Wilhelm Eduard Weber

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wilhelm Eduard Weber
Wilhelm Eduard Weber II.jpg
Született
Wittenberg
Elhunyt 1891. június 23. (86 évesen)[1][2][3]
Göttingen[4][5]
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái Luther Márton Tudományegyetem
Kitüntetései
  • Copley-érem (1859)
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • Pour le Mérite
  • Cothenius Medal (1879)
  • Matteucci Medal
  • Bavarian Maximilian Order for Science and Art
Sírhely Stadtfriedhof Göttingen
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Eduard Weber témájú médiaállományokat.

Wilhelm Eduard Weber (Wittenberg, 1804. október 24.Göttingen, 1891. június 23.) porosz fizikus és egyetemi tanár. Édesapja Michael Weber, testvérei Ernst Heinrich Weber és Eduard Friedrich Weber. A mágneses fluxus névadója, nevéből származik a weber mértékegység. A göttingeni hetek tagja volt.

Élete[szerkesztés]

Felsőbb tanulmányait Halléban végezte, később, 1827-ben ugyanottmagán-, majd rendkívüli tanár lett. 1831-ben Gauss közbenjárására a göttingeni egyetemre a fizika rendes tanárául hívták meg. 1837-ben felfüggesztették állásától, mivel tiltatkozott az alkotmány felfüggesztése ellen; ezután hat évet részint Göttingenban, részint utazásokon mint magánember töltött, míg 1843-ban a lipcsei egyetemen újra tanári állást foglalt el. 1849-ben Göttingenbe visszatért tanárnak. 1887-ben valóságos belső titkos tanácsos lett. Első munkája diákkorában jelent meg. Címe: Die Wellenlehre auf Experimente gegründet (Lipcse, 1825) volt, mely munkáját Ernst Heinrich bátyjával együtt írta. Ezen első munkát azután nagy becsű munkálatok szűnni nem akaró sora követte. Foglalkozott különféle akusztikai problémákkal és a szilárd testek rugalmasságával. Akusztikai téren való legnevezetesebb működése a nyelvsípoknak tőle származó elmélete. Göttingeni tartózkodása alatt Gauss-szal együtt földmágnességi észleléseket eszközölt. 1840-ben megállapította az abszolút elektromagnetikus árammértéket. 1846-ban felállította elektrodinamika alaptörvényét, mely két mozgásban levő elektromosságrészecskének egymásra gyakorolt hatását határozza meg.

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • Mechanik d. menschlichen Gehwerkzeuge (Eduard Friedrich öccsével egyetemben, Göttingen, 1836)
  • Über die Anwendung der magnetischen Induction auf Messung der Inclination mit dem Magnetometer (Abh. d. Gött. Ges. d. Wiss., V., 1853)
  • Elektrodynamische Massbestimmungen (Abh. d. sächs. Ges. d. Wiss., 1846-57)
  • Theorie der Zungenpfeifen (Pogg. Ann. XVII., 1892)
  • Über die Beugung der Glasoberfläche beim Zerspringen (W. Ernest Henrichhal, u. o. XX., 1830)
  • Vergleichung d. Theorie d. Saiten, Stäbe u. Blasinstrumente (u. o. XXVIII., 1833)
  • Das Inducions-Inclinatorium (u. o. XLIII., 1838)
  • Unipolare Induction (u. o. LII., 1841)
  • Uber die Elasticität fester Körper (u. o. LIV., 1841)
  • Messung starker galvanischer Ströme nach absolutem Mass (u. o. LV., 1842)
  • Über die Wirkung eines Magnets in die Ferne (u. o.)
  • Messung galvanischer Leitungswiderstände nach absolutem Mass (u. o. LXXXII., 1851)
  • Galvanometrie (Göttingen, 1862)
  • Resultate aus den Beobachtungen des magnetischen Vereins von 1836 bis 1841 (Gauss-szal 1836-43, 6 kötet).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 9.
  2. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb123383637
  3. ^ a b MacTutor History of Mathematics archive, 2017. augusztus 22.
  4. Integrált katalógustár, 2014. december 30.
  5. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Вебер Вильгельм Эдуард, 2015. szeptember 28.

Források[szerkesztés]