Fluxus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A fluxus általában egy adott  \boldsymbol{A} felületen átáramló anyag vagy energia mennyiségét [1] jelenti vagy egy erőtérnek a felületen való áthatolását jellemzi. Ha az áramlást vagy az erőteret a  \boldsymbol{v} vektor jellemzi, akkor a

 \Phi = \int_\boldsymbol{A} \boldsymbol{v} d\boldsymbol{A}

integrált a  \boldsymbol{v} fizikai mennyiség fluxusának hívjuk. [2] [3] A  \boldsymbol{v} vektor ugyanakkor egyben a  \Phi fluxus fluxussűrűsége. Ha a  \boldsymbol{v} vektor mindig merőleges az  \boldsymbol{A} felületre, akkor az integrált skalár alakban is írhatjuk:

 \Phi = \int_A v dA \,\!

Mágneses fluxus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A  \boldsymbol{B} mágneses indukció  \boldsymbol{A} felületre vett

 \Phi_\boldsymbol{B} = \int_\boldsymbol{A} \boldsymbol{B} d\boldsymbol{A}

integrálját mágneses fluxusnak hívjuk, ami szemléletesen a felületet metsző mágneses indukcióvonalak száma, bár nem dimenziótlan mennyiség. SI mértékegysége a weber (Wb). 1 Wb = 1 T m2 = 1 V s. [4] Az általános definíciónak megfelelően a  \boldsymbol{B} mágneses indukció azonos a mágneses fluxussűrűséggel. [5]

Az erővonalak jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az erővonalak soha nem metszik, és soha nem keresztezik egymást.
  • Az erővonalak a gumiszalaghoz hasonlóan igyekeznek megrövidülni.
  • Több, egyidejű mágneses tér egymásra hatva az erővonalképet eltorzítja, azok vektorális eredője jelenik meg.
  • Az erővonalak a kisebb mágneses ellenállás irányába igyekeznek.
  • Ha egy ferromágneses anyag egy keresztmetszete telítésbe kerül, akkor az erővonalak azon a részen kilépnek, és a nagyobb mágneses ellenállás felé kényszerűlnek.
  • Ahol a legtöbb erővonal záródik, ott a legnagyobb a szóródás.
  • Ugyanakkora gerjesztés mellett, nagyobb átmérőnél ugyanannyi erővonal záródik, a fluxus ugyanannyi, de az indukció kisebb lesz! [6]

Részecskefluxus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legyen j az egységnyi felületen egységnyi idő alatt átáramló részecskék száma, ekkor az

 \Phi_\boldsymbol{j} = \int_\boldsymbol{A} \boldsymbol{j} d\boldsymbol{A}

integrál megadja az A felületen egységnyi idő alatt átáramló részecskék számát.  \Phi_\boldsymbol{j} a részecskék fluxusa vagy árama,  \boldsymbol{j} pedig a részecskék fluxussűrűsége vagy áramsűrűsége.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fizikai kislexikon fluxus
  2. Fizikai kislexikon fluxus
  3. Fényes 56. o.
  4. Fizikai kislexikon mágneses fluxus
  5. Fizikai kislexikon mágneses fluxussűrűség
  6. Ganz

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fizikai kislexikon: Fizikai Kislexikon. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 963 10 1695 1 (1977) 
  • Fényes: szerk.: Fényes Imre: Modern fizikai kisenciklopédia. Gondolat, Budapest (1971) 
  • Ganz: Tamás László. Analóg műszerek (jegyzet). Ganz Műszer Zrt. (2006) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]