XX. Arsak pártus király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
XX. Arsak
Artabanus III.jpg

Pártus király
III. Artabanosz
Uralkodási ideje
1235
Elődje XIX. Arsak
Utódja XXI. Arsak
Uralkodási ideje
3638
Elődje XXI. Arsak
Utódja XXII. Arsak
Született i. e. 1. század
Elhunyt 38
Gyermekei
Édesapja Darius II of Media Atropatene
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz XX. Arsak témájú médiaállományokat.
III. Artabanosz pénzérméje

XX. Arsak (Aršak Ardawân), más néven III. Artabanosz[1] parthus király Kr. u. 12-től[2] 38-ig.[2]

Először Média Atropaténé királya volt,[2] majd 9-ben vagy 10-ben megszerezte a pártus trónt I. Vonoszésztől.[2] Körülbelül 2 év múlva királlyá kiáltották ki Ktésziphónban,[2] a Tigris parti parthus fővárosban.[2] Vonoszész Arméniába (Örményországba) menekült,[2] de Artabanosz 15-ben vagy 16-ban lemondásra kényszerítette.[2] Artabanosz eleinte békés viszonyt tartott fenn Rómával.[2] Noha belső lázongással kellett szembenéznie, erős királynak bizonyult,[2] és a központi kormányzat tekintélyét is igyekezett helyreállítani.[3]

Artabanosz 21 decemberében írott,[4] Szusza városához és a város elöljáróihoz intézett levele az egyetlen fennmaradt pártus királyi dokumentum.[4]

III. Artaxiasz örmény király halála után (3435) Artabanosz saját fiát – aki csak Arszakész néven ismert[4] – ültette az arméniai trónra.[4] Két pártus nemes – akit nyugtalanítottak Artabanosz központosítási törekvései[4] – Tiberius római császárt kérte fel, hogy válasszon királyt egy korábbi uralkodónak, IV. Phraatész a leszármazottai közül.[4] III. Tiridatész – Phraatész unokája[4]35 körül érkezett Szíriába,[4] és Lucius Vitellius római hadvezért a parthus trónra ültette.[4] Artabanosz visszavonulni kényszerült Hürkániába,[4] de egy év sem telt bele, és a Róma-ellenes párt visszahívta.[4] Ő vissza is tért, és visszaszerezte trónját.[4] A küzdelem Parthiát belsőleg legyengítette;[4] nagy kiterjedésű területek és fontos kereskedelmi gócpontok váltak az uralkodótól függetlenné.[4] Az általános elégedetlenség miatt ismét menekülnie kellett, és vazallusánál, II. Izatész adiabénéi királynál talált menedéket.[4] Időközben egy bizonyos Kinammosz (latinosan Cinnamus) foglalta el a parthus trónt.[4] Tárgyalások eredményeképpen Artabanosz visszakapta a királyságát,[4] de nem sokkal később ezután meghalt.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az Uralkodók és dinasztiák 60. oldalán II. Artabanoszként szerepel, ugyanis a valódi II. Artabanosz (kir.: Kr. e. 127 – Kr. e. 126) nincs beszámítva.
  2. ^ a b c d e f g h i j Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 9639075124  , 60. oldal
  3. Uralkodók és dinasztiák, 60–61. oldal
  4. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Uralkodók és dinasztiák, 61. oldal


Előző uralkodó:
XIX. Arsak
Pártus király
1235
Két szobor rajza az ókori iráni pártus művészetből.
Következő uralkodó:
XXI. Arsak
Előző uralkodó:
XXI. Arsak
Pártus király
3638
Két szobor rajza az ókori iráni pártus művészetből.
Következő uralkodó:
XXII. Arsak