919)

Újélet/ Temesvár 1919

Szegedi Új Nemzedék/ 1920

Magyar Nép / Kolozsvár 1922, 1923, 1924

Magyarok Naptára/ Kolozsvár 1922

Erdélyi Magyar Naptár/ Kolozsvár 1923, 1924

Jópásztor / Máramarossziget 1924, 1925

Harangszó / Székelyudvarhely 1923, 1924

Magyarok Naptára / Marosvásárhely 1920

Hangya Naptár / Nagyvárad 1925

Református Naptár / Máramarossziget 1925

Könyvalakban megjelent műve „ A református gyermek első valláskönyve”. Pályázaton nyertes vallástani kézikönyv. A királyhágómelléki Református Egyházkerület kiadványa. Nagyvárad 1923.

Soli Deo Gloria! E könyv (ismeretlen) idősebb Zöld Mihály végvári ref. Lelkész hagyatéka. 1908 április 20-án bekövetkezett halála után örökölte fia: ifjabb Zöld Miháy akkor szilágysámsoni, később végvári lelkész s bánáti ref esperes (1926 december 8-tól). Jegyzette 1918 augusztus 2-án Zöld Mihály ref lelkész.

Bódis Ferenc ref. lpr.

Életútja[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, a teológiát 1898–1902 között Debrecenben végezte. Hódmezővásárhelyen és Makón volt segédlelkész. Ezt követően előbb Szilágysámsonban, 1908-tól Végváron lelkész, 1926-tól, Szabolcska Mihály utódjaként esperes.

Munkássága[szerkesztés]

Verseit, cikkeit a Magyar Nép, Protestáns Szemle, Egyházi Újság, Temesvári Hírlap, Délmagyarországi Közlöny, Déli Hírlap közölte. Református valláskönyvet szerkesztett az elemi iskolák I. és II. osztálya számára (Nagyvárad, 1923; újrakiadása Nagyvárad, 1937). Versei, amelyek közül többet megzenésítettek, halála után jelentek meg Orth Imre szerkesztésében Az én világom címmel (Végvár, 1934).

Források[szerkesztés]

Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.