Weather Report

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A Weather Report egy amerikai fúziós jazz (más néven jazz-rock[1]) együttes volt az 1970-es és a korai 1980-as években.

Miles Davis Electric Bandje, John McLaughlin Mahavishnu Orchestrája, Chick Corea Return to Foreverje és Herbie Hancock Headhunterse mellett a Weather Report tekinthető az egyik kiemelkedő korai fúziós jazz zenekarnak. Folyamatosan működő csapatként tizenhat évig tartó karrierjével (1970 és 1986 között) a Weather Report túlélte az összes kortársát a gyakori személyi változások ellenére (vagy talán éppen azért). A zenekar majdnem mindig billentyű, szaxofon, basszus, dob és ütőhangszerekből álló kvintett volt.

Tagjai[szerkesztés]

A zenekart kezdetben közösen vezette az osztrák származású billentyűs Joe Zawinul, az amerikai szaxofonos Wayne Shorter és a cseh basszusgitáros Miroslav Vitouš. Az alkotó munkával és a pénzügyekkel kapcsolatos nézeteltérések miatt Vitouš néhány év múlva elhagyta a zenekart. Zawinul egyre inkább átvette az irányítást, és a zenekart a funk és a rhythm and blues hangzás felé kormányozta. Az együttes története különböző állomásainak további jelentős tagjai voltak a basszista Alphonso JohnsonJaco PastoriusVictor Bailey, valamint a dobos/ütős Peter ErskineAlex Acuña, Airto Moreira és Chester Thompson.

Zenei stílus[szerkesztés]

Több mint tizenhat éves pályafutása során a Weather Report a dzsessz központú zene különböző területeit fedezte fel (ideértve a „free” és a „latin” változatokat), de ez magában foglalja a műzene, a népzene, az R&B, a funk és a rock különböző elemeit is. Bár zenéjüket gyakran sorolták a fúziós jazz kategóriába, maguk a zenekar tagjai általában elutasították ezt a kifejezést.

A Weather Report szokatlan és újszerű megközelítéssel kezdettől felhagy a hagyományos straight-ahead jazz "szólista / kíséret" elválasztásával és helyette a zenekar minden egyes tagjának felkínálja a folyamatos improvizáció lehetőségét. Ez a helyzet következetesen megmaradt az együttes pályája során. Az 1970-es évek közepétől az egyéni szólók egyre kiemelkedőbb szerepet kaptak, de soha nem fedték el a zene kollektív megközelítését. Kezdetben az együttes zenéjét a szabad, kiterjedt improvizációs módszer jellemezte (hasonlóan Miles Davis Bitches Brew-időszakának munkáihoz), de az 1970-es évek közepén ez inkább a groove[2]-orientált és előre megszerkesztett zene irányába mozdult el (amint azt a „Birdland” című slágerük is jelzi).

Joe Zawinul játékstílusát gyakran uralták a különc dallamos improvizációk (egyszerre bebop-, népzenei- és pop-hangzás) ötvözve egy kevés, de ritmusos big band akkorddal és basszus szólókkal. Eredetileg úttörő elektromos zongorajátékosként szerzett nevet, majd következetesen fejlesztette a szintetizátor szerepét a dzsesszben a Weather Report-nál eltöltött ideje alatt. Olyan cégekkel együttműködve, mint például az ARP Instruments és az Oberheim Electronics, Zawinul az elektronikus hangok összehangolásának és a hangbeállításoknak új módjait fejlesztette ki a zenei textúrák, a zenekari hangzás és a szólózás számára (beleértve a hagyományos zenekari hangszerek emulációját). A Weather Reportban gyakran alkalmazott egy vocoder-t,[3] valamint korábban fölvett hangokat is lejátszott (azaz leszűrt és transzponált) egy szintetizátoron keresztül, ezáltal egy nagyon jellegzetes, gyakran gyönyörű szintézisét hozta létre a dzsessz harmóniáknak és a „zaj”-nak, (amelyet úgy nevezett, hogy „minden hang használata, amit a világ generál”). Egyes Weather Report dallamokban, még így is a Zawinul által szintetizált hangszerelések uralják a hangzást.

A zenekar története[szerkesztés]

Zenekari felállások[szerkesztés]

1970 vége - 1971 eleje 1971 eleje 1971 eleje - 1971 közepe 1971 közepe - 1972 eleje
1972 eleje - 1972 vége 1972 vége - 1973 eleje 1973 eleje - 1973 vége 1973 közepe - 1973 vége
1973 közepe - 1974 közepe 1974 közepe - 1974 vége 1974 vége - 1975 közepe 1975 közepe - 1975 vége
1975 vége - 1975 kezdete 1975 kezdete 1975 kezdete - 1975 eleje 1975 eleje - 1978 tavasza
1978 tavasza - 1980 eleje 1980 eleje - 1982 kezdete 1982 kezdete - 1984 tavasza 1984 tavasza - 1986 eleje
  • Wayne Shorter - szoprán és tenorszaxofon, lyricon, ütősök
  • Joe Zawinul - elektromos és akusztikus zongora, szintetizátor, orgona, ütősök, gitár
  • Victor Bailey - elektromos basszus
  • Omar Hakim - dobok, ütősök, gitár
  • José Rossy - ütősök, concertina
1986 eleje - 1986 február 1986 február - 1986 (mint Weather Update) 1986 - 1987 (mint Weather Update)

Forrás[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. jazz-rock. Zenei ENCIklopédia. (Hozzáférés: 2017. január 1.)
  2. groove. Zenei ENCIklopédia. (Hozzáférés: 2017. január 4.)
  3. http://gepnarancs.hu/2011/10/kulonos-hangszerek-vocoder--az-uj-evezred-hangja/. [2017. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 4.)

Egy kevésbé ismert feltaláló, Homer Dudley 1936-ban a Bell Laboratórium munkatársaként találta fel a Vocodert. Célját tekintve a készülék meglehetősen távol állt a popzenétől, ugyanis Dudley eredetileg a telefonszolgáltatás minőségének javítása céljából hozta létre. A szerkezet döntő fontosságúnak bizonyult a második világháborúban, tengerentúli telefonbeszélgetéseket közvetített és titkosított Franklin Delano Roosevelt és Winston Churchill között.

A Vocodert évekkel később futurisztikus hangzások után kutató, kísérletező zenészek támasztották fel, többek között Laurie Anderson (“O, Superman”), a Kraftwerk (“We Are the Robots”) és a Beastie Boys (“Intergalactic”) tette világszerte ismertté.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Weather Report című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.