Vito Acconci

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vito Acconci
Vito1973.jpg
Született 1940. január 24.[1][2][3][4][5]
New York[6]
Elhunyt 2017. április 27. (77 évesen)[5][7][8][9][10]
New York[10]
Álneve Acconci, Vito Hannibal‏
Állampolgársága amerikai[11][12][9][6]
Házastársa
  • Maria Acconci (2014. február 21. – 2017. április 27.)
  • Rosemary Mayer (1962. augusztus – nem ismert)[13]
Foglalkozása
  • építész
  • képzőművész
  • költő
  • tájépítész
  • illusztrátor
  • művész
  • videóművész
  • televíziós producer
  • fényképész
  • performanszművész
Iskolái
  • College of the Holy Cross
  • Regis High School
Kitüntetései
  • Guggenheim-ösztöndíj[14]
  • Római Díj
  • New York Foundation for the Arts (2000)[15]
Halál oka

A Wikimédia Commons tartalmaz Vito Acconci témájú médiaállományokat.

Vito Acconci (New York, 1940. január 24.Manhattan, 2017. április 27.) amerikai land art művész. Munkája New Yorkhoz köti. Sok installációt készített.

Életpályája[szerkesztés]

Dennis Oppenheim mellett a második amerikai, aki a fájdalmat mint kreatív elemet használta Acconci volt, aki 1969-től fokozatosan hagyta el az írás és költészet világát a helyért, amelyben a test szerepe lett a döntő. Első munkái happeningek voltak, melyeknek története a verseiből származott.

Acconci akciói kezdetben a művész testét olyan helyként határozták meg, ahol a fizikai és alkotó beavatkozások párhuzamosak a festői szobrászi működéssel. De különböznek is ezektől abban, hogy a fájdalom különböző érzetei mint az égés, harapás, a bioritmusnak a fizikai erőfeszítésre adott válaszai a kívülálló számára ösztönösen átélhetők, összehasoníthatók éppúgy mint a test fizikai és pszichikai fáradtsággal szembeni ellenállása. Ebben az időszakban alakult ki a tulajdonképpeni „test-nyelve". Acconci leginkább a test fizikai mivolta iránt érdeklődött. Gondolati kiindulópontja volt, hogy a testtel végzett cselekmények az egyént a bekövetkező feszültségek hatására fizikailag és lelkileg is (át)változtatják. Az akció a kimerültség utolsó fázisában, a valóságos fizikai és lelki halál közeledtével fejeződik többnyire be. A halál – ha bekövetkezne – egy olyan végső változás volna, amely brutálisan megszakítaná a folyamatos és nagy végletek között lejátszódó változást, a fizikai ellenállást és a művésznek önmaga legyőzésére, valamint a legyőzés megakadályozása érdekében egyszerre érvényesített szándékát. Ami kiválóan kommunikálható.

Alkotásai[szerkesztés]

  • Following Piece(Követés): Egyfajta utcai mű ez. Ahelyett, hogy írt volna egy verset a követésről inkább egy utcai happeninget rendezett. Alkalomszerűen kiválasztott járókelőket, akiket elkezdett követni. A fő elem itt az izgalom. Ezen akcióját nem dokumentálta.
  • Áttekintés: (1969)
  • Rubbing Piece(Radírgumi):
  • Trademarks (Védjegyek): A test határait vizsgálja. Ahol el tudta érni a saját testét ott beleharapott. Célja: „Megmutatni önmagam önmagam számára.” Így jelölte külső és belső határát, egy önreflektív, zárt rendszerben.
  • Kéz és száj: (1970)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://www.nytimes.com/2017/04/28/arts/design/vito-acconci-dead-performance-artist.html?_r=0
  2. Vito Acconci (holland nyelven)
  3. Vito Acconci (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  4. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Enciclopédia Itaú Cultural (portugál nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b vito-acconci, https://zkm.de/en/person/vito-acconci, 2022. június 30.
  7. Mort de Vito Acconci, artiste hors limite (francia nyelven), 2017. április 29. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  8. Brockhaus (német nyelven)
  9. a b 265, https://rkd.nl/nl/explore/artists/265, 2021. szeptember 9.
  10. a b RKDartists (holland nyelven)
  11. LIBRIS, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  12. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  13. https://archive.org/details/NYC_Marriage_Index_Manhattan_1962/page/n101, 2021. szeptember 17.
  14. Guggenheim Fellows database, vito-acconci-2
  15. https://www.nyfa.org/wp-content/uploads/2021/07/FellowsDirectory.pdf

További információk[szerkesztés]