Wusching Konrád Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wusching Konrád Pál
Conrad Paul Wusching
Wusching Portrait 1887.png
Született 1827. január 10.
Nagymányok
Elhunyt 1900. augusztus 26. (73 évesen)
Lugos

Wusching Konrád Pál (Conrad Paul Wusching) (Nagymányok, 1827. január 10.Lugos, 1900. augusztus 26.), elemi iskolai főtanító, karnagy, zeneszerző és publicista.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jómódú iparos szülőktől származott, középiskoláit Pécsett végezte. Ez utóbbi helyen nyert tanítói oklevelet. Zeneoktatását is Pécsen nyerte Felsmann Ferenc és Schmidt Péter ottani zenetanároktól.[1]

1847-48-ban Budán volt tanító, majd a szabadságharc idején polgári önkéntes. 1848. augusztus 26-án a minisztérium Lugosra neveztette ki főtanítóvá és karnaggyá, mely minőségben 1893. november 1-jéig szolgált, mikor nyugalomba vonult. Karnagyi állását továbbra is megtartotta.

1852-ben létrehozta a német­-magyar nyelvű Lugosi Dal- és Zeneegyletet, amely jelentős, országos sikereket ért el (96 év önálló működés után, 1948-ban beolvasztották a Ion Vidu román kórusba.).[2] 1857-ben egyházi zeneszerzeményeiért a pápai ezüstérmet kapta.
1869-ben a vallás- és közoktatásügyi minisztérium Németországba küldte – Würzburgba és vidékére – , hogy az ottani iskolák módszereit tanulmányozza. 1883-ban Ferenc József felsége az arany érdemkereszttel tüntette ki.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Harminc évig rendes munkatársa volt a Krassoer Zeitungnak (később Krasso-Szörényer Zeitung). Pedagógiai dolgozatait közölték: Österreichischer Schulbote (1855-56., 1858., 1860., 1863.), Tanodai Lapok (1860-62., 1870. Jelentése külföldről, 1871. 43. sz.), Paedagogisches Jahrbuch (1861. Behandlung der Lesestücke), Ungar. Schulbote (1869. Salzmam-Institut, Schnepfenthal, 1870. életrajzok), és a Zenelap (1890. A zene és ének hatása).

Élénk összeköttetést és levelezést folytatott a pécsi Schmidt Péterrel, Mosonyival és Ábrányival. Mint orgonatanító; hegedűs és énekes is működött és zeneszerzeményei megközelítik a kétszázat; önálló zeneszerzeményeinek jegyzékét nyomtatásban is közlik; zeneművei megjelentek még az Apollóban, Zenelapban és a Dalárzsebkönyvben.

A lugosi dal- és zeneegyesület Évkönyvét 46 évig szerkesztette.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. *Bokor József (szerk.). Wusching, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft.. ISBN 963-85923-2-X (1998). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 25. 
  2. Nyugat Jelen, XII. évfolyam, 2635. szám, 2000. április 5.