Winkler Dezső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Winkler Dezső
Született 1901. július 11.
Tét
Elhunyt 1985. október 7. (84 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
SzüleiWinkler Ignác
Reichenfeld Etelka
Foglalkozása gépészmérnök
Kitüntetései Kossuth-díj

Winkler Dezső (Tét, 1901. július 11.[1]Budapest, 1985. október 7.) magyar gépészmérnök, Kossuth-díjas (1951).

Életútja, munkássága[szerkesztés]

Szülei Winkler Ignác mészárosmester és Reichenfeld Etelka voltak. A brünni német nyelvű műszaki egyetemen 1925-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1925-1936 között a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban konstruktőr, 1936-1948 között az autóosztály vezető főmérnöke. 1944-45-ben Németországba deportálták. 1948-50-ben a NIK Központi Autótervező Iroda vezetője, 1950-51-ben a saját szervezésű Járműfejlesztési Intézet (JÁFI) – az AUTÓKUT jogelődje – főosztályvezetője, 1951-68 között első igazgatója. 1968-ban vonult nyugállományba.

Új traktorok, autóbuszalvázak, terepjáró gépkocsik tervezésével, dízelmotorok továbbfejlesztésével tűnt ki. A Gépipari Tudományos Egyesület [1] Gépjármű- és Motortechnikai Szakosztályának elnöke volt.

Fő művei[szerkesztés]

  • Korszerű járműmotorok szerkezeti felépítése (Budapest, 1952)
  • Fékrendszerek (Budapest, 1952)
  • Gázmotorok feltöltése (Budapest, 1954)
  • Róla: W. D. (Járművek, Mezőgazdasági gépek, 1985/12.)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]